„Nem csupán reformokról van szó, hanem szellemiségről” – Sára Balázs a Mandinernek

2021. január 27. 14:30
Édesapja, a Kossuth- és Balázs Béla-díjas Sára Sándor operatőr és filmrendező tudását és szellemiségét kívánja behozni a Színművészeti Egyetemre, ahol annak idején apja politikai okokból nem taníthatott. Sára Balázs, az SZFE Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének újonnan kinevezett igazgatója beszélt a Mandinernek a megújuló filmes képzés terveiről, a szakmán belüli feszültségekről és arról, hogy melyik tanár felmondását bánja leginkább. Interjúnk

Az SZFE körüli, fél éve zajló harcban most „kapott egy rossz pontot”, amiért elfogadta a Filmintézet igazgatását. Megbánta, hogy elvállalta?

Nem. Nyilván van, akinek nem tetszik, vagy van, aki nem tartja a személyemet alkalmasnak erre a feladatra. Szakmai múltam igen sokrétű: hat játékfilm van mögöttem, több tucat dokumentumfilm, tévéfilm és sorozat, és kétezernél több televíziós műsor. Annak idején a Panoráma külpolitikai tudósítójaként bejártam a fél világot, Kambodzsától a Balkánon át a berlini fal lebontásáig mindenütt ott voltam. Ezen kívül vágóként, operatőrként és producerként is tevékenykedem. Általában azoktól jönnek efféle hangok, akik nem ismernek engem, sem a munkásságomat.

Nem tart attól, hogy jó pár évre megmérgezték a légkört az elmúlt hónapok eseményei? Hogy lehet így majd felhőtlenül dolgozni, alkotni?

Nem sok reményt fűzök ahhoz, hogy azokkal az oktatókkal, akik eddig nem álltak velünk szóba, harmonikus lesz majd az együttműködés.

A jelenlegi oktatók továbbviszik az osztályaikat,

az ősszel induló félévben pedig új oktatók is indítanak majd osztályt. Ők fogják felkérni a további tanárokat, az alapján, hogy kiket találnak arra alkalmasnak. Részben jelenleg is az egyetemen tanítók közül, de újakat is fogunk szerződtetni.

Milyen a viszonya azokkal az oktatókkal, akik maradtak ugyan, de sejthetően nincsenek oda a mostani helyzetért?

Korrekt szakmai kapcsolatunk van. Már akivel sikerült párbeszédet folytatnunk vagy tárgyalnunk.

Akikkel nem sikerült beszélni, azokkal miért nem sikerült?

Egy akadálya volt: egyetlen egyeztető megbeszélésünkön sem jelentek meg, írásban közölték, hogy nem tartják legitimnek az egyetem vezetését.

De egyelőre úgy tudni, hogy maradnak?

Igen. Egyértelmű üzenet volt a kuratórium részéről, hogy aki itt tanít az Egyetemen, az vigye végig az osztályát, azokkal az oktatókkal, akiket ő felkért. Ehhez mi tartjuk magunkat.

Senkit nem küldtünk és nem is küldünk el.

Voltak, akik maguktól felálltak, és azt mondták, hogy nem kívánnak velünk együttműködni.

Bánja, hogy például Szász János vagy Enyedi Ildikó ott hagyta az Egyetemet?

Szász Jánost bánom. Egyrészt annak idején az osztálytársam volt, ő rendező szakon tanult, én pedig operatőr szakon. Közös vizsgafilmmel diplomáztunk. Nagyon jó barátságban voltunk a főiskolán, de aztán másfelé mentek az útjaink. Én televíziózással foglalkoztam, ő pedig csinálta a filmjeit. A baráti viszony megmaradt, annak dacára, hogy ritkábban találkoztunk.

Szász János olyan színfoltja a magyar filmnek, amelynek itt lenne a helye az egyetemen.

Az ő tudására és tapasztalatára nagy szükség volna.

Nem próbálják meg visszahívni?

A megbízásom után néhány nappal beszéltem vele telefonon. Már akkor jelezte, hogy olyan komoly feladatai vannak – most éppen egy nagy nemzetközi koprodukciót készít elő –, hogy nem fér most bele az idejébe.

Egy korábbi interjúban azt mondta, hogy a szakmai ambícióján túl többek között azért is vállalta el a posztot, mert édesapja, Sára Sándor filmrendező „sokadmagával nem taníthatott az egyetemen”. Nem biztos, hogy minden olvasónk számára érthető ez. Pontosítaná, mire utalt?

