Bréking: megérkezett a kritikai rasszelmélet Magyarországra is

2021. április 29. 15:46

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Kende Ágnes átültetné az amerikai társadalmat romboló woke elméleteket a magyar-cigány együttélés világába: vigyázat, életveszélyes ideológia kopogtat a magyar valóság ajtaján!

Jó, nem is pontos a cím, nem most érkezett meg a kritikai rasszelmélet hazánkba, itt is akad olyan élcsapat, ami megpróbálja a legújabb őrületeket ráhúzni a magyar glóbusz valóságára.

Kende Ágnes is közéjük tartozik: ha valaki nem ismerné, ő az a CEU-s szociológus, aki

hosszú évek óta a legújabb társadalomtudományi elméletek hazai átültetésén ügyködik,

különös tekintettel a cigányok és magyarok viszonyrendszerére. Jelenleg a CEU Demokrácia Intézet kutatójaként és a Rosa Parks Alapítvány szakmai vezetőjeként dolgozik (utóbbi alapítvány ősszel közölt egy botrányos videót a magyar-cigány együttélés témájában, amiről Forgács István írt részletes kritikát lapunkban).

Kende rendszeres megszólalásaiból kiderül, hogy a legnagyobb problémát a bármifajta szegregációban látja, de problémásnak találja azt is, hogy a magyar középosztálybeli szülők a lehető legjobb oktatást akarják biztosítani a gyerekeiknek, illetve állítja, hogy a romaellenesség a legfőbb oka a roma gyerekek iskolai lemaradásának.

Miközben Kende súlyos kritikával illeti a romák által lakott térségek oktatási intézményeit, illetve a gyerekeiket ott iskolába járató, saját gyerekeiknek nyilvánvalóan a legjobbat akaró vidéki szülők magatartását; saját személyes hozzáállásáról így nyilatkozott korábban:

„Mi Budán, egy jó kerületben lakunk, hiába jártak a gyerekeim állami iskolába, teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem lesz cigány osztálytársuk. Ezt elfogadtam a valóság részeként, és nem vittem át őket csak azért egy másik iskolába, hogy megtapasztalják, milyen az, amikor vegyes az osztály összetétele. Önazonosnak kellett maradnom.”

E nyilatkozatát még megfejeli azzal, hogy elárulja: a fia azért az 50 órás közösségi szolgálatát egy cigánytelepen töltötte (ez igen szép dolog, igaz, kevéssé mérhető össze azzal, ha valaki egész iskolás korát vagy egész életét e körben kell, hogy leélje); és egyébként ő maga is jár a nyomortelepekre,

hozzátéve, hogy „az összes gyereket legszívesebben örökbe fogadtam volna”,

valamint: „mindig arra gondoltam, de jó, hogy háromszáz kilométert kell utaznom, és az M3-as autópályán van időm átállni”.

Na most, egy mai, jól képzett social justice warrior a fentieket olvasva azt kommentálná: „This is the whitest thing I've ever read” – ez a legfehérebb dolog, amit valaha olvasott –, mert Kende Ágnes csípőből hozza a bornírt, buborékban élő, anyáskodó/atyáskodó jóemberkedést, a fővárosból a vidékre, a civilizációból a vademberek közé kimerészkedő jótét lélek karakterét. Aki csak jót akar a buckalakóknak, még ha belegebednek is; meg különben is annyira cukik a kis Mauglik, hogy legszívesebben az összeset hazavinné – elszakítva akár a szüleiktől, környezetüktől is őket, hát mert meg kell zabálni őket, nem?

Ötcsillagos liberális kolonializmus ez, amitől joggal mehet föl minden józan emberben a pumpa –

a saját közegére és méltóságára büszke cigányokban és a buborékból kilátni képes nagyvárosiakban egyaránt.

És ez a jóasszony most a Szabad Európának adott nagyinterjújában nem tesz mást, minthogy gondolatról gondolatra átülteti a magyar-cigány együttélés világába a különböző megközelítésekben hol woke ideológiának, hol újmarxizmusnak, hol a kritikai elméletek új ágainak nevezett doktrínákat. Tudják, azt a gondolati komplexumot, ami alig egy évtized alatt meghódította és az elmúlt egy évben gyakorlatilag bekebelezte az amerikai nyilvánosságot, és ami végzetesen megmérgezte az amerikai társadalmi csoportok közötti kohéziót, bőrszín alapján kollektív áldozatokat (színesbőrűek) avagy kollektív rasszista bűnöseket (fehéreket) csinálva az amerikai nemzet tagjaiból.

