Nemzeti Konzílium

„Akkora a baj, hogy konzíliumra van szükség. Itt a beteg előttünk, történetesen egy ország. Ugyan magunk is lakói vagyunk, de attól még számítanak konzulensi véleményünkre. Az eddigi kezelőorvosok valóban nem tűnnek túl eredményesnek. Ugyan azt csinálnak továbbra is, amit akarnak, de úgy tüntethetik fel, hogy egész csapat áll mögöttük. Ez különösen akkor hasznos, ha a félrekezelt beteg már kezd azon gondolkodni, nem kellene-e másik orvost választania. Szóval konzíliumot tartunk. Illetve konzultációt. Nemzetit. Ha egyszer a trafik, a kukaholding és a kormány is nemzeti, majd pont a konzultáció maradna ki. Csöppet ne zavarjon, hogy nem arról kérdeznek, amiről lehet és van is véleményünk. Egy árva kérdés nincs arról, hogyan enyhítsék a tartalékaikat vesztett emberek baját. Csakis arról, ami járványügyi szakmai információk nélkül aligha eldönthető. Mondhatnám, madárjóslás, de ezzel helyben is vagyunk. Ha konzultálunk, konzulensek vagyunk, akár az állam ügyeit irányító konzulnak is érezhetjük magunkat. Ez is az egyik cél: elbábozni, mintha mi döntenénk. A római konzuloknak beiktatásuk napján először a madárjósokkal kellett tárgyalniuk. Eddig tehát csupán hagyományőrzésről van szó, azt meg miért ne.”