Technológia és nemzetkarakter

2021. április 8.

Böszörményi Nagy Gergely
Létezik egy nemzet, amelynek képzeletét százötven éve fogva tartja a halhatatlanság. Oroszországban hívők és ateisták, filozófusok és technológusok politikai rendszertől függetlenül munkálkodnak az örök élet koncepcióján. Miért?

Jó pár évvel ezelőtt egy antropológus barátomtól tudtam meg, hogy a Tetris orosz találmány. Nagyon meglepődtem, hiszen világéletemben japán vagy amerikai eszközökön játszottam vele (ez volt az egyetlen kazetta, amit a Nintendo Game Boy mellé csomagban adtak). Beszélgetőtársam azonban felhívta a figyelmem, hogy kulturális értelemben a Tetris nem is származhatna máshonnan, mint Oroszországból. E játék dramaturgiájának ugyanis az az alapja, hogy az ember sosem nyerhet – a vereséget késleltetheti.

Utólag logikusnak tűnik, hogy nem sokkal később a transzhumanizmus fogalmával is egy ifjú orosz milliárdos, Dmitrij Ickov titokzatos tevékenysége kapcsán ismerkedtem meg. Az internetvállalkozó fejébe vette, hogy örökké szeretne élni, ezért az általa alapított 2045 Kezdeményezés tíz éve kutatja tudat és gép összekapcsolásának lehetőségeit. Nem kérdés, hogy a megsemmisüléstől való félelem központi helyet foglal el az orosz észjárásban, s időpontjának kitolása a végtelenbe feltűnően foglalkoztatja gondolkodóit. Ennek tragikusan nehéz történelmük mellett drámai hanyatlást mutató demográfiai adataik is különös aktualitást adnak. De miben különböznek a 21. század orosz utópistái nyugati felebarátaiktól?

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés