Hogyan zajlott valójában a pozsonyi csata? – Négyesi Lajos a Mandinernek

Négyesi Lajos ezredes, a hadtudományok doktora társszerzőivel, Veszprémy Lászlóval, Révész Lászlóval, Szenthe Gergellyel és Torma Béla Gyulával 2008-ban jelentették meg a pozsonyi csatáról szóló tanulmányaikat egy kötetben Egy elfeledett diadal – a 907. évi pozsonyi csata címmel. 

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatóját a minap bemutatott animáció kapcsán kérdeztük a csata ismert tényeiről, a kapcsolódó tudományos kutatásokról és magáról a filmről.

***

Nagy vitákat váltott ki a pozsonyi csatáról készült, nemrég bemutatott animáció: a téma szakértőjeként mi a véleménye a filmről?

A filmet jegyző Baltavári Tamásnak és a Történelmi Animációs Egyesületnek nem ez az első munkája. Először a mohácsi csatát filmesítették meg, és azzal a kéréssel fordultak a Hadtörténeti Múzeumhoz, hogy legyen a bemutató helyszíne. A Hadtörténeti Intézet történészeiből létrehozott bizottság véleményezte a filmet, és megállapította, hogy nem lenne szerencsés bemutatni ezt a videót, mert szakmailag nem állja meg a helyét. Legutóbb a nándorfehérvári csatát próbálták ilyen módon megjeleníteni, de szakmailag elég csapnivalóra sikerült. Látványos, amit csináltak, de szakmailag gyenge,

Csak, hogy példákat említsek: a már nagyjából mindenki által ismert magyar íjról azt állítani, hogy akár 300-350 métert is elért a hatótávolsága, erős túlzás. Lehetséges, hogy elérte, de a hatékony lőtávolság ennél sokkal kisebb volt a csatákban. Azt mondják, ez az íj csontból, bőrből meg állati inakból készült, pedig ennél sokkal többet tudunk róla. Pongyola megfogalmazásokkal van tele a narráció, és rengeteg a hiba. Learatták a sztyeppén az árpát, aztán elindultak hadjáratra – ezt honnan vették például? És akkor nem is beszéltem még a kosszarvas szarmata nehézlovasokról. Tudtunkkal nem volt nehézlovassága a magyaroknak. Bölcs Leó leírta, hogy kard, bőrpáncél, íj és kopja a magyarok fegyverzete, de még ez is vitatott, mert hiteles sírleletekből még kopja sem került elő, és bőrpáncélra utaló jelek sincsenek, bár a szerves anyag lebomolhatott. De nem vértezet, láncing, kosszarv meg szarmata nehézlovasság, ami frontálisan támadja a frank gyalogság pajzsfalát. Ezt még a mórok sem tudták áttörni a 732-es poitiers-i csatában. A filmben pedig a lovas íjászok is átgázolnak rajtuk.

A honfoglalás kori íjászfelszerelés képe Veszprémyék tanulmányából

Milyen forrásaink vannak a csatáról?

Az egykorú évkönyvek néhány mondatos említésén kívül, Johannes Aventinus által a csata után 600 évvel írott Bajor története ad részletes leírást. Ha nagyon kritikusan állunk a kérdéshez, akkor azt lehet mondani, hogy a korabeli évkönyvek kivételével nem rendelkezünk primer forrásokkal. Ezek felsorolják a csatában elesett egyházi személyek és előkelők neveit, valamint

de ennek a helyét sem nevezik meg. Ennek ellenére az a véleményem, hogy a magyar történelem ilyen nagy jelentőségű eseményénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül Aventinust.

Azt lehet tudni, hogy Aventinus mi alapján dolgozott?

Azt leírja, hogy milyen levéltárakban, könyvtárakban járt, de nem hivatkozza le az iratokat. A XVI. századot követően Németországot is többször végigpusztították a történelem viharai: a források mára megsemmisülhettek, de az is lehetséges, hogy még most is ott lappanganak valahol.

Miért jelentős a pozsonyi csata?

A magyarságtudatunk szempontjából fontosak az évfordulók, ünnepek. Az államalapításnak van ünnepe, de a honfoglalásnak nincs. Az Európai Unióban, egy kulturális közösségben fontos lenne, hogy megjelöljünk egy dátumot, hogy mióta vagyunk jelen itt, a Kárpát-medencében. A honfoglalás évszámaként elfogadott 895-896-os dátum úgy alakult ki, hogy 1895-ben a politikai vezetés nem volt felkészülve millenniumi ünnepség megrendezésére. Megkérdezték az Akadémiát, hogy egy évig tartott-e a honfoglalás. Ők meg mondták, hogy nem, ugyanis elhúzódott. Akkor még 896-ban is volt? – kérdeztek vissza. A válasz pedig az volt, hogy igen. Így lett 896 is a honfoglalás időpontja. 

ezt tudjuk, hiszen utána csak 1030-ban indult jelentős nyugati támadás, tehát 120 éven keresztül nem mertek támadni. A pozsonyi csatának a pontos dátumát is ismerjük, nagyjából július 3–5. között történt. Ekkor pedig minden évben meg lehetne tartani a honfoglalás emlékünnepét.

Mennyiben segíti vagy akadályozza ezt a Magyarságkutató Intézet filmje?

Amit a Magyarságkutató Intézet tett, az felelőtlenség. Ha szeretnénk tényleg kiállni amellett, hogy ez legyen a honfoglalás ünnepe, akkor egy ilyen komolytalan alkotás hiteltelenné teszi a szándékot. „Ez az a film, amelyikben azok a kosszarvas lovasok vannak?” – kérdezik majd. Ez tiszteletlenség a magyar őstörténettel szemben. Eközben a környező népek sorra elkészítik a grandiózus történelmi filmjeiket. Ne gondoljuk, hogy a film körül kialakult polémia titokban marad a szomszédaink előtt. Ezzel csak nevetség tárgyává tesszük magunkat. Az amatőr történészek is hasonló károkat tudnak okozni. Ha valaki elmegy nyugdíjba, és egyik este megszállja a nagyszellem, majd hirtelen elkezdi kutatni a magyar őstörténetet, az magánügy. Ha előadásokat tart, könyveket ír, az már nem, mivel vannak, akik komolyan veszik és ez határozza meg a történelmi tudatukat.

Kosszarvas szarmata nehézlovasok az animációban

A dátumról már beszéltünk, a helyszín biztos?

Aventinus leírta, hogy a bajorokhoz tartozott a Rába és a Száva közötti terület, és azt sugallja, hogy ezt akarták elfoglalni. Itt található az a részlet is, hogy a magyarokat „Bajorország területéről ki kell űzni”.

Ezt a szakaszt tudtommal gyakran félrefordítják, a filmben sem így szerepel.

Szokás hangoztatni, hogy a magyarokat ki akarták irtani. Ez nem igaz, és nem csak azért mert a fordítás rossz, hanem a megközelítés is. A magyarok 899-ben szétverték Berengár seregét, végigrabolták Észak-Itáliát:

ennek nem volt realitása.

Visszatérve: Arnulf keleti frank király szövetségeseiként kezdték a magyarok a Kárpát-medence meghódítását. A Berengár elleni hadjáratra is Arnulf kérte fel a magyarokat, hogy Észak-Itáliát meggyengítsék. A morva és frank háborúban a magyarok Arnulf szövetségeseként keletről a Garamig pusztították és foglalták el a morvák területét, a frankok pedig a Garamtól nyugatra eső területeket. Arnulf halála után Észak-Itáliából hazatértek a magyar seregek és betörtek a Duna völgyébe, valószínűleg birtokba vették a Felvidéket is, amelyet a bajorok már saját területüknek tekintettek. Feltételezem, hogy innen akarták kiűzni a magyarokat és ehhez Pozsony térsége kínált alkalmas hídfőállást.

Mi volt a frank sereg terve?

Három oszlopban vonulva Pozsonynál egyesítették volna az erőiket. Az északi oszlop, ami kisebb létszámú lehetett, a Morván is át kellett, hogy keljen. Ehhez szüksége volt a hajóhadra, így azt valószínűleg odavonták, ez pedig időigényes manővernek számított. Ebben az időszakban a Theotmar érsek vezetette déli csoport leginkább eltávolodott a Dunától és a sereg többi részétől.

Mennyien lehettek a frankok/bajorok és mennyien a magyarok?

Konkrét létszámadataink nincsenek. Aventinus szerint Gyermek Lajos keleti frank király újoncozást rendelt el 907-ben. Ez pedig akkor történik, ha a korábbi tapasztalt, jól kiképzett sereg olyan veszteségeket szenvedett, hogy fel kellett tölteni újoncokkal. Ezek gyengén képzett katonák voltak, ezért a nagyobb létszámmal akarták ezt ellensúlyozni. A bajor sereg a morvák elleni harcban veszteségeket szenvedett, valamint a korábbi években is, amikor Kurszán megölése után a magyarok betörtek a területeikre. A magyarok feltehetően kisebb létszámmal rendelkeztek, ezért akarták részenként megverni a bajor seregeket. A brentai hadjárat esetében a korabeli krónikások 5 ezer magyarról beszéltek, Augsburgnál pedig 8-10 ezerre tehetők a magyarok, egy kalandozó sereg ilyen méretű lehetett. Ha többen lettek volna, akkor a Duna mindkét partján elhelyezhették volna az erőiket, és már Dévénynél támadhattak volna.

Nem számítottak erre a frankok? Kellett volna számítaniuk rá?

Amit felvázoltam, Aventinus leírásra épített rekonstrukció, amely a kor taktikáját is figyelembe veszi, tehát ezek is következtetések. Szerintem a nyugatiak részéről nem volt rossz gondolat, hogy nem egy oszlopban vonultak, hiszen fontos volt számukra, hogy a pozsonyi hídfő biztosítása érdekében mindkét partot birtokba vegyék. Azt nem tudni, mennyire voltak tudatában annak, hogy a Morván való átkelés komoly akadályt fog jelenteni.

A filmben együtt haladnak a frank seregek a két oldalon, sőt az egyik végignézi a másik pusztulását.

A filmben elérik Pozsonyt, kiépítenek egy tábort és egy szekérvárat is felállítanak. Emellett az északi oldalon is kiépítenek egy tábort, és amikor a magyar támadás megindul délen, akkor hajóra teszik a sereget, hogy átkeljenek; de miután látják, hogy a déli parton lévő sereg elpusztult, akkor visszamennek a táborba. A magyarok ez után úsztatnak át a Dunán.

Ezzel kapcsolatban, először is: a két seregrész valószínűleg nem egy időben érte el Pozsony térségét, hiszen az északi oszlopnak át kellett kelnie a Morván is. Másrészt, ha az északi parton táborozik az ellenség, a Dunán pedig ott horgonyoz a hajóhad, nem valószínű, hogy 5-10 ezer lovas képes legyen észrevétlenül átkelni a folyón. Arról nem is beszélve, hogy a partváltás után még rendezni is kell a sereget. Aventinus azt írja, hogy a menetoszlopokat támadták a magyarok, tehát valószínűleg nem volt idejük kiépíteni egy tábort. Nyílzáport zúdítottak rájuk, kisebb csoportokra támadtak, mire azok felsorakoztak volna ellenük, visszavonultak. Ez régi taktika, folyamatosan fárasztották őket. Nincs arra szükség, hogy kiegészítsük ezeket az elemeket szarmata nehézlovasokkal.

Nincs logikus magyarázat, ha egyszer kész a tábor, akkor miért a falak elé vonul ki a gyalogság. A könnyűlovasok miért rontanak rájuk, hogyan sodorják el a pajzsos gyalogosokat? A honfoglaló magyarok lovai alacsony marmagasságú, kis lovak voltak, azzal nem lehet így letarolni egy pajzsfalat. 1066-ban a normann lovasok sem tudtak betörni Harald szász katonái közé. Hadtörténeti szempontból is nagyon gyenge lett ez a film.

És mi a helyzet Árpád halálával?

Annyit jegyez meg egy forrásunk, hogy Árpád 907-ben halt meg, ez vagy helyes, vagy nem; de ha ekkor is halt meg, nem biztos, hogy ott volt ebben a csatában. Aventinus azt írja: a magyaroknak két királya volt jelen a csatában, ami két vezetőt jelöl, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek közül az egyik Árpád volt.

Ez utóbbi sem probléma. Ott van Komjáthy István műve, a Mondák könyve, gyerekként ez volt az egyik legkedvesebb olvasmányom, van benne hun rokonság, Attila hódításai, aztán a honszerző magyarok. Meg kell filmesíteni, csodálatos történet, de ezt nem a Magyarságkutató Intézetnek kell csinálni, nem szabad mellé tenni a történelmi hitelesség pecsétjét. Ez a magyar történésztársadalom számára is egy blama, mert azt a látszatot kelti, hogy a magyar őstörténet kutatás eredményeit mutatja be. A végén még köszönetet mondanak Kásler Miklós miniszternek és az Emberi Erőforrások Minisztériumának is. Miért volt erre szükség?

Mit tekinthetünk akkor pozitív iránynak, milyen jellegű ismeretterjesztő anyagokra van szükség? Nekem nagy kedvencem például a szentgotthárdi csatáról szóló videó.

Igen, ez egy jó példa. Hajnal Ödön munkái, a Pazirik 3D rekonstrukciói általánosan elfogadottak történész körökben. Véleményem szerint ha az animációban a hiteles megjelenítésre törekszünk, akkor elsődlegesen a forrásokra kell építeni. Ezt a műfajt már feltalálták, Jankovics Marcell és a Kecskeméti Rajzfilmstúdió „Mondák a magyar történelemből” rajzfilmsorozata már 1987-88-ban magas szinten megvalósította. Jobb lett volna, ha ők filmesítik meg ezt a történetet is.

Nyitófotó: Szilágyi Dénes