Másodikként Csepeli György szociológus, szociálpszichológus, az ELTE és a Miskolci Egyetem emeritus professzora, az MTA doktora, 2002 és 2006 között az Informatikai és Hírközlési Minisztérium politikai államtitkára emelkedett szólásra. Előadása elején bocsánatot kért azért, mert nem tud versenyre kelni egyik példaképével, az utána következő Schöpflin Györggyel – majd felhívta a figyelmet arra, hogy „a migráció, amiről most beszélünk, a világ legkomplikáltabb problémáinak egyike”, amellyel az egész emberiség küzd. „Az emberi lét szabályszerűségeiből ütköző racionalitások következnek” – fogalmazott Csepeli. A szociológus úgy látja,
a társadalom primer csoportjai konfliktusba kerültek egymással,
ebből háborúk lettek, és az állampolgársági koncepciókban is maradtak törzsi elemek. „Nincs olyan polgári oktatás, amely lehetővé tenné az egyének számára, hogy szuverenitásukat gyakorolják” – figyelmeztetett Csepeli György, aki úgy látja, egy globális oktatási rendszer, amely az egyéni szuverenitás gyakorlását, a globális rendszer komplexitásának megértését lehetővé tenné, kiutat jelenthet a migráció problémájából is.
Az utolsó előadó Schöpflin György nagykövet, a London School of Economics volt politikatörténet-professzora, a Fidesz korábbi európai parlamenti képviselője volt. Schöpflin vitába szállt Van den Berggel: bár egyetértett azzal a megközelítéssel, hogy a helyi szintre érdemes a migráció kérdésében fókuszálni, felhívta a figyelmet arra, hogy „a különböző helyi szinteket egyfajta magasabb szinten mindenképpen aggregálni kell”. Meglátása szerint „Magyarországon ismétlődő tapasztalatunk, hogy külföldről megtámadnak minket”, így nálunk „a jövevény nem pozitív jelenség, hanem gyanú tárgya”. A migráció kapcsán
a magyar álláspontot úgy összegezte: „Nem akarunk változást, mert túl sok változásban volt már részünk”.