Fogadjuk el a tökéletlenségünket!

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

Mi a rosszabb: egy féléves gyereket átlagostól eltérő fejlődésűnek, fogyatékosnak címkézni, és a diagnózis súlyát egy családra nyomni, vagy kétes várakozással tölteni értékes, fejlesztésre fordítható éveket, hónapokat? Czeizel Barbarának és munkatársainak hála, néhány éve már nem kell ilyen döntéseket hozni egy szakmabelinek sem. „Miniszteri biztosi munkám egyik legnagyobb sikerének tartom, hogy módosítottak a jogszabályokon, és hároméves kor alatti gyerekek jogosultak lehetnek fejlesztésre anélkül, hogy feltétlenül sni-diagnózist ragasztanánk rájuk” – osztja meg Czeizel Barbara gyógypedagógus, a Budapesti Korai Fejlesztő Központ alapító-vezetője. Szervezetük harminc éve a korai fejlesztés zászlóshajója, szakmai közösségük hetente háromszáz kisbabának, családnak segít minél teljesebb életet élni.

Hosszú út vezetett idáig: harminc évvel ezelőtt a hazai ellátórendszer nem volt felkészülve a háromévesnél fiatalabb gyerekek fejlesztésére, a családokkal való partneri munkára, a pedagógusok többsége nem is tanult ilyen kicsi gyerekek ellátásáról. Barbara ekkoriban pályakezdőként – maroknyi kollégájával – különféle ösztöndíjak segítségével külföldre utazott, hogy megismerje, máshol milyen módszerekkel segítenek a legkisebbeken. Tudásuknak köszönhetően már mérföldekkel előrébb tartunk. „Az itthon elérhető korai ellátás világszínvonalú, és ez nemcsak a saját munkánkra vonatkozik, hanem az állami intézmények teljesítményére is – állítja Barbara. – Ha ma körülnézünk Európában vagy Amerikában, azt látjuk, hogy a kétezres évek első évtizedében érkező gazdasági válság nyomán nem tudták finanszírozni a korai fejlesztés ügyét, így megszűnt az ellátás.”