Egy gyűlölködővel kevesebb

Sajnálom. Fletó igazi kocsmai haver lehetett volna, ha nem kezd el politizálni.

Mivel Nyugat-Európában minden rendben van, elrettentő példaként Magyarországgal kell foglalkozniuk.
„A német sajtószabadságról (pontosabban a médiapluralizmusról) több kedvenc történetem is van. Amit már többször is említettem, hogy hiába vásárolok a német újságárusnál Die Weltet, Die Zeitot, Focust, Spiegelt vagy Sternt, mindegyikben ugyanaz olvasható. Németországban a sajtó sokszínűségéről nincs értelme beszélgetni, hiszen nem létezik. Miközben Magyarországon ismerjük a függetlenobjektív sajtó ténykedését, na, ha bizonyos kérdésekben egy német újságíró úgy nyilvánulva meg, ahogy itthon sokan, bizonyos karrierek gyorsan véget érnének.
A másik kedvencem pedig az, amikor korábban felkapott újságírók vagy elemzők bizonyos tévéműsorok állandó szereplői voltak, de mondtak egy rossz mondatot, nem a nyugati pc jegyében, és azután már nem hívták, sőt az állásukból is kirúgták őket. Ez a német sajtó- és szólásszabadság.
Ennek fényében kifejezetten abszurd volt megtekinteni a Deutsche Welle (DW) Magyarországról, Lengyelországról és Szlovéniáról készült riportját. A film körülbelül annyira kiegyensúlyozott, mint bármelyik hazai függetlenobjektív sajtótermék.
Ahogy jeleztem, a riport Magyarországról, Lengyelországról és Szlovéniáról szól, ennek ellenére azzal kezdődik, hogy Máltán, Szlovákiában és Görögországban már meg is öltek újságírókat, akik a munkájukat végezték. Természetesen értjük az utalást, és látjuk, a németek alig várják, hogy hazánkban is történjen hasonló, de el kell keserítenem őket. Magyarországon béke van, mindenki azt mond és azt ír, amit akar. Németként ezt biztosan nehéz lehet felfogni.”
Nyitókép: Horst Galuschka / DPA / AFP