Lelki-szellemi megújulás kell!

2021. január 7.
Kevesebb álszentséget és képmutatást, több önvizsgálatot – mondja Balog Zoltán, a Dunamelléki Református Egyházkerület újonnan megválasztott püspöke. A volt csúcsminiszter óva int mindenkit attól, hogy elkényelmesedjen, és az erkölcsi megrendülések után lelki megújulást szorgalmaz. Újévi nagyinterjú politizáló egyházról, a bibliai ősidőket idéző világjárványról és a Szájer-ügy tanulságairól.

Őry Krisztina interjúja a Mandiner hetilapban.

A református egyház történetében nem volt még példa arra, hogy miniszterből legyen valaki püspök. Mennyiben számított a politikai jellegű támadásokra, amikor elindult a püspöki székért? 
Az egyházi szolgálatba belső és külső elhívás útján lép be az ember. Velem is így történt. A politikai indíttatású támadások ezért nem bizonytalanítanak el. Az utóbbi tíz évem a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt zajlott, így mindenki előtt megmérettem. Nincs miért szégyenkeznem, még ha nem vagyok is elégedett mindennel, amit tettem vagy épp nem tettem meg. Nekünk, hívő keresztény embereknek ráadásul megvan az a kiváltságunk, hogy tudjuk: számadással végső soron az Istennek tartozunk. Ha vele elrendezzük a dolgainkat, akkor a külső támadások sem fájnak annyira. Azt viszont visszautasítom, hogy a személyemen keresztül az egyházamat támadják, közénk akarjanak éket verni.

Még református körökben is voltak fenntartások a személyével kapcsolatban. Ez sem lepte meg?
Hála Istennek, ezek a testvéri féltés keretein belül maradtak. A püspökjelölttársammal kétszer is beszélgettünk testvéri légkörben, nyilvánosság előtt, együtt imádkozva. Tudomásom szerint ilyen még nem volt az egyházunk történetében. A magyar református világon belül pedig jól ismernek engem, hiszen nem a politikából kerültem be az egyházba, hanem az egyházi szolgálatból tettem politikai kitérőt. Majdnem harminc év lelkipásztori munka áll mögöttem, az egész családom mélyen belegyökerezett az egyházi életbe. Szüleim Borsodban szolgáltak lelkipásztor- házaspárként, apám az iszákosmentő misszió egyik alapítója, húgom a jelenlegi vezetője, a nővérem teológián tanít, a másik húgom egyházi óvodát vezetett. Életünk lényege mindig is ez a szolgálat volt, én csak visszatértem ebbe.

Hihetetlen agresszivitással akarják ránkerőltetni az álszabadságot”

Bogárdi Szabó István leköszönő püspök cikluszáró beszédében rendkívül álságosnak nevezte az önt érő vádakat. Szerinte a posztkommunista társadalom zavart útkeresését tükrözi az a hamis képzet, hogy a politika valami roppant rossz dolog, amelytől az egyháznak távol kellene magát tartania. Ön hogy látja az egyház és a politika kapcsolatát?
Amikor megkérdezik tőlem, hogy szabad-e a papnak vagy lelkésznek politizálnia, azt szoktam mondani, nemcsak szabad, hanem kötelező is, csak másként. Ezen a máskénten van a hangsúly, erről érdemes beszélni. Egyrészt úgy kell megnyilvánulni és cselekedni, hogy az ember tudja, van egy magasabb szempont a napi politikai szempontnál, az pedig az örökkévalóság mércéje, az Úristen ítélőszéke. Ezt a magasabb aspektust kell képviselni. Jézus Krisztust mindig jobban kell szeretni, mint az illetékes pártvezetőt, kormányfőt, politikai irányzatot. Üdvözítő politika nincs; amelyik az akar lenni, az végzetesen eltéved. Az egyház viszont az üdvösség, az életünk megszabadulásának a helye. A politikusok számára is. Amikor néhányan ifjú lelkészek azzal jönnek hozzám, ne próbáljam meggyőzni őket arról, hogy a Fidesz jobb, mint a Momentum, azt felelem: nem erről akarom meggyőzni őket, hanem arról, hogy Jézus Krisztus a Momentumnál és a Fidesznél is jobb.

Címlapfotó: Földházi Árpád

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés