Tóth Krisztina és a magyar politikapornó

2021. február 25. 7:25

Szabó Borbála
444.hu
Egyesek könyveket darálnak, mások írónőket darálnak, akik könyveket minősítenek.

Na, most aztán örülhetünk mi, írók! Végre irodalomról van szó a közbeszédben!

Sőt, mi több: botrány van az irodalom körül. Újra és újra. Egyesek könyveket darálnak, mások írónőket darálnak, akik könyveket minősítenek. Nagyszerű, ezek szerint ennyire égető kérdés nekünk, magyaroknak, 2021-ben az irodalom?

Jaj már, nehogy komolyan vegyék! Csak viccelek, természetesen. Ha az irodalom tényleg  fontos lenne, akkor ilyesmik lennének a hírportálok címoldalán:

»Nem hiszed el, milyen csodát művelt tegnap Kazuo Ishiguro az E/1-es elbeszélői pozícióval!«

Vagy: »Leesik az állad, ha elolvasod, milyen gyönyörű rímet használt új versében Kemény István!«

»Felrobbant az internet: kiderült, hogy Gion Nándor regényei még ma is durván hatnak az olvasóra!«

De a hírportálok címoldalán nem ilyesmik vannak. Hanem pár napja ez a hír az, ami mindenkit felkavar:

»Tóth Krisztina kivenné a kötelező olvasmányok közül az Aranyembert (sic!) és a Bárány Boldizsárt«

Ezek szerint nem az irodalom – hanem speciálisan a kötelező irodalom kérdése mozgatja meg az embereket? Vajon miért? Pedig esztétikai értelemben elég furcsa egy kategória ez: semmiképp sem hangzik pozitívan a jelző, inkább kellemetlen képzeteket kelt. A neve alapján csak valami fárasztó, unalmas dolog lehet!

A kötelező irodalom nem az élő irodalom, nem az, amit itt és most olvasunk. A kötelező irodalom muzeális kincsünk: abban mindenki egyetért, hogy rendkívül értékes, de azért inkább ládában tartjuk. Talán jól sejtem, hogy Jókai Az arany ember-ét hősiesen védelmezők közül is csak kevesen hordják nap mint nap a táskájukban a művet és olvasgatják a villamoson.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 64 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ez a világ vicce.

1. Tóth nagyon gorombán, valóban, a cancel culture szellemiségében és szókészletével ki akarja írni Jókai Mórt a kötelezők közül.
Egyértelműen a Nyugaton elburjánzott kultúr-szélsőbal (vagy nem tudom mi a jó jelző) kultúrkampf harsány képviselőjeként lép fel.

2. Erre nyilván különböző hevességű reakciók érkeznek. (Azért érdemes pl. Szilvay írását összevetni a vitaindítóval... finoman szólva nem a reakció a radikálisabb hangvételű...)

3. Ez a hp elkezd írónők ledarálásáról hadoválni.

Elmebaj...

Ez a Borbála is egy ügyes kis balioldali rifke:
a környező országok minden pénzt megadnának, ha lenne egy Jókaijuk, nálunk be akarják tiltani egyes "írónők, írók"...
Ám a rifke nem erről ír, hanem elméleti szófosásba keveri Jókait, mint egy koloncot a nyakunkon, mint egy járulékos bajkeverőt...
Ügyes és "méltó" a baloldalhoz.
Azért ilyesmit pl. egy Ungvári Tamás sosem tett volna, ebből látszik az a mérhetetlen lezüllés, ahová az egykor József Attila-i baloldal jutott...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés