Volt Twitter-igazgató: A BLM-erőszak oké, Trump elhallgattatását én is követeltem

A Spectator brit középjobb hetilap munkatársa, Andrew Neil videóinterjút készített Peter Greenbergerrel, a Google és a Twitter politikai reklámozásért felelős volt igazgatójával. A beszélgetéshez kapcsolódott többek közt Amber Athey, a Spectator washingtoni tudósítója is.

A műsorvezető Donald Trump fiókjának letiltása kapcsán először azt kérdezte Greenbergertől, hogy még mindig büszke-e a Twitter szólásszabadság melletti elköteleződésére? Greenberger lényegében igennel válaszolt, kifejezetten leszögezve Trump letiltásával kapcsolatban, hogy „arra a lépésükre is büszke vagyok, amit most nemrég léptek meg. Nem hiszem, hogy nagyon könnyű döntés volt, vagy hogy ezt akarták csinálni, és ahogy Jack Dorsey elmondta, valahol ez az ő kudarcuk is, hogy nem tudtak fenntartani egy egészséges párbeszédet a platformon. Ezzel nem értek egyet, szerintem ez egy sokkal szélesebb körű társadalmi, szavazói és kormányzati kudarc is, de akkor is azt gondolom, hogy erre kényszerültek.”

Neil erre azt kérdezte: komfortosan érzi-e magát a volt igazgató azzal kapcsolatban, hogy „néhány Szilikon-völgybeli milliárdos véleményétől függhet” az, hogy ki szólalhat meg a Twitteren vagy épp a Facebookon?

– válaszolta Greenberger, de szerinte ez a kérdés valójában nem a szólásszabadság, hanem választás, döntés kérdése: „ezek a vállalatok úgy döntöttek, hogy nem akarnak a továbbiakban hozzájárulni olyan információk terjesztéséhez és hostingolásához, amelyek nyilvánvalóan valótlanok, de veszélyesek is, amelyek nagy részben hozzájárultak ahhoz, ami történt múlt szerdán a Capitolium épületénél”.  

Neil azonban rámutatott: „a Twitteren még mindig jelen van az #öldmegtrumpot (eredeti: #killtrump) hashtag, a #merénylettrumpellen  hashtag (#assasinatetrump) és az egyik ilyen hashtag alatt azt kommentálta valaki ’iktassátok ki a bohócot’. Ezek még mindig a Twitteren vannak. Miért?”

Greenberger kijelentette: „Nyilvánvalóan, ha megsérti a Twitter szabályzatát le kellene törölniük.” Szerinte is jobb lenne, ha tudnánk, hogy mit gondol egy politikus. Trumppal kapcsolatban azt mondta: „azt halljuk, hogy a Fehér Ház nyugati szárnyában dúl-fúl és fogalmunk sincs, hogy mi jár a fejében. Szerintem jobb lenne, ha tudnánk. De azt kell, hogy mondjam, hogy Trump viselkedése javult, amióta elveszítette a legkedvesebb játékszerét.”

Sok ember joggal kérdezheti, hogy hogyan lehetséges az, hogy míg Trump egy életre le lett tiltva a Twitterről, addig az iráni ajatollah szabadon írogathatja a Twitteren, hogy Izrael el fog tűnni a Föld színéről? – kérdezte a Spectator munkatársa. 

A Twitter volt részlegvezetője szerint azonban épp a Trumppal szembeni mostani lépés teszi lehetővé, hogy a későbbiekben az ilyesmik ellen is fellépjenek. Hozzátette: „A konzervatívok gyakran érezték úgy, hogy állandóan kiszúrtak velük. De ha megnézed, hogy kik azok, akik állandóan megsértik a felhasználási szabályzatot, az mindig ugyanaz az egy oldal, ami sokkal nagyobb arányban megsérti, mint a másik oldal. Azokat a profilokat vették le.”

Neil felvetette:

Portlandban és Seattle-ben. Azokból a profilokból egyet letiltottak. De van egy olyan Twitter-fiók, amit úgy hívnak: Disznók pokrócban, süsd meg őket, mint a szalonnát, ez lefordítva azt jelenti: öld meg a rendőröket. Ez a Twitter-profil még mindig működhet. Pedig erőszakra buzdítanak és a Twitter semmit nem tett ellenük.”

