Szentségtelen szövetség

2020. december 9. 12:41

Kovács István
Ha az Európai Bizottság folytatja a gyakorlatát, olyanfajta politikai közösség jön létre, amely törekszik bármi áron elnyomni a másként gondolkodókat.

Advent harmadik hetébe léptünk, rohamosan közelít a karácsony és az esztendő vége. Ez az időszak hagyományosan a bűnbánatról, az elcsendesedésről és a számvetésről szól. Ezért indokolt, hogy – saját bűneinkről véletlenül sem elfelejtkezve – számot vessünk, hogyan áll szűkebb és tágabb környezetünk.

Az Európai Unió sajnos régóta rossz pályán mozog. Lehetetlen megmondani, hogy mikor indult a lejtmenet, mert persze vannak szimbolikus időpontok és válságok, de ezek nem értelmezhetők előzményeik nélkül. Egyesek úgy gondolják, hogy a maastrichti szerződés volt az, amely birodalmi ambíciókat adott az EU-nak, mások szerint a föderalista elképzelés már az alapításkor jelen volt. Mindkét állításnak megvan a maga valóságtartalma, de én most egy másik aspektussal foglalkoznék. Merthogy a szervezetrendszer, a jogi és szerződéses keretek egy dolog, de ezek csak eszközök, amelyeket lehet jól és rosszul is használni. Ezért a hangsúlyt arra helyezném, hogy ki használja ezt a – ha úgy tetszik – fegyvert.

José Manuel Barroso volt az első politikus, aki valódi politikai testületet épített fel az eredetileg szürke, bürokratikus, végrehajtó szerepet betöltő Európai Bizottságból. Az egykor a – maoista mozgalomból születő – Portugál Munkások Kommunista Pártját is megjáró politikus nyomta le az elbukott európai alkotmány helyett elfogadott lisszaboni szerződést a tagállamok torkán. Az ő hivatali ideje alatt robbant ki a 2008-as pénzügyi válság, amely a mai napig tartó fogságba taszította az eurózóna szegényebb tagállamait.

A második Barroso-bizottság után következett Jean-Claude Juncker, akinek ámokfutásáról egészen friss emlékeink vannak. A luxemburgi politikus nem csak arról maradt emlékezetes, hogy a létező összes válságot félrekezelte. Alatta kezdődött az EB-nek az a stratégiája, hogy a sikertelenséget politikai vitákkal palástolja. Mennyivel egyszerűbb volt hazánkat pellengérre állítani, mint beismerni, hogy a legelső pillanattól elhibázott volt a hatalmas uniós bürokrácia alapállása migrációügyben! Mennyivel könnyebb a lengyel bíróságok függetlenségét vizsgálgatni, mint szembenézni azzal, hogy az unió közvetlen szomszédságában, Ukrajnában fegyveres konfliktus zajlik!

A szerző az Alapjogokért Központ igazgatója.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés