A tét a jövő értelmisége

2021. február 25.

Böszörményi Nagy Gergely
Évszázadok óta nem tapasztalt szűklátókörűség jellemzi a fejlett világ egyetemeit. A szélsőbaloldali kisebbség által kimunkált homogén ideológiai közeg infantilis, konformista értelmiséget termel, ami aláássa a nyugati civilizációt. Hallassuk a hangunkat, legyünk a józan ész nagykövetei – tanácsolja egy libanoni zsidó pszichológus.

Gad Saad az evolúciós pszichológia fenegyereke. Libanoni zsidó családba született, ahonnan a hetvenes évek polgárháborúja elől családjával Kanadába emigrált. Matematikusnak tanult, szakterülete a viselkedéskutatás, az evolúciós eredetű magatartásformák feltárása mindennapi döntéseink mögött. Foglalkozott a hamburger, a Ferrari és a pornográfia népszerűsége mögötti fogyasztói motivációkkal, The Saad Truth (némi szójátékkal a szomorú igazság) című podcastje világszerte népszerű. Karizmatikus szerzőnket újabban egyetlen dolog érdekli: miért áll a logika, az értelem és a józan ész politikai támadás alatt? Nem meglepő, hogy új könyvének megjelenése óta balliberális össztűz céltáblája.

Saad kifejezetten pszichológusi néző­pontból vizsgálja az eseményeket. Köztudott, hogy a steril környezetben felcseperedő gyermekek sokkal inkább ki vannak téve az autoimmun betegségek kialakulásának, mert szervezetüknek nem adódik lehetősége a védekező mechanizmusok kiépítésére. Ugyanez a szellemre is igaz. A homogén ideológiai nevelés az agy ellustulásához, infantilizmushoz és nagy fokú konformitáshoz vezet, ami egy életre kiszolgáltatja a fiatal értelmiséget és vele a nyugati civilizációt.

A középkor óta nem tapasztalt csőlátás jellemzi az akadémiai életet”

Szerzőnk meggyőződése, hogy a baj forrásai az egyetemek. „Az igazán hülye ötletek mindig onnan jönnek” – vallja. Saad álláspontja szerint a 21. században a középkor óta nem tapasztalt csőlátás jellemzi az akadémiai életet. A posztmodern korban az írástudókból véleményterroristák, a szellemi élet legfontosabb intézményeiből rögeszméik inkubátora lett, innen gyűrűznek tovább a „mentális kórokozók”. A kötet felemlegeti, hogy egy erősen baloldali érzelmű izraeli diák hazája katonáinak palesztin nőkkel szembeni erőszaktevéseit kívánta feldolgozni. Erőfeszítései dacára egyetlen esetet sem talált, de változtatott-e ez a hipotézisén? Ellenkezőleg. Végkövetkeztetése az lett, hogy honfitársai éppen rasszizmusból tartják még az erőszakra is méltatlannak a palesztinokat. Igen, a háborús ellenfél nem megerőszakolása mint a fajgyűlölet bizonyítéka.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés