Csattognak a fasizmus bakancsai

Magyarország, 2020. Budapest szebb napokat látott utcáin jeges szél süvít, maszkos, komor emberek sietnek hazafelé: este nyolc óra után ugyanis kijárási tilalom van érvényben. Eközben a rezsim egyszerre jogi és fegyveres úton akarja megszilárdítani hatalmát.

A fasisztoid kormánytöbbség női ökle, Varga Judit benyújtotta a legújabb jogkorlátozó alkotmánymódosítási javaslatot. Emlékezetes, az Alaptörvény kilencedik, jogállamiságot és emberi jogokat sárba tipró módosítása rögzítette, hogy egy családban az apa neme férfi, az anya neme nő. A tizedik még ennél is továbbmegy: igaz, csak leíró jelleggel, de rögzíti, hogy egy újszülött gyermek általában fiatalabb a szüleinél, illetőleg ebben a korban várhatóan kisebb méretű, mint az őt világra hozó édesanyja. Jogvédő szervezetek aggódnak.

„Jó lenne azt mondani, hogy nem tudhatjuk, mi lesz a következő, de sajnos sejthető: ha most sem tapasztal ellenállást a kormány, hamarosan az is bekerülhet az Alaptörvénybe, hogy minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszt, amennyi az általa kiszorított víz súlya… Nonszensz!” – fakad ki lapunknak a Tárcaság a Szabadságjogokért szervezet diszkriminációellenes csoportjának vezetője, Rózsa Virág. Az „Alaptörvény” szót keserűen megnyomja, láthatóan nem aludta át az éjszakát, szemei karikásak, vaníliásak. A TASZ irodájában ülünk, más, patinás jogvédő szervezetek aggódó képviselőivel. „Tudja, milyen tankönyvekben voltak benne ezek az általánosító törvények?” – teszi fel a költői kérdést Virág. Bólogatunk, bólintok én is, hogyne tudnám,

szóról szóra ugyanez a tételmondat szerepelt benne a térfogatszámítás örve alatt lopakodó szélsőjobboldali indoktrináció figyemeztető ujjaként.

További aggasztó jelek

„Teljesen egyértelműen egy újabb lépés a totális diktatúra kiépítése felé” – fűzi hozzá a Human Cry Watch regionális igazgatója. Adambrau Ádám nemzetközi jogász, de még ő sem tud visszaemlékezni olyan esetre, amikor egy európai kormány a valóságtól ennyire elrugaszkodott, hagymázas álmaira szabta volna az alkotmányt. „Salazar vagy esetleg Mussolini kacérkodhatott a gondolattal, hogy általános érvényű alapelvvé teszi a gravitációt, de Magyarországhoz képest a hatvanas évek Portugáliája vagy a harmincas évek Olaszországa maga volt a demokratikus paradicsom” – ismerteti a lehangoló helyzetet Ádám. „Igen, de azok a vezetők kvalitásaikban egészen mások voltak” – érzékelteti a különbséget Sándor József Benedek, a Helsinki International diszkriminációellenes részlegének vezetője, hozzátéve:

Abban mindannyian egyetértenek, hogy amennyiben valóban nem találkozik a kormány semmilyen korlátozó erővel vagy társadalmi ellenállással, a helyzet csak egyre rosszabb lesz. „A strukturális átalakítások lépésről lépésre, az orrunk előtt történnek, az emberek nagy része viszont még azt sem érti meg, miért van szükségünk az anyagi támogatásukra” – érzékelteti a civil közöny ijesztő mértékét Adambrau. Önmagában persze egy abszurd törvény sem állja meg a helyét, ha nincs, aki betartassa: a jogvédők fokozódó aggodalommal figyelik a Terrorelhárító Központ fegyveres milíciáinak gyülekezését a főváros több pontján, és mindhárman rámutatnak: ez egy felvilágosult országban bőven elég indok lenne előrehozott választások megtartására.

Az igazi áldozatok: az emberek

A szervezet irodájában közben Virág bemutat néhány személynek, akik a várható legújabb intézkedés miatti félelmükben a TASZ segítségét kérték; komoly az aggodalom bennük, hogy az alaptörvény-módosítást a büntető törvénykönyv is követi majd. Eleinte tartanak tőlünk, csak lassan nyílnak meg – anonimitás és arcuk kitakarása mellett, természetesen, végül mégis sorra bukik ki belőlük a panasz.

és ezáltal megmozdul a vízszint körülöttük. A Békés megyei kisvárosban élő Géza például arról beszél lapunknak, hogy ebben a jogi bizonytalanságban már zuhanyozni sem mer, ami viszont a legjobban fáj neki, hogy családja fokozatosan, hétről hétre idegenedik el tőle, és még a szomszédai is kerülik. „Ha mégis meglátnak, befogják az orrukat” – ecseteli kétségbeesetten.

A belvárosban élő Ágota szemében inkább a reménytelen düh tükröződik. Ő törvénytisztelő polgárként nem akar összeütközésbe kerülni a leendő jogszabállyal, éppen ezért rendszeresen szeretne légzőgyakorlatokat venni uszodában, de azokat a kijárási tilalom mellett nemrég bezáratta a kormány, a vírusra való hivatkozással – sorolja indulatosan, magasba emelt szemöldöke jelzi értetlenségét.

„Mi sem mutatja jobban a rezsim cinizmusát, mint ez a lépés. Először hoznak majd egy törvényt, aztán lehetetlenné teszik, hogy betartsa az ember, végül fegyverrel fenyegetnek, büntetnek” – foglalja össze tömören a helyzetet Virág.

Magyarország megmentője?

Míg jogvédő szervezetek az uniós fórumokhoz fordulást fontolgatják, mi telefonon érjük utol Karácsony Szilveszter főpolgármestert, aki, mint arról a Time magazin elfogulatlan portrécikkében beszámolt,

Korlátozott jogkörei miatt azonban a városvezető nem sokat tehet: mint lapunknak elmondja, maga is azt látja, hogy ami most folyik az országban, az csak a kezdet, bőven várhatók még további lépések is.

„A kormány erőszakos módon, Európában egyedülálló érzéketlenséggel kriminalizálni akarja a bűnözést. Eközben fegyveres terrorelhárítók járkálnak az utcákon. Mégis mi ez, ha nem fenyegetés?” – teszi fel a kérdést, hozzátéve: a szélsőjobboldal felé hajló rezsim nem átallja a rendőröket is fegyverrel kiküldeni az emberek közé. „Maga szeretne pisztollyal, gumibottal, meg bilinccsel mászkálni egész nap, még karácsonykor, újévkor is?” – természetesen nemmel válaszolok, maga a kérdés is abszurd.

„Egyszerűen nem fér bele a fejembe, kinek jut ilyesmi az eszébe, de a kormány mégis meglépte. Ön szerint ismer bármiféle határt az, aki még erre is képes?” – szembesít a nyilvánvaló tényekkel Karácsony. Mint kifejti: ha egy tisztességesebb kormány kerül hatalomra – és éppen nem lesz jegesedés a bicikliutakon – akkor személyesen megy be a Parlamentbe beterjeszteni azt a jogszabályt,

Eszerint az egykori Uberhez hasonló rendszer szerint bárki jelentkezhetne terrorelhárítónak, aki éppen egy terrorcselekmény helyszíne környékén tartózkodik és regisztrált az applikációra. Gyors, online elérhető gyakorlóvideókon alapuló kiképzést, majd, miután aláírta a felhasználási feltételeket, megkapná a fegyvert, de csak arra az időre, amíg zajlik a terrorcselekmény. „De nem riadunk vissza az outsorcingtól sem, ellentétben a feudális bandériumokra támaszkodó kormánytól” – teszi hozzá Karácsony, aki az átláthatóság mellett a szakértelmet tenné központi szemponttá, és azt sem tartja kizártnak, hogy a terrorelhárítást kiszervezi a terroristákhoz. „Valljuk be, ők legalább értenek hozzá, bár a nemi diverzitás tekintetében még kihívásokkal küzdenek” – teszi hozzá józanul. Nehéz vele nem egyetérteni.

Mégis, a főpolgármester hangjában némi bizakodás csendül, és ezt az érthető optimizmust hallom ki minden kétségbeesett hang mögül. Nem nehéz kitalálni, mi áll emögött: a magyarokban feltámadt a remény, hogy az amerikai elnökválasztás eredményei megindíthatják az olvadást az autokrácia jeges markába merevedő Magyarországon, és egyszer beköszönt a tavasz.

***

Jelen tárcaírás 99 százalékban a képzelet szüleménye. Kivéve a Time-féle portrét Karácsony Gergelyről „Magyarország tovább csúszik az önkényuralom irányába. Meg tudja menteni Budapest polgármestere?” címmel. Az tényleg megjelent.