Elég az identitásőrjöngésből!

„Nem tartom vállalhatónak a Black Lives Matter-mozgalmat. Nem hiszem, hogy a szobordöntés, a megfélemlítés, a megbélyegzés, a lincselés, az antiszemitizmus és a hazug áldozatiságra való szüntelen hivatkozás a demokratikus működés része volna. Abban sem hiszek, hogy a multinacionális részvénytársaságok támogatásával újraszerveződő politika, amely többé már nem szociális igazságtalanságról és demokratikus deficitről, hanem csakis bőrszínekről és szexuális identitásokról szól, egy polgárháborún kívül bárhová is vezet.

Egyébként miért szivárványszínű egy BLM-emlékmű? A Black Lives Matter-mozgalom finoman szólva is egy tálból cseresznyézik a Muszlim Testvériséggel, továbbá ezer szállal kötődik a hiphop-szubkultúrához, márpedig e kettőnél szexistább és homofóbiásabb közeg a világon nincs. Ez az emlékmű a rabszolgatartásról és a BLM ideológusai szerint abból visszamaradt strukturális rasszizmusról szól – nem értem, miért kell összeszivárványozni egy teljesen LMBTQ-idegen ügyet. Értem, hogy a Nike meg a Coca-Cola mindkét sérelmi hisztériát megrendelte, és így árukapcsolva akarja látni azokat, de nem ártana az igazgatótanácsaik tagjain kívül találni bárkit, aki ezt az emlékművet a magáénak érzi. Ennek a szobornak feketének kellett volna lennie, és ha már leöntik, azt vörös festékkel kellett volna – csakhogy ez a neonáci csürhe annyira sötét, hogy még a saját politikai üzenetét sem tudja érthetően artikulálni.

De akárhogy legyen is: a békés véleménynyilvánításhoz mindenkinek joga van. Ha az önkormányzat engedélyezi, bárki szabadon felállíthatja a maga mégoly ellentmondásos és kétes művészi értékű installációját, bárki bármeddig mantrázhatja a sérelmeit és a megoldási javaslatait. Mindenkinek joga van a maga igazságához. Egyébként csak két hétre került ki a köztérre ez a nyomorult BLM-szobor.

Semmi különbség nincs az amerikai nagyvárosok utcáin pár hónapja fosztogató csőcselék és azok közt a hazafiak közt, akik először leöntötték, aztán ledöntötték a szobrot. A kultúrbalos identitáspolitikára a szélsőjobboldal fehér, keresztény, heteroszexuális identitáspolitikával válaszol: a tengerentúli szobordöntésekre szobordöntéssel reagál – hol másutt, mint a Ferencvárosban. Erőszak és erőszak között is van különbség: ha ugyanez az Egyesült Államokban történne, ugyanilyen alávaló cselekmény volna, de legalább nem lenne ennyire gyáva.

Az identitáspolitikát vissza kell utasítani. Az erőszak elfogadhatatlan – akár a Mi Hazánk Mozgalom tagjai, akár neonáci rohamosztagok, akár a Black Lives Matter ellenrasszista aktivistái, akár ultrafeminista vagy LMBTQ-szélsőségesek állnak is mögötte.”