A több, mint 270 kollégából kilencven valahányan. Kérésükre leültem a kezdeményezőkkel, akik magyarázták nekem, hogy nem a főigazgatói tevékenységemmel van bajuk, hanem az ominózus publicisztika néhány mondatával, attól határolódtak el, nem tőlem. Mondtam nekik, hogy ezt ne nekem magyarázzák, szerencsére nincsenek szövegértési nehézségeim. De az ellenzéki sajtónak, illetve az engem gyalázóknak mindenesetre nem árthat egy kis gyorstalpaló, mert azon az oldalon láthatóan nem értik a leírt szöveget.
És mi lett a vége a beszélgetésnek?
Abban maradtunk, hogy szerveznek egy belső, anonim szavazást az összes kolléga bevonásával. Megszervezték, háromnegyedes bizalmat szavaztak nekem a kollégáim, azt akarják, hogy továbbra is én vezessem az intézményt. Ez talán elég erős visszaigazolás arra nézvést, hogy elégedettek a főigazgatói munkámmal. Ezzel a témát a PIM-ben lezártuk.
Pedig megírta egy kolléganőd, hogy szakképesítésed sincs hozzá.
Na igen, filozófus végzettségem van. Plénum előtt megbeszéltük ezzel a kollégával, hogy egy gyárigazgatónak nem kell tudnia esztergálni, vagy egy vállalatvezetőnek sem kell tudni könyvelni ahhoz, hogy sikeressé tegye a vállalatát. A vezetőnek a munkavégzéshez optimális körülményeket kell megteremtenie, jól kell menedzselni a céget, és jó könyvelőt kell alkalmaznia. Ezért van ő ott, ahol, és ezért vagyok én ott, ahol. Ha együtt tudunk működni, akkor a PIM sikeres lesz. Ha pedigréket nézegetünk, akkor öncélúvá válik az egész, és akkor mindannyian veszíteni fogunk.