Kérdések a hivatalban lévő elnök elmozdítása kapcsán

„Kérdések a hivatalban lévő elnök elmozdítása kapcsán.

1950. az Emberi Jogok Európai Egyezményének elfogadása óta Európában nem fordult elő, hogy köztársasági elnököt úgy mozdítsanak el hivatalából ahogyan az Országgyűlés a jelenleg hivatalban lévő magyar köztársasági elnök elmozdítását tervezi. (Szabályos megfosztási eljárással is csak 1 esetben került sor az elmúlt 76 évben a köztársasági elnök elmozdítására, 2004-ben Litvániában Rolandas Paksas elnököt bűncselekmény elkövetése miatt alkotmányos vádemeléssel távolították el hivatalából. A Paksas elnök ellen emelt hat vádpontból a litván Alkotmánybíróság három vádpontban megállapította felelősségét és ezután a parlament az alkotmányban szabályozott módon megfosztotta hivatalától.)

Az esemény rendkívülisége indokolja néhány kérdés megfogalmazását. A képviselők nem csak Magyarország, de a modernkori Európa történelmében is egyedülálló döntést hoznak, ezért fontos, hogy az alábbi kérdésekre legalább önmaguknak tudjanak válaszolni.

1. Kétségtelen, hogy a Fidesz-KDNP koalíció a 2/3-os parlamenti többséget alkotmányozó többségnek tekintve számos esetben a „választói felhatalmazásra” hivatkozva visszaélt alkotmányozói és törvényhozói hatalmával. Ezen visszaélések során számos ponton gyengítette a jogállamiságot, a jogbiztonságot, a fékek és ellensúlyok rendszerét. Az április 12-e óta eltelt időszakban úgy tűnik, hogy az új többség ugyanezen érveléssel ugyanezen gyakorlatot folytatja. Miben különbözik a mostani gyakorlat az elmúlt 16 év gyakorlatától? Az előző időszak gyakorlatának másolásából hogyan fog más eredmény létrejönni? Hogyan erősödik meg a jogállam ezen döntések után?

2. Az előző 16 évben több „független” közjogi tisztségviselő kinevezése a jogállami normák megsértésével történt. Ez a megállapítás nem igaz a köztársasági elnökre, amely tisztség esetében sem a megválasztás módjában, sem az elmozdítás módjában nem történt változás a Fidesz-KDNP kormány alatt, tehát semmi olyan nem történt, amivel a Fidesz a korábbi szabályok változtatásával juttatta pozícióba jelöltjét, vagy „betonozta volna be”, tette volna elmozdíthatatlanná az Országgyűlés által megválasztott elnököt. A jelenlegi elnök megválasztása és elmozdításának lehetősége érdemben azonos az 1990 óta megválasztott valamennyi elnöknél érvényesített szabályokkal. A gyakran ismételt politikai érveken túl milyen közjogi érvet tudnak a javaslat támogatói felhozni az alkotmányos kereteken kívüli megoldás mellett?

3. A legfontosabb kérdés, hogy a kormánytöbbség milyen közjogi garanciát tud nyújtani arra, hogy a „Lex Sulyok”-nak nevezhető jogi megoldás – tehát hogy „az Alaptörvény tizenhetedik módosításának hatálybalépését követő napon a hivatalban lévő köztársasági elnök megbízatása megszűnik”  – nem kerül alkalmazásra a jövőben akár az új köztársasági elnök elmozdítására, akár bármelyik kormánytól független közjogi tisztség betöltőjének elmozdítására?

4. A „Lex Sulyok” elfogadása után milyen alkotmányos garancia marad a független intézmények függetlenségének biztosítására, ha bármely független intézmény vezetőjét a 2/3-os kormányzati többség egy a „Lex Sulyokkal” azonos módon elfogadott Alaptörvény módosításával bármikor elmozdíthat a hivatalából? Hogyan működik ezután a fékek és ellensúlyok rendszere? 

5. Amennyiben jogos az a kritika, hogy a Fidesz az ellenzékkel vagy a szakmai szervezetekkel kialakított konszenzus nélkül, csak a kormánypárti elnök és a kormánypárti többség akaratából helyezett a kormánytöbbségtől független közjogi tisztségekbe kormánypártoktól  „függő” személyeket, milyen garancia van arra, hogy a hivatalukból eltávolított „nem független” személyek helyére, úgy kerülnek új személyek, hogy ők nem fognak függeni a Tisza párti többség akaratától? Mi a garancia arra, hogy a „Fidesz bábok” helyére nem kerülnek „Tisza bábok”?

6. Az előző kérdés tesztjére már most a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatal (NVVH) felállítása alkalmával sor kerül. Az Alaptörvény 17. módosításának 6. cikk tervezett szövege kimondja, hogy az Alaptörvény 42. cikk (2) bekezdés értelmében az NVVH „független” az igazságszolgáltatás közreműködőjeként eljáró szerv. Az NVVH-ról szóló T/357. számú törvényjavaslat tervezett szövege szerint: „6 § (1) A Hivatal feladatait .... a függetlenség... követelményének megfelelően látja el”. „10. § (1) A Hivatal feladatai ellátásában független...”. Milyen közjogi garancia van arra, hogy ha a kormánytöbbség nem elégedett a Hivatal elnökének munkájával, akkor egy „Lex Sulyoknak” megfelelő Alaptörvény módosítással nem távolítja el? Milyen garancia védi a Hivatal 6 évre megválasztandó elnökét akár egy következő 2/3-os kormánytöbbség hasonló döntésétől?

7. Az NVVH-ról szóló törvényjavaslat 15. § (1) bekezdése szerint „A Hivatal elnökének és elnökhelyetteseinek személyére az Országgyűlés alkotmányügyi kérdésekkel foglalkozó állandó bizottsága tesz javaslatot a megválasztás e törvényben meghatározott feltételeinek a figyelembevételével.”  A folyamatban tanácskozási joggal (tehát nem egyetértési, vagy más szóval vétójoggal) résztvevő, törvényben meg nem határozott „civil szervezetek” bevonásán kívül miben különbözik ez a jelölési és választási folyamat az Alkotmánybíróság tagjainak 2011 óta érvényes sokszor kritizált jelölési és választási módjától? Mitől hoz létre függetlenséget a Tisza párti többségű bizottság jelölése és Tisza párti többségű országgyűlés döntése? (Arról nem is beszélve, hogy például a legfőbb ügyésszel szemben is az a kifogás, hogy a megválasztására az ellenzék és/vagy a szakmai szervezetek bevonása nélkül került sor, az NVVH vezetőinél ez miért nem fenyegeti a „függetlenséget”?)

Amennyiben az előterjesztők és a döntést szavazatukkal meghozó képviselők ezekre a kérdésekre jó lelkiismerettel megnyugtató szakmai válaszokat tudnak adni, akkor ezeket a válaszokat jó lenne a közvéleménnyel is megismertetni. A válaszoknak szakmailag védhető közjogi garanciákat kell tartalmazni, ellenkező esetben ma még nehezen felmérhető történelmi felelősséget vállalnak a döntéshozók.”

Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI