Advent harmadik hetébe léptünk, rohamosan közelít a karácsony és az esztendő vége. Ez az időszak hagyományosan a bűnbánatról, az elcsendesedésről és a számvetésről szól. Ezért indokolt, hogy – saját bűneinkről véletlenül sem elfelejtkezve – számot vessünk, hogyan áll szűkebb és tágabb környezetünk.
Az Európai Unió sajnos régóta rossz pályán mozog. Lehetetlen megmondani, hogy mikor indult a lejtmenet, mert persze vannak szimbolikus időpontok és válságok, de ezek nem értelmezhetők előzményeik nélkül. Egyesek úgy gondolják, hogy a maastrichti szerződés volt az, amely birodalmi ambíciókat adott az EU-nak, mások szerint a föderalista elképzelés már az alapításkor jelen volt. Mindkét állításnak megvan a maga valóságtartalma, de én most egy másik aspektussal foglalkoznék. Merthogy a szervezetrendszer, a jogi és szerződéses keretek egy dolog, de ezek csak eszközök, amelyeket lehet jól és rosszul is használni. Ezért a hangsúlyt arra helyezném, hogy ki használja ezt a – ha úgy tetszik – fegyvert.