Ha Budapest az ellenzéki kormányzás mintalaborja, nagy bajban vagyunk.
Rohamléptekben zajlik az ellenzéki fegyverkezés, a Jobbiktól a DK-ig ívelő összemelegedésben feloldódtak a valaha volt ideológiai különbségek is. Szürreális idők ezek, Jakab Péter méltatja Kunhalmi Ágnes kvalitásait, Fekete-Győr András néhány „nem tudom” kíséretében kilábal a Gyurcsány-averzióból,
Egy biztos: jövőre csúcstámadásra készülnek, a fővárosi térnyerés után a cél a parlamenti győzelem. S hogy milyen forgatókönyvet vetít ez előre? Egységes program hiányában csak spekulálhatunk, ehhez azonban kiváló támpontjaink vannak. A hatalomra vágyódó ellenzék kormányzóképessége és együttműködési potenciálja ugyanis szépen lemérhető az eddigi városvezetői teljesítményéből. Két évük volt már ugyanis arra, hogy megmutassák, mit is tudnak budapesti, illetve kerületi szinten.
Karácsony Gergely például eddig mesteri marketinggel alakította ki a „valamit mindig csinálunk” illúzióját, ami mögött egyébként a valós cselekvések végtelen vákuuma feszül. Néhány városlakó életét megkeserítő biciklisáv felfestésén, rovarhotel létesítésén, illetve egy minden elemében bűzlő busztenderen túl legfőképp politikai szalmabábcsépelés (galváni híd, Fudan egyetem) zajlott. Ja, és természetesen nagy rádöbbenések, hogy
Kerületi szinten újszerű tapasztalat volt a Momentum vezette Újpest és Terézváros bőkezű pozícióosztogatása, ahogy Niedermüller lendülete is, amivel a bulinegyedet a földbe kívánta állítani (vagy amivel elegánsan elajándékozott egy zeneiskolát). Baranyi Krisztina majdnem megoldotta a parkolásgate-et, de panaszkodni nincs okunk, cserébe kaptunk egy tiszavirág-életű BLM-szobrot. Nagyobbat gurított a DK veteránja, László Imre, aki választási ígéretei ellenére épp újabb lakóparképítésbe fogott védett területen, és a helyiek tiltakozása ellenére értékesít egy iskolakertet is.
Az „önazonosság díjat” azonban V. Naszályi Márta, az első kerület párbeszédes polgármestere nyerheti el. A csak nevében párbeszédes, egyébként a valós dialógusoktól elzárkózó városvezető a vári bérleti díjak radikális megemelésén túl zöldpárti intézkedésként épp
az ország legnagyobb buszparkolóját kívánja megépíteni a Naphegy tövében, egy bölcsőde és óvoda tőszomszédjában.
Emellett érzékeny és végtelenül empatikus kommunikációját is érdemes kiemelni: a nehéz anyagi helyzetben lévőknek azt tanácsolja, hogy adják el az autójukat, illetve az önellátásra képteleneknél napi egyszeri látogatást javasol.
A fentiek tükrében talán érthető, miért lehet csupán mérsékelt optimizmussal tekinteni a formálódó összefogásra. Azt pedig a kedves olvasó és az önjelölt vígjátékírók fantáziájára bízom, hogy e népfront milyen grandiózus kormányzásra volna képes országos dimenzióban.
Pedig egyrészt azt ígérte a miniszterelnök, hogy nemcsak megemeli a kalapját azok előtt, akik visszaléptek, de nekik lesz erkölcsi alapjuk arra is, hogy „újra elinduljanak”. A népnek ezt mondta minden gyűlésén.
Ami a Mediaworks-harcostársakkal történik, az szégyene a közösségünknek.
A klubelnök exkluzív interjút adott a Blikknek.
Havasi Bertalan szerint a mai napon az egész ország végérvényesen megtudhatta és megláthatta, hogy „a miniszterelnöknek elment az esze”.
A hazai közéletben bizonyíték nélkül azonnal el tudják képzelni a másikról, hogy az ellenfelük egy aljas, pedofil gazember.
A Fidesz elnöke szerint „csak csinálni kell”.
Nagy Dávid nem indul a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tisztújításán a társelnöki posztért, mert a választási eredmények után „nem lenne helyes” – erről a politikus a Népszavának beszélt.
A csatorna információi szerint a fiú egészen a mentők kiérkezéséig mozdulatlanul ült, és csak azt kérdezgette, mi történt az édesanyjával.
