Ki fél a demokráciától?

2020. október 28. 14:25

Frank Füredi
Látószög blog
Az identitáspolitika mélységes bizalmatlansággal tekint a demokratikus döntéshozatalra, és a maga identitásbuborékjait sokkal többre tartja.

„Mint hamarosan napvilágot látó könyvemben, Az ostromlott demokráciában igyekszem kimutatni, az elit egyre nagyobb része kezd kiábrándulni abból, hogy a nép képes hatékonyan működtetni a demokráciát. Hogy ez az érzés kiváltképp feltűnő az angolszász világban, abban semmi meglepő nincs, mert éppen ezekben a társadalmakban szokás minduntalan kétségbe vonni a szabadság és demokrácia kulturális értékeit. Az angol-amerikai világ egyik megkülönböztető jegye, hogy milyen nagy szerepet játszik életében az identitáspolitika és a »cancel culture«, a múlttal való leszámolás kultúrája. Az identitáspolitika mélységes bizalmatlansággal tekint a demokratikus döntéshozatalra, és a maga identitásbuborékjait sokkal többre tartja, mint az állampolgárok teljességére kiterjedő közéletet.

Az identitáspolitikusok gyakran negatív fényben állítják be a vitától és az érveléstől oly elválaszthatatlan közéletet. Így aztán korunk politikai kultúrája elidegenedett a nyílt vita demokratikus hagyományától. Hogy milyen mértékű ez a probléma, arra két évvel ezelőtt döbbentem rá, amikor kezembe került a Harvard Crimson, a neves egyetem diáklapja. Az volt olvasható benne, hogy a 2018-ban diplomázó évfolyam öncenzúrát gyakorol, nem fejti ki véleményét és tartózkodik a nyilvános vitától. Az újságban közölt tudósítás szerint a felmérésben résztvevő diákok kétharmadával megesett, hogy »inkább tartózkodott az egyetemen a véleménynyilvánítástól abbeli félelmében, hogy másokat megsérthetne.« A bejegyzett republikánus szimpatizánsok 78 százaléka válaszolt úgy, hogy »órákon tartózkodott a véleménynyilvánítástól«, a bejegyzett demokratáknak 59 százaléka, a magukat függetlenként bejegyzett hallgatóknak pedig 73 százaléka.

Ha egyszer a legtekintélyesebb egyetem végzős hallgatói ily könnyen készek öncenzúrát gyakorolni s megtartani véleményüket maguknak, az arra vall, hogy ha elméletben nem is, gyakorlatilag azonban nem képesek komolyan venni egy olyan értéket, amely nélkül nincs demokrácia. A demokrácia nem teljesedhet ki szabadság nélkül, kivált pedig a véleménynyilvánítás szabadsága nélkül. Az identitáspolitika egyik vívmánya kétségkívül abban áll, hogy sikerült leértékelnie a szabadság vonzerejét, mindenekelőtt a fiatalok szemében. A »cancel culture« szószólói minduntalan kétségbe vonják a szólásszabadság értékét, márpedig demokrácia nem létezik nélküle. Nem csoda hát, hogy sok fiatal nem tartja valami sokra a demokráciát.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A szólásszabadság átkerült a virtuális térbe, ahol arctalanul lehet megnyilvánulni. Persze a cenzúra ott is működik, Cukorhegyi úrék vigyázó szemein keresztül.


A végkövetkeztetés tragikus, de sajnos, nagyon is helytálló.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés