Ezek erős szavak, és – figyelmeztet Koenen – nemcsak a kiegészítést nyilvánítják semmisnek, hanem az indítványozók mindent meg is fognak tenni annak megakadályozására, hogy a Tanács és a Bizottság betartsa adott szavát. Ugyanazzal a lendülettel azt is követelik, hogy az Európai Tanácsban szüntessék meg a döntések egyhangúságának követelményét. És hogy Magyarország és Lengyelország lélegzethez se jusson, a Parlament maga fog az Európai Bírósághoz fordulni a jogállamisági követelmények és a kifizetések összekapcsolásának soron kívüli jóváhagyásáért.
Nehéz elképzelni, hogy Merkel a két országgal folytatott tárgyalásain ne számolt volna a dolgok ilyen alakulásával – következtet Kroenen.
Hogyan alakul a jövő?
A cikk további megállapításai a következők: az EU történetében új fejezet kezdődik. Az EU szervei először akarják a tagországok társadalmi rendszerét a tagság feltételéül szabni. Amikor korábbi diktatúrákat – Spanyolország, Portugália és Görögország – vettek fel, elegendő volt, hogy ezek formálisan parlamenti demokráciákká váltak, a részletekbe már nem mentek bele.
Továbbá ez a politikai-jogi változás felszínre hozta az intézmények közötti, addig csak lappangó hatásköri konfliktust. A Parlament már nem elégszik meg a nizzai szerződésben rögzített, a Tanáccsal „egyenrangú” szereppel. A Parlament a növekvő befolyását annak köszönheti, hogy az EU hiányos legitimitását azzal akarták propagandaszempontból erősíteni, hogy a parlamenti választás köré habot vertek: csúcsjelölteket indítottak, mintha valamiféle miniszterelnök vált volna a győztesből.