Szlovákiában nem a pártoknak vannak oligarcháik, hanem az oligarcháknak pártjaik”
„Húsz évvel korábban legfeljebb egy vállrándítás lett volna a válasz az emberek részéről” – jelenti ki Nagy Dávid érsekújvári születésű, többek között Dunaszerdahelyen praktizáló ügyvéd. Szerinte már csak ezért is érezhető, hogy ez az időszak végleg lezárult. Ám a megfélemlítés a mai napig jelen van, hiszen finom utalásképpen 2020 júniusában az Aktuality.sk Marián Kočner viselt dolgait elemző oknyomozó újságírójának, Peter Sabónak a postaládájába valaki lőszert tett. Megjegyzésünkre, hogy Kuciak és menyasszonya kivégzése erősen a kilencvenes éveket idézi, azt mondja: „Alapvetően más a helyzet, a mostani kor az oligarchák, a különféle úton-módon érvényesített gazdasági érdekek korszaka, nem az utcai brutalitásé. Fehérgalléros irányt vett a történet, ezt mutatja az is, hogy a NAKA lép fel az új ügyekben.” Az ügyvéd úgy véli, hogy a kilencvenes évek nagykutyái már eltűntek, meghaltak, vagy börtönben vannak, tehát „most vannak az utolsó rándulások”.
Tokár Géza politológus azonban felhívja a figyelmet arra az érdekességre, hogy a szlovákiai jogszolgáltatási rendszer pluralisztikus: az ügyészségtől a rendőrségen át a bíróságig sokféle érdekcsoport képviselői megjelennek, akik nem feltétlenül voltak lojálisak annak idején Ficóékhoz sem, láthatóan rendszeresen szivárogtattak újságíróknak, köztük Kuciaknak is persze. Már korábban a Gorilla-ügy kipattanása is megmutatta ennek jelentőségét: emlékezetes, a szlovák Watergate-ügyként is emlegetett esetben 2011–2012 fordulóján a sajtónak titkosszolgálati lehallgatási jegyzőkönyvek szivárogtak ki nem sokkal Robert Kaliňák volt belügyminiszter magántelefonálásának publikálása után, amelyben közvetlenül utasítgatja a Pravda napilap szerkesztőségét. A Penta pénzügyi csoport által használt, fedett lakásban zajló beszélgetések felvételein a csoport vezetője politikusokkal tárgyal a színfalak mögötti alkukról, az iratok szerint magával Ficóval is. Mindenesetre Tokár azt is hangsúlyozza: sok országgal ellentétben Szlovákiában az oligarchák mindig fontosabbak voltak a választott politikusoknál, magyarán nem a pártoknak vannak oligarcháik, hanem az oligarcháknak pártjaik.
Következmények nélkül
Visszatérve a maffiózókhoz: egy forrásunk szerint a Pápay-félékkel végző figurákkal saját, kifinomultabbá váló beosztottjaik számoltak le, ők pedig már gond nélkül belesimultak az új rendbe. Tokár Géza azt mondja, az akkori maffiózók oligarchákká és fehérgallérosokká váltak, a Kuciak-gyilkosság pedig éppen azért sokkolt, mert a módszer arra utalt, hogy bizonyos oligarchák „legszemtelenebbik vagy legbutábbik része azt gondolta, hogy még ezt is megteheti, ugyanúgy nem lesz következménye, mint ha húsz évvel korábban csinálná. A mostani szlovákiai társadalom azonban ezt már nem nyelte le”.