Elnagyolt riportot közölt az Economist Karácsony Gergelyről a múlt héten. A jobbára érdektelen anyagból egy mondatot pörgetett meg a sajtóvihar. Orbán alacsony és kövér, én magas és vékony vagyok – közölte a főpolgármester, majd nem sokkal később, exkuzálta magát.
„Mert tudom, ilyennel nem viccelünk, ez nem lehet része a politikai vitáknak, mindenkinek kijár az alapvető tisztelet. Sajnálom, hogy az a látszat keletkezhet most, mintha ezt nem tudnám, pedig nagyon is tudom, és ehhez tartom magam...” – szabadkozott kedvenc terepén, egy Facebook-posztban, hozzátéve, hogy ő is küzdelmet folytat a vékonyságért jelenleg.
A történet pikantériája, hogy a vállalhatatlan kijelentés épp a magát haladónak gondoló baloldalhoz tartozó Karácsonytól hangzott el.
A baloldal kommunikációs fegyvertárában pedig előkelő helyet foglal el a body shaming vádja,
valahol a strukturális rasszizmus és a nácikártya között félúton. Még a vicceket is e szigorú szempont alapján mázsálják, amit írjunk nyugodtan a valósághajlító PC-beszéd számlájára. A wannabe-progresszívok ugyanakkor a testszégyenítésnek tekintik azt is (ezt viszont helyesen), ha közéleti kommunikációban érvek helyett valaki másnak a fizikai adottságára utalunk, főleg negatív kontextusban.