Ez a rendszerváltás előtt részben politikai, részben kultúrpolitikai döntés eredménye volt.

Hogy a rendszerváltás után miért nem taníthatott, arról azokat kell megkérdezni, akik nem hívták az egyetemre.

Tehát már akkor is a politika… Mit gondol, milyen új erényeket, szellemiséget és milyen változásokat hoz majd az ön jelenléte az egyetem filmes életébe?

Mivel az apám utolsó három játékfilmjének én voltam az operatőre, elmondhatom, hogy rengeteget tanultam tőle. Minden egyes forgatási nap vele felért egy egyetemi kurzussal. Az ő tudását és szellemiségét igyekszem behozni ide.

Mik azok a dolgok, amiket az édesapjától tanult, és mindenképpen átadna a következő generációknak?

Világlátást. Mi az, amit a körülöttem lévő világból négy vonallal bekeretezek, mert fontos nekem. Illetve, hogy melyek azok a szempontok, amelyek alapján kiválasztom, hogy mi fontos és mi nem; és mindezt hogyan építem fel úgy, hogy dramaturgiailag erős, sallangmentes, lényegre törő legyen, és a film ügyét szolgálja.

Miben érzi, hogy muszáj reformokat foganatosítani, fejlődni?

Itt

nem csupán reformokról van szó, hanem világlátásról, szellemiségről.

Új osztályvezetők lesznek, akik más szemléletmódot képviselnek.

Mit jelent ez a másfajta szellemiség?

Nagyobb hangsúlyt kap majd a nemzeti jelleg. Mivel nagy igény van történelmi és irodalmi adaptációs filmekre, szeretnénk, ha hangsúlyosabb lenne a hallgatók történelmi témákra való hangolása. Tervezzük például, hogy megadott szerzők műveiből kell majd adaptációs filmeket csinálni. Másfelől előtérbe kerül majd a tévéfilm- és sorozatkészítés  oktatása is. Ennek a műfajnak külön dramaturgiája van, másfajta elbeszélésmódja, tehát más jellegű gondolkodásmódot kíván.

Milyennek látja az eddigi filmes és televíziós képzést az SZFE-n?

A végeredményt látom. Azokat a filmeket, amelyeket az egykori hallgatók elkészítettek. Sok-sok izgalmas, tehetséges munkát lehetett látni az elmúlt évtizedekben.

Friss hír, hogy a magyar operatőrök egy része új szervezetet alapított. Sokuk az SZFE volt és jelenlegi tanára, akik Novák Emil rektorhelyettesi kinevezése után léptek ki a korábbi egyesületből. Mit gondol erről?

Erről a sajtóból értesültem. Azok a kilépett kollégák, akik megalapították az új szervezetet, kvázi elitklubot hoztak létre. Ha jól tudom, meghívásos alapon szólítják meg a kollégákat, akiket ebben a szervezetben látni szeretnének.

A filmezés nagyon eszközcentrikus műfaj. E téren mi a helyzet?

Egyre jobban elterjedtek a televíziózásban a digitális filmkamerákkal készített sorozatok. Ez egy filmes technika, amelynek az elsajátítása nem egyszerű. Ezekkel a 35 milliméteres digitális kamerákkal nagyobb odafigyeléssel kell dolgozni. Van már az egyetemen három hasonló kamera, de most érkezik az új, igazán professzionális 35-ös kamera, ami az operatőröknek óriási előrelépést jelent. Az eszközpark teljesen megújul, folyamatosak a beszerzések. A fő probléma azonban a műteremmel volt.

Az egyetem Róna utcai épületében egyszerűen már olyanok voltak az állapotok, hogy oda hallgatót nem vittem volna be szívesen.

Egy fűtetlen kazánház volt, ami rendszeresen beázott. A szennyvízelvezető cső is eltört: most, hogy kibontottuk a díszletet, látszik a díszletfalak alján, hogy állt a trutyi. Áldatlan állapotok voltak. Muszáj volt lépni. Most megújult műteremben, megújult eszközökkel folytatjuk majd.

Új helyre költözik a Filmintézet, és Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr nevét veszi fel. Pontosan mely szakok költöznek, és milyen az új helyszín?

A Mészáros utcai épületbe – ami a Duna TV műszaki épülete volt – gyakorlatilag az összes filmes szak átkerül. Kilenc filmes és média szak van, tizenegy osztályban oktatjuk a diákokat. Tulajdonképpen mindenki, aki a Szentkirály utcában volt, átkerül az új helyszínre. Így végre egy helyen lesznek a műtermek és az oktatótermek. Sokkal kényelmesebben el fognak férni a diákok, és lesznek speciális oktatótermek: tévéstúdió, különböző méretű vetítőtermek, speciális hangszigetelt stúdió, vágószoba, szinkronstúdió, amely zenei stúdiónak is használható. Minden terem tökéletesen besötétíthető, és LCD-kijelzővel vagy projektorral felszerelt. Régi adósságot sikerül most törleszteni a fejlesztésekkel, a szakma megújulása is elkezdődhet.

Indulnak új tárgyak?

Nem. Ugyanazok a szakok indulnak, a megszokott 6x6-os felállásban, ami azt jelenti, hogy hat szakon osztályonként hat hallgatót képzünk – rendező, operatőr, filmíró, vágó, hangmérnök és gyártásszervező szakokon. Illetve folytatódnak a mesterképzések: operatőri, rendezői és látványtervezői képzések.

Mi a terv arra, hogy a magyar filmes képzés megfelelően be tudjon ágyazódni a nemzetközi filmgyártásba? Magyarország egyre előkelőbb helyet foglal el e téren.

Szakmai angol nyelvoktatás már eddig is volt az egyetemen, de erre most jobban ráerősítünk. Illetve tervezzük egy olyan kolléga szerződtetését az egyetemre oktatónak, aki nagy nemzetközi produkciókban dolgozott, és ebben rengeteg tapasztalata van.

Már elindult a leendő felvételizők dehonesztálása. Nem tartanak attól, hogy nem lesz felvételiző?

Azt hiszem, hogy a fiatalok ennél okosabbak, nyitottabbak és bátrabbak. Én nem tartok ettől. Jeleztük, hogy új oktatók kerülnek be a rendszerbe, köztük vannak igen nagy, nemzetközi szinten elismert nevek is. Akadnak köztük olyanok, akik voltak már oktatói az intézménynek, és olyanok is, akik nem, bár itt lett volna a helyük. Hamarosan nyilvánosságra kerül a nevük.

A fiataloknak üzenem: bátran jelentkezzenek!

Fotók: Ficsor Márton

Összesen 81 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Nagyobb hangsúlyt kap majd a nemzeti jelleg. Mivel nagy igény van történelmi és irodalmi adaptációs filmekre, szeretnénk, ha hangsúlyosabb lenne a hallgatók történelmi témákra való hangolása."

A nemzeti jelleg szerintem akkor kap értelmet, ha REÁLISAN, a szálakat - a lehető legtöbbet, az összeset - ha nem is bemutatja, végigviszi, de legalább ÉRZÉKELTETI a mű. A legrosszabb, amit a magyar történelemmel tenni lehet: a túllihegett hazafffysággal előadott, patetikus-szirupos, ábrándokon és nem tényeken alapuló mese, amit halálkomolyan adnak elő.
Ellenben, ami a legtöbb, ha a történelmünkről írni lehet, a szájbarágásos erőltetettség HELYETT: leírni azt, amit látható, és ami ezekből leszűrhető.
Ebben még a tévedés joga is ott van, csak egyet ne akarjon az alkotó: meggyőzni - alkotás helyett! - hogy ő maga mekkora nagy magyar...

A fiatal Sárában megvan a kellő helyzetfelmérés és -ismeret, úgy tűnik.
Szerintem legjobb, ha a saját útját járja, de a komoly döntései előtt nem árt tesztelni önzetlenül elfogulatlanok véleményét. Remélhetőleg vannak még ilyenek. Semmi mást nem kell tenniük, mint elmondani a magyarok történetét.
Célzatosság és sugalmazás nélkül.

Nem akarok belemenni, de rosszul vagyok, mikor fűzfatörténészek vicsorgó fogakkal bizonygatnak bármit.
Sokkal inkább tiszteletem pl. Bokor Péternek, aki nem tartotta magát, tudtommal nemzetinek, mégis, sokat tett a magyar nemzetért, bár igaz, abban az időben a kiszáradt kádári-aczéli Szaharában egy korty víz is megváltó felüdülést jelentett...

Nem én találtam ki, de az arany középút, amely egyúttal garancia a tárgyilagosságra, ez mindennél többet ér.

OberEnnsinnen 2021. január 27. 15:18

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés