Demagógok hajója, a kormánynál Tucker Carlsonnal

Az amerikai konzervatív mozgalom 2024-ben nyeregben érezhette magát: Donald Trump megnyerte az elnök­választást, a woke ideológia visszaszorult, és még a fiatalok körében is jelentős sikereket ért el a Republikánus Párt a keresztény-konzervatív aktivistáknak köszönhetően. Néhány hónapon keresztül úgy látszott, minden sínen van: Trump visszavonta Joe Biden ex­elnök rendeleteit, elkezdte az illegális bevándorlók kiutasítását, és jelentős költségcsökkentést jelentett be. 

Aztán jött az Irán nukleáris létesítményei elleni csapás 2025 júniusában, amely hatalmas felháborodást keltett a párt beavatkozásellenes szárnyánál. Trump vezető kritikusaként Tucker Carlson lépett elő. Az egykor népszerű tévés műsorvezető teljes átalakuláson ment keresztül az utóbbi egy-két évben. Miután kirúgták a Fox Newstól, rövid időn belül felfedezte, hogy az Amerika-­ellenes és különösen az Izrael-­ellenes narratívák új előfizetőket hoznak neki a világ minden részéről. Carlson fő üzenete az lett, hogy a Trump-­adminisztráció „Izrael befolyása” alatt áll, és az Izraelt támogató republikánusokat jobban érdekli a zsidó állam sorsa, mint Amerika. Ezeket „Izrael az első” politikusoknak kezdte gúnyolni. Mivel Carlson a Fox Newsnak köszönhetően szinte királycsináló befolyással bírt a párton belül, ezzel a fordulatával rendkívül nehéz helyzetbe hozta a saját oldalát. Sok szavazó fejében ugyanis a konzervatív oldal jóhiszemű és jó szándékú riportereként maradt meg, akinek új nézeteivel nem tudtak mit kezdeni. 

Trump fő kritikusa arra épít, hogy az Egyesült Államokban az emberek bizalmatlanok a hatalommal szemben: szerinte az elnök most már a „hatalom” része, ezért nem lehet benne bízni. A műsorvezető az iráni háború után kijelentette, hogy szakít a republikánusokkal, és segíteni szeretné egy harmadik párt felemelkedését. Trumpról úgy nyilatkozott: „Sajnálom őt. Már nem ő irányítja a saját életét. Sajnálom mindazokat, akik rabszolgasorban élnek, beleértve őt is.” A republikánusokkal való szakítás valószínűleg kísérlet a párt befolyásolására, hiszen a harmadik pártoknak hagyományosan semmi esélyük az amerikai politikai rendszerben. 

A műsorvezető ráérzett, hogy a koronavírus-járvány kormányzati kezelése miatt rendkívül szkeptikussá váltak az emberek, és egyre többen nyitottak az összeesküvés-elméletekre. Ebben a hajóban nemcsak Tucker ül, hanem ott van vele Marjorie Taylor Greene, aki Trump-imádóból lett Trump-ellenes exképviselő, a Thomas Massie előválasztását elbukó republikánus képviselő, Joe Kent, a Trump-adminisztráció egyik korábbi tagja és egy csoport népszerű podcaster. Ezeknek az embereknek hasonló üzeneteik vannak, mint a demokraták baloldali ágának: a párt (és Trump) nem képviseli az átlagembert, ezért alternatív ideológiákra van szükség. A demokratáknál ez a szocialista jelöltek felemelkedéséhez vezetett, akik markáns Izrael-ellenes üzeneteket csapnak hozzá a „fizessenek a gazdagok” szlogenhez. A republikánus oldal is hasonlóan rezonál: a „csak Amerika számít” jelszót szintén Izrael-ellenességgel spékeli meg. Ez különösen a fiatalok körében népszerű. A demokrata oldalon a 2026-os előválasztásokon eddig taroltak a szocialista és a kívülálló jelöltek, ezzel ellentétben a republikánusok között sorban megbuktak a Trump-ellenes és Tucker által támogatott aspiránsok. 

Egyelőre úgy néz ki, a jobboldali szavazók nem akarnak beülni a demagógok hajójába. Félő azonban, ha a republikánusok elbuknak az időközi választáson, könnyen eladhatóvá válik a nézet, miszerint Trumpnak „hallgatnia kellett volna” Tuckerre. Ha azonban a republikánusok ebbe az irányba fordulnak, akkor hasonló sorsra jutnak, mint a demokraták: saját demagógjaik fogságába esnek.

Nyitókép: Patrick T. Fallon / AFP