Így látták az amerikai diplomaták Mindszenty József bíborost

2020. október 8. 13:12
Terjedelmes kötet jelent meg amerikai diplomaták Mindszentyvel kapcsolatos feljegyzéseiből, írásaiból. Recenzió.

Fontos forráskiadás jelent meg Zinner Tibor történész és Somorjai Ádám bencés szerzetes gondozásában, Deák András Miklós fordításában Menedékben. Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról 1957-1970 címmel. A munka ugyan első látásra hatalmas – 840 oldalas! – diplomáciai forráskiadás, mely kevéssé keltené fel az átlagos érdeklődő figyelmét, azonban ennél jóval többet tart a kezében az olvasó.

A kötethez két előszó is tartozik. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter világossá teszi köszöntő soraiban, hogy „amikor ma Magyarország és az Egyesült Államok szövetségesként tekint egymásra, különösen fontossá válik Mindszenty József amerikai követségi tartózkodásának és tevékenységének története. Olyan talapzata mai jó kapcsolatainknak ez a rendkívüli időszak, amelyre ma jó lelkiismerettel, nyitott szívvel és sok bizalommal építhetjük barátságunkat”.

A most leköszönő amerikai nagykövet, David B. Cornstein pedig leszögezi ajánlásában, hogy „Mindszenty bíboros hős volt, aki a szabadság és az emberi méltóság melletti, megalkuvást nem ismerő kiállást testesítette meg a könyörtelen elnyomás idején, mind a nyilas, mind a kommunista rémuralom alatt”.

A szerzőpáros Mindszenty bíboros vatikáni s tengerentúli személyiségekkel folytatott levelezésének közzététele után újabb fontos könyvében a követségi (később nagykövetségi) évek meglehetősen kevéssé ismert amerikai aspektusait adja közre. Míg például Mindszenty beszédei és nyilvános nyilatkozatai jól ismertek, Mindszenty-breviárium is került már publikálásra, addig ebbe az időszakba a most megjelent könyv kínál betekintést, az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárában található diplomáciai források alapján.

A bíboros még 1956. november 4-én menekült a követségre, mivel féltette személyes biztonságát. Mindszenty közel tizenöt évet töltött „menedékben” az amerikai követségen, a dokumentumok a bíboros jelenlétével, a vele való beszélgetésekkel, panaszaival és kéréseivel kapcsolatosak. Ezekben egészen személyes jellegű iratok is vannak, például orvosi jelentések betegségeiről, de fontos közügyek is felmerülnek az iratokban.

Az egyik legfontosabb kérdés a Szent Korona és a koronázási ékszerek ügye. Mindszenty 1962 tavaszán kijelentette, hogy úgy tekint magára, mint az utolsó törvényes magyar kormány „legitim utódja”, hercegprímásként pedig különösen fontosak számára az ékszerek. A bíboros folyamatosan jelezte aggályait azzal kapcsolatban, hogy a magyar koronázási palástot a megfelelő módon őrzik-e, nem károsodhat-e esetleg a szövet. Az iratokból világos, hogy a követség nem akart grandiózus ígéreteket tenni Mindszentynek, inkább kevesebbet mondtak el neki, nehogy később gond legyen belőle.

Az újsághírekre, miszerint a magyar államnak átadnák a koronázási ékszereket, Mindszenty azzal fenyegetőzött, hogy „ki fog sétálni” a követségről. Az eredeti angol szöveg szóhasználatából („loss”) egyértelmű, hogy a bíboros úgy vélte: ha a kommunistákhoz kerülnének az ékszerek, az a nemzet számát azoknak elvesztését jelentené.

Manapság, mikor megosztó közéleti vitákra ad okot az abortusz, érdemes kiemelni azon dokumentumot, melyben Mindszenty „a nemzetellenes politika példájaként utalt arra, hogy a [kommunista] rezsim bátorítja az abortuszt”.

A könyvben a bíboros emberi arca is megjelenik. Egy dokumentum szerint „tegnap az édesanya és az egyik lánya váratlanul betoppant. Ezúttal azért jöttek, mert a falujukban az a szóbeszéd járta, hogy a bíboros súlyosan beteg. A szokásos módon a hivatalban szállásoltuk el őket, és megszervezzük, hogy feltehetőleg a hétvége során visszafuvarozzuk őket a faluba. A bíboros mindig nagyon boldog, amikor az édesanyjával találkozhat, ez mindig nagyot javít a lelkiállapotán. Azért ragaszkodik különösen hozzá, mert, amint azt nekem többször is megjegyezte, rendíthetetlenül kiállt mellette, amikor börtönben volt, és keményen harcolt azért, hogy a nácik és a kommunisták javítsanak a bánásmódján”.

A kötet összességében fontos ismeretekkel gazdagítja a történészeket Mindszenty követségen – majd nagykövetségen – töltött éveiről, lényeges kérdésekben enged betekintést a bíboros gondolataiba és lépéseibe, mindezt a bonyolult diplomáciai-hierarchiai útvesztőben eligazodni segítő, érthető nyelvezeten. A Mindszenty és a múlt rendszer történelme, illetve a magyar-amerikai kapcsolatok történelme iránt érdeklődő olvasóknak mindenképpen elengedhetetlen munka.

Deák András Miklós – Somorjai Ádám OSB – Zinner Tibor: Menedékben. Amerikai diplomaták Mindszenty bíborosról, 1957–1970. Budapest, Magyar Napló, 2019, 840 oldal.
 

Összesen 68 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Vásárhelyi Miklós elvtárs vezércikke a Szabad Nép címoldalán. Téma: A mindszentizmus csődje. A cikk jellemzésére idézhető a befejező mondat utolsó része:

..a magyar nép pedig újra meggyőződhetett arról, hogy Esztergom politikáját a nemzet érdekeivel szembenálló gyűlöletes szempontok irányítják.

Életszentség hírében élt, azaz, a hívő nép már szentnek tartja, s ezért jogos lesz a szentté avatása! Fehér vértanúként állt ki Krisztus és a magyar emberek mellett! Sokat tett értünk, s a mennyben is közbenjár szeretett hazájáért. Érseki jelmondata szerint Pannónia sacra!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés