Korábban, ugyancsak az Ódry Színpad kapcsán Németh Gábor SZFE-s tanár egy, a Magyar Narancsnak adott interjújában azt nyilatkozta, szerinte a Vas utcai épület visszaadása nem az egyház kárpótlásának ügyét szolgálja: „A szimbolikus üzenet egyértelmű: az Ódry Színpad nemcsak az elmúlt hatvan év előadásai, hanem immár az egyetemfoglalás és a bázisdemokratikus fórumok miatt is kultikus hely lett. Semmilyen módon nem szeretném bagatellizálni az egyházak 50-es években elszenvedett sérelmeit, de a Vas utcai épület »visszaadása« nem az egyház kárpótlásának halogathatatlan ügyét szolgálja, hanem azt, hogy a hallgatók semmiképpen se lehessenek ott többé.”
Szarka Gábor szerint azonban „muszáj megérteni, hogy az is hozzátartozik az igazság helyreállításához, hogy egy Rákosi-korszakban elvett ingatlant visszaadunk a jogos tulajdonosának, amennyiben az igényt tart rá”.
És mi lesz az Ódry-hagyatékkal?
Korábban mi is beszámoltunk arról, hogy Fischer Gábor, az Ódry Színpad névadójának dédunokája közleményben szólította fel az SZFE vezetését, hogy adják át Ódry Árpád mellszobrát Ódry „valódi örököseinek”, azaz „a szabad művészeknek, azoknak a bátor oktatóknak és diákoknak, akik ma Magyarországon ébren tartják a szabadság lángját.”
Ódry Árpád dédunokája nyilatkozatában azt írta, dédapja, a Színművészeti Akadémia akkori főigazgatója 1934-ben felszólalt az intézményt érő támadások ellen. Szerinte „az akkori támadások hangvétele, stílusa és felületessége hátborzongatóan emlékeztet a maiakra, és nyilvánvaló politikai bosszúból akarják most eltörölni a föld színéről a színpadot”.