Greenberger azonban szabadkozott: „nem tudok egyetérteni”, mert szerinte a szabályzatot megsértő milliókkal szemben is igyekszik mindent megtenni a Twitter. Ugyanakkor ő úgy látja, hogy „az USA-ban van egy szegmens, ami olyan dolgokban hisz, ami teljesen hamis, nem igaz, mert az ország vezetői, a konzervatív oldalról megválasztott politikusok táplálják ezeket a hülyeségeket”, sőt a kormány is táplálja „ezt a hülyeséget”.

Tudsz említeni olyan példákat, amelyben a BLM mozgalom aktivistái, akik a Twitteren szerveztek erőszakban végződő megmozdulásokat, le lettek tiltva a Twitterről? – kérdezte A Spectator részéről Andrew Neil.

„Nem tudok említeni, biztos vagyok benne, hogy letiltottak szervezeteket és embereket, akik a másik oldalon erőszakra bújtattak, de az a helyzet, hogy ők nem buzdítottak ilyen fajta erőszakra” – válaszolta Greenberger. A műsorvezető visszakérdezett, hogy tényleg nem történt-e ilyen, mire a volt igazgató azt mondta: „Nem ilyen közvetlen módon, ahogy az USA elnöke a beszédében, amikor a dühös csőcseléket az USA Capitoliuma elé vezényelte”.  A BLM „emberei az utcán felvonultak, hogy olyan emberek számára kérjenek jogokat,

(Ez sem igaz.) Tehát azok az emberek, akik szisztematikusan erőszakot okozta Seattle-ben és Portlandban, ők más megítélés alá esnek, más kategóriába, mint azok, akik a múlt héten okoztak erőszakot a Capitoliumnál? – kérdezte Andrew Neil.

Greenberger rátromfolt: „Elítélek minden erőszakot, ahogy mindenki elítélte. De, igen, teljesen más kategóriába tenném őket. De akárhogy is, a Twitternek egyenlő és igazságos módon meg kell erősítenie a szabályait. Most, hogy megtették ezt a lépést Trump ellen, fel fognak lépni más vezetők és más szervezetek ellen is.”

A műsorvezető nem hagyta annyiban: „Helyes lépés volt linkeket letiltani, amelyek a New York Post által írt cikkhez vezettek és amely Hunter Bidenről szólt?”

A volt igazgató szerint ez nehéz döntés volt, és „talán nem a legjobb döntés volt, amit hoztak”. Maga is felteszi a kérdést, hogy mit engedhet meg magának a Twitter és mit nem, engedheti „valótlan” sztorik terjedését, sőt jogosult-e eldönteni, hogy mi az igazság, mi a valótlan és mi nem az? Ugyanis – ismeri el Greenberger – „ezek a vállalatok azt mondták, hogy ők nem akarnak az igazság bírái lenni, de a helyzet az az, hogy nincs, nem létezik ilyen bíró, aki az igazságról dönteni tud.”

Amber ugyanakkor felvetette: Trump két tweetje, amelyekért letiltották, mondván, hogy további erőszakra buzdítottak, a capitoliumi események után jelentek meg, és nem buzdítottak erőszakra: az egyik tweetjében azt állította, hogy a választásokat elcsalták, a másodikban arról beszélt, hogy nem fog részt venni a január 20-i elnök beiktatási ünnepségen. Azaz ha a Twitter a tüntetők erőszakossága miatt tiltotta le Trumpot, akkor

Márpedig „ha valami olyasmiért lehet téged megbüntetni, amit a platformon kívül teszel, akkor az azt jelenti, hogy a platform felhasználási feltételei és működési szabályzata álságos”.

Greenberger erre először kijelentette, hogy „ha nem vehetünk figyelembe a való életben zajló történéseket, akkor nem vagyok benne biztos, hogy várhatjuk azt, hogy a platformok elbírálják az ott elhangzottakat”, majd Trumpon és szavazóin élcelődött, hogy végül azon lamentáljon, hogy eme szavazók jelentős része nem fogadja el a választási eredményeket. 

Amber azonban erre felvetette, hogy „a 2016-os választások után miért maradhattak fenn a Twitteren olyan írások a demokraták részéről, amelyben vitatták, hogy az akkori választás törvényes volt?

