Ukrajna NATO-csatlakozása tovább eszkalálná az orosz–ukrán konfliktust

2021. április 23. 11:48

Seremet Sándor
Index
A Donbász Ukrajna parázsló szegletévé vált.

„Az ukrán társadalom egy része Ukrajna függetlenné válása óta menekült volna Moszkva öleléséből, törekvését több nekifutással is igyekezett érvényesíteni több-kevesebb sikerrel. A 2013–2014-es forradalmi események véglegessé tették ezt a folyamatot, és az egyébként többvektoros – bár 2013-ra már inkább inga mozgására emlékeztető – külpolitikát folytatni igyekvő Ukrajna nyugati fordulatot tett. A következmények jól ismertek: Oroszország megszállta a Krímet, Donyeck és Luhanszk megyékben szakadár érzelmek lángoltak fel, amelyek több ezer áldozatot követelő fegyveres összecsapásokba torkollottak az ukrán reguláris csapatok és az oroszok által támogatott szeparatista erők között.

Mindkét fél komoly veszteségeket szenvedett, az ukrán hadsereget több alkalommal is katlanokba zárták. A helyzetet a minszki egyezmények voltak hivatottak rendezni, amelyek politikai részének megvalósítása azonban zátonyra futott. A folyamat megtorpant, a Donbász Ukrajna parázsló szegletévé vált. Az orosz–ukrán viszony mélypontra került.

A Majdant követő Porosenko-éra politikája komoly hangsúlyt helyezett az orosz–ukrán konfliktusra. A keleti háború a médiában és a közvéleményben (a nemzetköziben is) orosz–ukrán hibrid háborúként rögzült, az ország élete pedig a Hadsereg–Hit–Nyelv háromsága mentén haladt. Volodimir Zelenszkij fiatal, népszerű humorista és színész elsöprő választási győzelme a Majdan utáni új mindennapokra adott válasz volt. Sokan tőle várták a háború lezárását, azonban csalódniuk kellett. Zelenszkij jó pozícióból indult, úgy tűnt, hogy az orosz vezetés nyitott volt a párbeszédre.

Pártja, a Nép Szolgája az ukrán parlamentben egyedüli kormányalakító többséget szerzett, így az új elnök a helyzet rendezéséhez szükséges teljes eszköztárral rendelkezett, de intézkedései arra utaltak, hogy inkább a korábbi elnök szavazótáborának kívánt tetszeni, mintsem saját választóinak tett ígéreteit megvalósítani. Retorikája egyre inkább a háborúpárti Porosenkóéra kezdett hasonlítani. Bizonyos eredményeket ugyanakkor elért.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 24 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Olvasd már el az elemzéseket koma! Ezt is, meg a múlt hetit is. Semmiféle birodalomépítésről nincs szó, nem is értem mit véltek annak. Az oroszoknak melegtengeri támaszpontra van szükségük, mint már anno Nagy Péternek is. És biztosítják a náluk védelmet keresők (mint a moldovai gagauzok, Dnyeszter menti szlávok, Abházia, Dél-Oszétia) érdekeit, ahogy a középhatalmak szokták. És nem hagyják cserben a határon kívül élő oroszokat, így az ukrajnaiakat sem, ahogy normális államok ki szoktak állni a kisebbségeik mellett. De csak különleges státuszt szeretnének számukra Ukrajnán belül, nem akarják elcsatolni. Hol itt a birodalom? A birodalmi szándék éppen hogy Ukrajnában érhető tetten. Erőszakkal akarják ukránosítani az ott élő oroszokat, és ennek farvizein a magyar, román, lengyel kisebbséget is, mert egy ilyen vegyes lakosságú területet vágott össze nekik Szálin és Hruscsov.

Csak azok az oroszok, akiknek a torkára kellene lépni ukrajnai polgárok.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés