Bali

Arzén felsétál a tavaszias, de még gyorsan változó időben a Lengyel-kápolnához. Hétköznap délután kevesen járnak a Szent György-hegyen. Egy lány támaszkodik a bazaltterasz oldalának. Fekete futócuccban a fekete kőnek. Csukott szemmel áll, arcát a nap felé fordítja. Arzén elsétál előtte. Elmegy az Oroszlános-kúthoz, iszik egy kortyot a bazaltvízből. Közben meg az motoszkál a fejében, hogy vajon miért napozik egy lány hétköznap délután a Szent György-hegy oldalában. Arca egy pillanat alatt beleégett Arzénba. Van ebben a lányban valami különös, ami nem hagyja békén. Visszafordul az Oroszlános-kúttól, szájában a bazaltvíz tiszta ízével, ha van néven nevezhető íze annak a tisztaságnak, ami a kialudt vulkán mélyéből tör elő. A lány előtt visz az útja visszafelé is. Még mindig csukva van a szeme. Arzén kissé tovább bámulja, mint ahogy illenék egy lányt bámulni. Nem tudatosan, csak úgy rátapad a tekintete. Elhalad előtte, de pár lépéssel arrébb megáll. Nem akar megállni, de nem viszik tovább a lábai. Csak ketten vannak a Lengyel-kápolna előtt. Néz a lány felé. Mit is mondjon, hogyan szóljon hozzá? Ő is napozó pózba vágja magát, csak úgy fal nélkül egy szál terpeszben ízlelgeti, hogy milyen hétköznap délután a Szent György-hegy oldalában napozni. Így telnek a percek. Már el is felejtette, hogy kell egy lányt leszólítani. A lány egy idő után elindul az autójához. Arzén előtt visz az útja. Keresztezik egymást.

– Ne haragudj, nem tudod véletlenül, merre van a Nyári-pince? – szegezi neki Arzén a hirtelen felötlő kérdést a mesterlövészek pontosságával. Ez az egy lehetőség van. Nem a legjobb duma, de hát most ennyire futja. A lány gondolkozik, lassan körülnéz. Mintha már látta volna ő valahol a Nyári-pincét.

– Talán arra? Nem tudom.

– Akkor gyere, megmutatom.

A lány elmosolyodik. Mennek felfelé, két vadidegen, akiknek valamiért egyszer csak keresztezte egymást az útjuk. A lány futás után van, kissé átfázott. Arzént nagyon érdekli a lány, de csak lassan kérdez. Mintha valami kis madarat fogott volna, és azon izgul, hogy meg se szorítsa túlságosan, de el se engedje. A lány elmeséli, hogy valójában Balira készült, de mivel 
utazni nem lehet, kivett egy házat, és leköltözött egy hónapra a Balatonhoz. Végül is lehet a Balatont is Balinak becézni. Elmeséli, hogy sokszor gondolkodott a vidékre költözésen, de bement Tapolcán a Sparba, és nem volt egész római kömény. Ha nincs egész római kömény, akkor nincs vidék. A lány tájfutó, tudja, hogy mit miért eszik, és ha valaki tudja, hogy mit miért eszik, akkor tudja, hogy mit miért tesz. Átgurulnak a györöki strandra, de naplemente után Balin még meglehetően hideg van. Beülni a pandémia miatt nem tudnak sehová. Egy nemzeti dohányboltban vesznek két rossz kávét, a dohánybolt előtt megisszák, elmennek a Szépkilátóhoz, és hosszan beszélgetnek a tájról, a traumákról, a magukkal hozott dolgokról. Arról, hogy mindketten épp válófélben. Nehezen bukik ez ki, de aztán elkezdik bogozgatni az életüket, és azt veszik észre, hogy már kijárási tilalom van. Az elkezdett beszélgetést nem lehet csak úgy abbahagyni. Muszáj együtt tölteniük az éjszakát. Elmennek a lányhoz Lesenceistvándra. Egy gránátalma és egy üveg Dönci bácsi kerül az asztalra. Leülnek a hegy tetején levő présházba, ahonnan látszik egy szelet az „óceánból”. Bort töltenek, ízlelgetik Dönci bácsit, aztán kimennek megnézni a panorámát a hegy tetejéről. Nézik a csillagokat, a Balatont végigvilágító holdat. Telihold van. Az elengedés ideje. Arzén megfogja a lány zöld kabátjának hajtókáját, magához húzza. Puha szája van. Nagyon rég volt már az az érzés: szabad ég alatt zavartalanul a tavaszi csendben, a szőlőtőkék ölelésében a kis présház előtt. Arzén megsimogatja a lány haját, valamit halkan a fülébe súg. Úgy ölelkeznek, mintha nem lenne másnap. Észrevétlenül lopózik be a reggel. Maradhatnának sokáig, de menni kell. A lány megkérdezi, hogy kér-e Arzén tükörtojást, de ő nem kér, csak egy kávét. Ott áll a lány, elöl szétnyílt köntösben. Hófehér bőr, kávésbögre, mosoly. Így képzelte valahogy Arzén egykor a reggeleit, csak volt néhány kanyar benne. Néhány év, amikor nem úgy alakult. 
Elbúcsúznak egymástól. Arzénnak mennie kell.