Szóval hogy lehet, hogy az egyik erőszakra bujt, a másik meg nem?”

Greenberger ebbe kapaszkodott: „azt gondolom, épp most válaszoltad meg magadnak a saját kérdésedet. Az egyik nem buzdított erőszakra, a másik meg igen.” 

Amber nem hagyta annyiban: „A tweetek az elnöktől úgy voltak beállítva, hogy megvolt bennük a lehetőség, hogy erőszakot gerjesszenek, de csak miután egy valamilyen erőszak megtörtént, ugyanezen a logikán alapulva ugyanezt be lehet olvasni Pelosi tweetjeibe is. Mindenhol erőszakos megmozdulások voltak, emberek utcai kirakatokat törtek be, tüzeket gyújtottak Trump beiktatásakor, és Pelosi 2017-ben kérdőjelezte meg a választásokat. Tehát az ő tweetjei miért nem ítéltettek ugyanolyan erőszakkeltőnek utólag, mint Trump elnöké?”

Greenberger szerint azonban a 2016-os választások után nem mentek az utcára erőszakos tömegek. (Ez amúgy attól függ, mit tekintünk erőszaknak.) Hozzátette: „2019-ben én is írtam a Washington Postban egy cikket, amiben

Felmerült bennem, hogy mindkettőt le kellene tiltani, de nem vagyok benne biztos, hogy Joe Bident is olyan figyelemmel olvassák-e a felhasználók, mint Trump elnök posztjait”, mert Biden posztjai „se nem érdekesek, se erőszakra nem buzdítanak, és nem terjesztenek nonszenszt”. 

Andrew Neil ezek után felvetette, hogy az embereket a techcégek „megmagyarázhatatlan hatalma” aggasztja. Ráadásul „ezek a vállalatok összehangoltan tettek lépéseket. Ezek a vállalatok sokkal nagyobbak, mint az olajvállalatok, a vasút, az acél vállalatok, a rablóbárók a XIX. század végén. Sokkal több pénzük és befolyásuk van. A Twitter betiltja Trumpot egy egész életre, és te elmondtad az okokat, az erőszakra buzdítást, amihez még a szólásszabadságon belül sincs joga senkinek. De Trump támogatói ekkor azt mondták, oké, akkor tovább megyünk a másik platformra, a Parlerre és ott tevékenykedünk, és akkor hirtelen mi történik? A Big Tech-ek másik fele lezáratja azt a platformot.” Márpedig ez kartellezés, a kartellezés pedig Amerikában törvényellenes. 

Ezután a beszélgetés arra terelődött, hogy minek számítanak ezek a platformok, ha mégsem pusztán felületet biztosítanak a párbeszédre. Neil szerint eme plaftormok nem szerkesztett tartalmak szolgáltatójaként, nem kiadóként vagy lapként tekintenek magukra, hanem semleges felületszolgáltatóként, ami nem felelős azért, ami rajta megjelenik. Most viszont

ezért letiltják az elnököt és a Parlert. Greenberger megint megvédte a Twittert, majd arról beszélt, hogy a kongresszusnak kell döntést hoznia, hogy szabályozzák-e a területet vagy sem. 

Ambert azért megjegyezte: a Twitter-főnök Jack Dorsey közleményben magyarázta az elnök letiltását, és kijelentette, hogy a kérdéses vállalatok nem koordinálták ezt a döntést egymással. Azonban „a Twitter public policy osztálya korábban már úgy nyilatkozott, hogy amikor a választások során a téves és hamis információkat és azok terjesztését vizsgálták a platformokon, akkor igenis együttműködtek és koordinálták a platformok egymással a szerintük hamis információk terjesztésével kapcsolatban hozott lépéseiket.  Nem tudok jobb példát mondani arra, amikor egy vállalat önmaga demonstrálja saját monopolisztikus viselkedését, mint amit maga a Twitter vallott be önmagáról néhány nappal ezelőtt.”

Azzal Greenberger is egyetértett, hogy: „Ezek nagyon nagy vállalatok, akik eljutottak egy olyan pontra, hogy akkora befolyásuk van, amit szerintem is a kormánynak meg kell vizsgálnia és szerintem ez meg is fog történni, függetlenül attól, hogy ki van hatalmon, mert mindkét oldalnak érdeke.”