Kende Ágnes ilyeneket nyilatkozik most:

„Arról van szó, hogy ez a fajta előítéletes gondolkodás, ez a fajta normakövetés, a fehér felsőbbrendűség értéke mindent áthat. Magyarul kicsit hülyén hangzik a white supremacy, mert a fehéret nem szoktuk ilyen értelemben magunkra vonatkoztatni, mégis ez áll legközelebb ahhoz, hogy meg lehessen érteni. Van egy ilyen normánk, amit kikezdhetetlennek érzünk, és minden intézmény ahhoz alkalmazkodik, úgy épül fel, hogy aki nem így viselkedik, azt valamilyen módon elítéli, megkülönbözteti. A média nyelvezetétől kezdve odáig, hogy felveszik-e azt az embert dolgozni, ha roma. Minden társadalmi intézményt áthat ez a fajta romaellenesség.”

És: „Az intézményi rasszizmus szerint nem az egyes tanárok, az egyes szülők rasszizmusa okozza azt, hogy a cigányok el lesznek különítve, hanem egy egész intézményhálózat teszi lehetővé. Amiben te szabadon tudsz mozogni, és mint optimalizáló szülő, a gyerekednek a legjobbat akarva, tulajdonképpen megerősíted a szegregációt.”

Kende az interjúban hosszan taglalja – ismétlem, egy az egyben az amerikai woke ideológia frázísait és gondolatmenetét átmásolva –, és egy durva, súlyos vádat megfogalmazva,

hogy Magyarországon minden (!) társadalmi intézményt áthat a romaellenesség;

ahogy minden szülő is bűnös, aki saját gyerekének a legjobbat akarja, és így választ neki iskolát.

Sehol az egyéni felelősségvállalás, sehol az egyéni jó és rossz példák szerepe. Csak a kollektív bűnösség és a kollektív áldozatiság létezik; a rendszer a hibás, az egyén nem – főleg, ha adott bőrszíne vagy etnikuma van. 

Mindez semmi mást nem szolgál, csak a társadalmi kohézió rombolását, feszültségszítást a többségi társadalom és a kisebbségi csoportok között: visszatuszkolja a feltörni akaró és feltörni képes tehetségeket az áldozati szerepbe, és kollektív bűnössé nyilvánítja a többséget. Visszatérés ez a legrosszabb törzsi mentalitásokhoz, nem hogy a liberális demokrácia, a polgári társadalom, de még a nemzet és a stabil rendű államok előtti időkbe – hiszen egyébként ennek az ideológiának a logikája végső soron az államot és társadalmat alkotó pilléreit kezdi ki.

Amerika példáján látjuk, hova vezet ez az ideológia alig néhány év alatt.

E sorok írója a Mandiner Roma Példaképek-sorozatának ötletgazdája és szerkesztője: az évek során számos inspiráló személy történetét ismerhettem, ismerhettük meg, akik nem kértek az áldozati szerepből, legyőzték az akadályaikat, és végigjárták a maguk útját, hogy aztán cigányok és nem cigányok számára is példaképek legyenek.

A Kende Ágnes-félék ennek a folyamatnak, a cigányság és a többségi társadalom lassú, de biztos egymásra találásának, a jó példák és jó gyakorlatok elterjedésének, az organikus, jó irányú társadalmi integrációnak, végső soron a magyarországi társadalom fejlődésének a kerékkötői. Építés helyett dekonstruálnának, sebek gyógyítása helyett feszültséget szítanak fel, a valóság megértése helyett ideológiákat gyártanak az elefántcsonttornyaikban.

A Kende által importálni kívánt ideológia újra elidegenítené a cigányokat a nem cigányoktól, ahogy a többségi társadalom tagjai is felháborodva fogadnák – fogadják – a kollektív megbélyegzést, jogosan. Az eredmény: újabb társadami szétszakíttatás.

Bizarr módon ők – mondhatjuk őket inverz rasszistáknak –, ugyanakkora károkat tudnak okozni, mint a nettó rasszisták.

A kritikai rasszelmélet és egyáltalán, az újbalos, woke ideológiának bármifajta hazai térnyerése életveszélyes, társadalmunkat és közösségeinket romboló folyamat lenne.

Mindez ráadásul akkor, amikor még sok évtizednyi munka áll előttünk, hogy a múlt hibáit minden oldalról kijavítsuk, és az egyéni és közösségi bizalmat építve lépjünk előrébb egy normális jövő felé.

Összesen 205 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tulajdonképpen ugyanazt csinálja, mint azok a hollywoodi celebek, akik a szegényekért aggódnak, a rendőrség anyagi forrásait akarják megvágni (defund the police), miközben élik a kényelmes életüket a Beverly Hills-i villájukban.

Ez a kunfia ugyancsak hányadék megbízást teljesít itt.

"Emiatt az élmény miatt választottad az egyetemen a szociológia szakot?

Nem, dehogy. Akkor még nem tudtam, mi szeretnék lenni. Azért jelentkeztem erre a szakra, mert magyarból és történelemből voltam jó. Tanítani nem akartam, a jog nem érdekelt, így maradt a szociológia."

Így maradt a szociológia.

DDD

Hát ha nem is feltétlenül magánhadsereg, de mondjuk valami magán őrző-védő biztonsági cég emberei járőröznek a villanegyedekben, és őket hívják ki elsőnek, ha valami gebasz van.

"egyébként RG-nek nem kellene finomkodnia, "kritikai rasszelmélet" tessék szépen fajelméletnek mondani."

Szerintem ez egyszerű rasszizmus. Most a kisebbségek seggnyalásának korszakát éljük, ahol ezzel lehet közéleti jópontokat szerezni, de lényegében ugyanúgy rasszok szerint kategorizálja az embereket.

A haplogroup alapú genetikai elemzések szerint az európai cigányok legközelebbi rokonai az északkelet-indiai dalit törzsekből kerültek ki. Tehát teljesen igaz amit mondtál
https://www.indiatoday.in/indi..

Dr. Kende Péter ügyvéd, közíró
"1952. február 4-én születtem, Pesten; Angyalföldön, majd Újlipótvárosban nevelkedtem, ma Solymáron élek. Apám katonatiszt volt, mamám szerkesztőségi titkár. Három felnőtt és egy újdonsült pici gyerekem van: Rita, Judit, Gábor és Hanna.

Az ELTE jogi karán, majd a bölcsészkaron szociológián végeztem, letettem az ügyvédi szakvizsgát.

Első diplomám megszerzése után a KISZ-apparátusban kezdtem dolgozni, munkatársként, aztán a tatai majd a Bimbó úti vezetőképző iskola igazgatójaként. Eközben túlságosan sok olyasmit műveltem - a könnyűzenészek és a fiatal művészek szakmai-politikai találkozójától a cigány klubon át az '56-os konferenciáig -, ami az akkori pártvezetés számára elfogadhatatlan volt, így kirúgtak.

Jogtanácsosként, vállalati ügyvédként helyezkedtem el, a Lapkiadó Vállalat sajtópereit és sajtó-helyreigazítási ügyeit intéztem, gazdasági és vállalati joggal foglalkoztam. Pár évig a Pesti Műsor hetilap főszerkesztője és kiadó-igazgatója voltam.

Később oknyomozó-tényfeltáró újságíróként, közíróként dolgoztam; tizenhárom könyvet írtam, ebből tizenkettő jelent meg. Számos publikációm látott nyomdafestéket az Élet és Irodalomban, a Népszabadságban és másutt.

Majd felújítottam jogi praxisomat, ügyvédként. Legutóbbi három, az "igazságszolgáltatás" sanyarú állapotáról szóló könyvemmel "visszadolgoztam" magam a joggyakorlatba, így ma tiszta szívvel vallhatom, hogy magas színvonalon látom el ezt e munkát."

No pontosan ezért, amit az agyunkba akarnak átültetni, az ő fajelméletüket:
ezért vagyok én rasszista és náci.
Pontosan annyit követelek, mint amennyit én adok.
Jó rasszista és jó náci vagyok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés