Bali

2021. április 29.

Csender Levente

Arzén felsétál a tavaszias, de még gyorsan változó időben a Lengyel-kápolnához. Hétköznap délután kevesen járnak a Szent György-hegyen. Egy lány támaszkodik a bazaltterasz oldalának. Fekete futócuccban a fekete kőnek. Csukott szemmel áll, arcát a nap felé fordítja. Arzén elsétál előtte. Elmegy az Oroszlános-kúthoz, iszik egy kortyot a bazaltvízből. Közben meg az motoszkál a fejében, hogy vajon miért napozik egy lány hétköznap délután a Szent György-hegy oldalában. Arca egy pillanat alatt beleégett Arzénba. Van ebben a lányban valami különös, ami nem hagyja békén. Visszafordul az Oroszlános-kúttól, szájában a bazaltvíz tiszta ízével, ha van néven nevezhető íze annak a tisztaságnak, ami a kialudt vulkán mélyéből tör elő. A lány előtt visz az útja visszafelé is. Még mindig csukva van a szeme. Arzén kissé tovább bámulja, mint ahogy illenék egy lányt bámulni. Nem tudatosan, csak úgy rátapad a tekintete. Elhalad előtte, de pár lépéssel arrébb megáll. Nem akar megállni, de nem viszik tovább a lábai. Csak ketten vannak a Lengyel-kápolna előtt. Néz a lány felé. Mit is mondjon, hogyan szóljon hozzá? Ő is napozó pózba vágja magát, csak úgy fal nélkül egy szál terpeszben ízlelgeti, hogy milyen hétköznap délután a Szent György-hegy oldalában napozni. Így telnek a percek. Már el is felejtette, hogy kell egy lányt leszólítani. A lány egy idő után elindul az autójához. Arzén előtt visz az útja. Keresztezik egymást.

– Ne haragudj, nem tudod véletlenül, merre van a Nyári-pince? – szegezi neki Arzén a hirtelen felötlő kérdést a mesterlövészek pontosságával. Ez az egy lehetőség van. Nem a legjobb duma, de hát most ennyire futja. A lány gondolkozik, lassan körülnéz. Mintha már látta volna ő valahol a Nyári-pincét.

– Talán arra? Nem tudom.

– Akkor gyere, megmutatom.

A lány elmosolyodik. Mennek felfelé, két vadidegen, akiknek valamiért egyszer csak keresztezte egymást az útjuk. A lány futás után van, kissé átfázott. Arzént nagyon érdekli a lány, de csak lassan kérdez. Mintha valami kis madarat fogott volna, és azon izgul, hogy meg se szorítsa túlságosan, de el se engedje. A lány elmeséli, hogy valójában Balira készült, de mivel 
utazni nem lehet, kivett egy házat, és leköltözött egy hónapra a Balatonhoz. Végül is lehet a Balatont is Balinak becézni. Elmeséli, hogy sokszor gondolkodott a vidékre költözésen, de bement Tapolcán a Sparba, és nem volt egész római kömény. Ha nincs egész római kömény, akkor nincs vidék. A lány tájfutó, tudja, hogy mit miért eszik, és ha valaki tudja, hogy mit miért eszik, akkor tudja, hogy mit miért tesz. Átgurulnak a györöki strandra, de naplemente után Balin még meglehetően hideg van. Beülni a pandémia miatt nem tudnak sehová.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés