Rendszerváltás 30

Volt egy politikai összhangzattan a taxisblokádban – Boross Péter a Mandinernek

2020. október 25. 7:51
„Óriási volt a bizonytalanság, a kormány friss volt, a miniszterelnök pedig kórházban volt” – magyarázza az éppen 30 éve történt taxisblokád okozta káoszt Boross Péter. Az akkori titokminiszter szerint nem titkosszolgálati emberek ármánykodása volt az országos útlezárás 1990. október 25. és 28. között, de kiemeli Göncz Árpád és az SZDSZ szerepét a dolgok alakulásában. Interjúnk!

Boross Péter (1928) volt miniszterelnök. 1956-os tevékenysége miatt internálták. Büntetése után közel 30 éven át a vendéglátóiparban dolgozott. Az Antall-kormányzatban a MEH politikai államtitkára, majd a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter, 1990 végétől belügyminiszter, Antall József halálát követően a ciklus végéig miniszterelnök volt.

Őt kérdeztük a harminc éve kezdődött taxisblokádról.

***

Spontán tiltakozás volt, vagy titkosszolgálati szál is volt benne?

Mással voltak akkor a titkosszolgálatok elfoglalva, egzisztenciális és egyéb problémákkal. Felelősséggel mondom, hogy ez alaptalan feltételezés. Annyit történt, hogy volt egy irtózatos benzináremelés, és ez ellen a leginkább érintettek demonstrálni kezdtek. Ez természetes reakciónak is tekinthető. Az persze nem, ha egy demonstráció átlépi a törvényi és alkotmányos határokat, márpedig

az út- és hídlezárás bűncselekmény volt.

A városi legenda szerint több elbocsátott titkosszolgálati ember taxisnak állt, a társadalmi felháborodás közepette operatív, technikai tapasztalataikat is bevetették a blokád megszervezésében. Ön titokminiszterként látta a jelentéseket. Van alapja a legendának?

Ez a legenda nevetséges. Vannak időszakok, amikor a titkosszolgálatok szerepe, jelentősége oly mértékben előtérbe kerül, hogy a velük kapcsolatos feltételezések teljesen átlépik a realitások határait. Biztos, volt ott elbocsátott titkosszolgálati ember, aki taxisnak állt, és javasolt valamit, de

hogy titkosszolgálati emberek szervezték volna a demonstrációt, az nem igaz.

Nem kell túlfantáziálni a dolgot.

 

Boross Péter volt miniszterelnök, a taxisblokád idején a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter volt

 

A taxis vezetők szervezték az akciót?

Ők. Ez a taxisok reakciója volt erre a példátlanul magas áremelésre, és még egyszer mondom: szinte természetesnek vehető reakció volt. Európa minden országában hasonlóan reagáltak volna a szektorbeliek. Az is szinte természetes volt, hogy

a taxis cégek vezetői nem az akkor hivatalba lépett Antall-kormány hívei közé tartoztak.

Ha voltak politikai kapcsolataik, akkor azok a régi rendszer embereihez kötődtek?

Csak feltételezem. A ’80-as évek végén ha valaki egy egyesületet létrehozott, jól tette, ha volt pártkapcsolata. Jó darabig még csak az ilyen kapcsolatokkal bíró csoportokat engedélyezték, amikor még az egyesülést is korlátozták. Természetes feltételezés tehát, hogy minden ilyen csoport, cég élére – így a taxis cégek élére is – minimum nem MSZMP-ellenes vezetőket kellett kiállítani. Tételezzük fel tehát, hogy nem az Antall-kormány iránti olthatatlan szimpátia és a minden áldozat meghozatalára való készség jellemezte azokat, akik az áremelés miatt a demonstrációt megszervezték.

A taxisoknak voltak CB-rádióik, óriási előny volt. De még így is elképesztő gyorsan meg tudták szervezni országos szinten az útlezárásokat.

Azok a hírközlő eszközök, amelyekkel rendelkeztek, és a nyilvánvaló országos ismeretségi körük lehetővé tették, hogy azonnal szétröpítsék a felhívást. A taxisok mozognak; autóval azonnal oda tudtak menni, ahova a szervezők vezényelték őket.

 

Az eltorlaszolt Erzsébet híd budai hídfője a taxisok demonstrációja idején 1990. október 26-án

 

Milyen hibákat követett el a rendőrség? Belejátszott-e a budapesti rendőrfőkapitány esetleges politikai kötődése a taxisblokád elleni fellépés elutasításában?

Nézze, ha egy rendőrtiszt megfelelő irányultságú parancsot kap, akkor végre kell hajtania. A budapesti rendőrkapitány (Barna Sándor – a szerk.) ezt valószínűleg végre is hajtotta volna. A sajtó mellette volt, és a köztársasági elnök (Göncz Árpád – a szerk.) is azt nyilatkozta, hogy nem szabad erőszakot alkalmazni. A köztársasági elnök nem volt tisztában saját hatáskörével, és

a rendőrfőkapitány sem mehetett volna az államfőhöz, nem kaphatott volna tőle intenciókat.

A köztársasági elnököt később az alkotmánybíróság is rendre intette ezért. Hiszen amikor az a kérdés merült fel, hogy a honvédség katonai járműivel a kormány elszállíttatja az útlezáró autókat, az elnök megszólalt, és azt hitte, hogy jogában áll parancsot adni a hadseregnek. Az ő lépését egy törvénytelen demonstráció pártolásának lehetne minősíteni.

Kajdi József (a Miniszterelnöki Hivatal vezetője volt 1990 és 1994 között – a szerk.) visszaemlékezése szerint Göncz Árpád részt vett az egyik kormányülésen, ahol a kormánytagok arra kérték őt, hogy nyilvánosan ítélje el a blokádot, majd néhány órával később hírt kaptak, hogy az államfő egy tévés bejelentést tesz, de megdöbbenésükre abban Göncz Árpád a kormányt szólította fel az áremelés visszavonására.

Hát, igen, ez is. Ezeknek a napoknak az eseményei egyértelművé tették, hogy hol állnak a szabad demokraták. Azonnal odarohantak és vitték a teát az éppen bűncselekményt elkövető taxisoknak. És

Kis János, az SZDSZ elnöke részéről azonnal egy nyilatkozat hangzott el, hogy a kormány megbukott.

Ezek mind olyan tényezők voltak, amelyek körbevették azt az abszurdumot, hogy a rendőrség nem teljesítette a kötelmét.

 

Tamás Gáspár Miklós SZDSZ-es országgyűlési képviselő a tüntető taxisokkal beszélget a lezárt Erzsébet híd pesti hídfőjénél 1990. október 26-án

 

Az SZDSZ megpróbált felülni a társadalmi elégedetlenség hullámára, így van?

Az SZDSZ reakcióját támogatásnak vehették a taxisok. Sokan feltételezték, hogy az SZDSZ szervező volt, de nem voltak azok, hanem inkább gyorsan rákapcsolódtak az eseményekre. Kis János gyorsan azt nyilatkozta, hogy a kormány megbukott. Volt tehát egy politikai összhangzattan a dologban.

A nyilatkozat nyilván egy vágyvezérelt vélemény volt, az SZDSZ egy kormányválságot szeretett volna látni. De volt azért abban valami, hogy itt a kormány legitimációs válsága mutatkozott meg?

Nem,

semmilyen legitimációs válság nem volt.

Ez a dolog ott kezdődött, hogy pár hónapja működött egy kormány. Az Antall-kormány majdnem ad hoc módon állt össze, és egyetlen szerencséje az volt, hogy első pillanattól kezdve egy kiemelkedő felkészültségű, tekintélyes miniszterelnök, Antall József vezette. Csak az volt a baj, hogy ez a miniszterelnök a demonstráció idején éppen kórházban volt.

 

 

Milyen hibákat követett el a blokád alatt a kormány, a belügyminiszter, esetleg a honvédelmi miniszter?

Ennyi idő távlatában talán kimondható, hogy a belügyminiszternek és az országos rendőrfőkapitánynak nem volt szervezetvezetési rutinja, tehát azt a kemény utasítást a budapesti rendőrfőkapitány nem kapta meg tőlük, amelyet egyébként meg kellett volna kapnia. Nem szervezeti hibák történtek, hanem

óriási volt a bizonytalanság. A miniszterelnök kórházban volt,

telefonon érdeklődött, hogy mi történik, és mindenki mást mondott neki ráadásul. Mindenféle elképzelések voltak, hogy mit kellene tenni, de minden maradt a levegőben. Nyilvánvaló, hogy ha a miniszterelnök a helyén van, akkor ő ezeket a határozott döntéseket meghozta volna. Szükséges lett volna, mert a törvénytelenséget az elején lehetett volna felszámolni törvényes rendőri erőszakkal.

A káosz közepén a hadsereg bevetése felmerült?

A hadsereget nem lehetett bevetni, de az eszközeit igen.

Katonai járművekkel a taxik elszállítását meg lehetett volna valósítani

– a tüntetők mindjárt megijedtek volna, mert féltették a kocsijaikat. Ez volt az a helyzet, amelyre vonatkozólag Göncz Árpád köztársasági elnök utasítást adott, hogy a hadsereg ezeket az eszközöket nem adhatja oda. A probléma az volt – még egyszer mondom –, hogy az államfőnek nem volt joga utasítást adni a hadseregnek.

 

Taxisblokád az Árpád híd pesti hídfőjénél 1990. október 26-án

 

Maga az események kiindulópontja, a kormány lépése, a 65 százalékos benzináremelés indokolt volt?

1974-75-ben az olajár-emelkedést követő helyzetben a szocialista kormány azt a döntést hozta, hogy nem emelnek benzinárat, a költségvetés ezt kivédi, míg Nyugat-Európában a kormányok a munkásosztályra terhelik az áremelkedést. Onnantól kezdtek kialakulni az olajárak körüli abszurd aránytalanságok; még a Németh-kormány idején is jó ideig államtitok volt az államadósság, pedig ebből a döntésből eredt az államadósság jelentős hányada. Az államadósságról a magyar lakosság nem tudott, mert nem tudhatott. Az ország akkor az IMF lélegeztetőgépén volt, és persze

presszionáltak minket. Így született meg a döntés az áremelésről.

A kormány meg akarta előzni a pánikszerű benzinfelvásárlást, és ennek érdekében először letagadta, majd hirtelen bejelentette az áremelést, aztán zavaros nyilatkozatokat adott – szörnyű kommunikációs hibákat követett el.

Még egyszer mondom: pár hónapja működött csak a kormány, a kormány tagjai, a hivatal alkalmazottai sok esetben alig ismerték egymást, a miniszterelnök pedig kórházban volt. Nagyon nehéz elképzelni egyébként valamilyen csodakommunikációt, amely elérte volna, hogy egy ilyen nagyon erős áremelést boldogan fogadjanak a taxisok.

 

 

Antall Józsefet akkor műtötték; amikor az altatásból felébredt, információkat kért az eseményekről – önnel is beszélt. Milyen hatással voltak rá a kinti események?

Amikor Antall József felépült, és az egésznek vége lett, akkor behívott engem, és azt mondta, hogy belügyminiszternek kell lennem.

Az volt a feladat, hogy gondoskodjak arról, hogy a kormánynak legyen rendőrsége.

Nem barátságosan közölte, inkább ingerülten, ami egyébként nem volt rá jellemző. Az egész eseménysor bántotta őt; kínozta az az érzés, hogy pont akkor nem volt itt, amikor szükség lett volna rá; ha itt lett volna, akkor gyorsabban tudott volna reagálni a kormány.

1990 forró őszén egy nyílt helyzet alakult ki, sokan kimutatták a foguk fehérjét, így utána mindenki levonhatta a politikai tanulságokat a maga számára. Ön akkor mit vont le ebből?

Antall József is elmondta ezt a kórházban adott „pizsamás” interjújában. Ez egy bravúros teljesítmény volt, egy bravúros kritikai látlelet a helyzetről. Azt hiszem, ezt követően mindenki csak tisztelettel gondolhatott a képességeire. A másik az, hogy amikor a miniszterelnök belügyminiszterré nevezett ki, utalt a katonaiskolás múltamra is, hogy erélyesnek kell lenni.

 

fotó: Földházi Árpád, MTI

Összesen 171 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Magyarázza az Antal kormány bizonyítványát.
Avagy
Csak a hozzá nem értők magyaráznak, a bölcsek meg sem próbálják. (Oscar Hammerstein idézet javítva)

,,Óriási volt a bizonytalanság, a kormány friss volt, a miniszterelnök pedig kórházban volt,, - magyarázza az éppen 30 éve történt taxisblokád okozta káoszt Boross Péter.

A tények ismeretében rövidebben: A kormány alkalmatlan volt az ország vezetésére.

Folytatva:
,,Mindenfajta erőszakos megoldást elutasítunk Tiszteletben tartjuk és támogatjuk mindenkinek azt a jogos igényét, hogy elégedetlenségét az állampolgári engedetlenség bevált módszereivel juttassa kifejezésre. Ügyelni kell azonban arra, hogy a jogos tiltakozás ne azokat sújtsa, akiknek nincsen lehetőségük orvosolni a sérelmeket. Megértjük a munkájukért aggódó taxisofőröket, de aggódunk azokért is, akik nem tudnak hazajutni munkahelyükről, nem jutnak be a kórházba, vagy nem tudnak élelmiszert vásárolni családjuknak. Megállapítjuk, a kormány felelőtlen politikája azt érte el, ami a legkevésbé kívánatos: olyan társadalmi csoportokat állított szembe egymással, amelyek egyike sem felelős a kialakult helyzetért. Elvárjuk, hogy a történtekből a kormány vonja le a megfelelő politikai és személyi következtetéseket. ,, (MTI)

Emlékezünk!

,,A kormány képtelen volt kezelni a válságot: a kórházban lévő miniszterelnököt helyettesítő Horváth Balázs belügyminiszter majdnem kiesett az Országház ablakából.,,

A számok tükrében.

,,Az Antall-kormány 1990. október 25-én, csütörtökön este-65 százalékos benzináremelést jelentett be, mely következtében 56 forintra emelkedett a normálbenzin ára literenként,,

,,A taxisok kivonultak a Országház elé és kérték, hogy vonják vissza a döntést, mert így a megélhetésük kerül veszélybe. Siklós Csaba közlekedési miniszter azonban elutasította a követelésüket, mondván, nincs erre mód, az ország kényszerhelyzetben van. Erre a taxisok az utcára vonultak, és az ország több pontján megbénították a forgalmat.,,

,,Október 28-a, vasárnap este 9 óra: A dél óta tartó többszöri érdekegyeztető tárgyalásokon elfogadták a 12 forintos literenkénti kompenzációt, ezután a taxisok megszüntették a blokádot, és az utak felszabadultak. ,,

Vajon miért nem gondoltak 1990. október 25-én, csütörtökön este a kompenzáció alkalmazására?

Nem értettek hozzá?

,,A belügyminiszternek az első blokád felállásakor rendőri intézkedésekkel helyre kellett volna állítania a közlekedési rendet.,,

Hiszen annyira igyekezett, hogy majdnem kiesett az országház ablakán.

Nagyon jól látod!
Az SZDSZ-nek és vele egy húron pendülőknek nagyon nem tetszett, hogy az első szabad választáson nem ők alakíthattak kormányt, ezért néhány hónap után meg akarták buktatnia a választáson nyertes kormányt, nem akarván megvárni a négy évet az új választásokig.
Az SZDSZ-es államfő köztársasági elnök nem volt tisztában saját hatáskörével, felhasználta pozícióját arra, hogy a taxis sztrájk hosszú időre megbéníthassa az ország működését és végük a szabadon választott kormány megbuktatásához vezessen.
Göncz Árpád részt vett az egyik kormányülésen, ahol a kormánytagok arra kérték őt, hogy nyilvánosan ítélje el a blokádot, majd néhány órával később hírt kaptak, hogy az államfő egy tévés bejelentést tesz, de megdöbbenésükre abban Göncz Árpád a kormányt szólította fel az áremelés visszavonására.
Kis János, az SZDSZ elnöke részéről azonnal egy nyilatkozat hangzott el, hogy a kormány megbukott.
Ezek mind olyan tényezők voltak, amelyek körbevették azt az abszurdumot, hogy a rendőrség nem teljesítette a kötelmét.
A rendőrség, ahelyett, hogy teljesítette volna kötelességét, fraternizált a taxisokkal, meleg teát vitt ki és azzal kínálgatta a hidakon fagyoskodó taxisokat.


,,Azt nézted volna meg, ha a másikok győznek...,,

1994-1998 és 2002-2010 időszakában ezt is megtapasztalhattuk.

"
A köztársasági elnök nem volt tisztában saját hatáskörével, és a rendőrfőkapitány sem mehetett volna az államfőhöz, nem kaphatott volna tőle intenciókat.

A köztársasági elnököt később az alkotmánybíróság is rendre intette ezért.
"

A Patkány már akkor is egy elvtelen, mocsok pártkatona volt. És erről a rohadék liberális takonyról akarnak mindenféle közteret elnevezni.

Jaja. Egy évvel később pedig megszervezték a Chartát, amibe aztán az MSZP-t is bevették. Kvázi rehabilitálták a komcsikat. Tetves hazaáruló férgek. TGM nem kivétel.

AZ első parlamentben a Fidesznek 21 mandátuma volt a 386 fős parlamentben, nem tudom, miért gondolod úgy, hogy rajtuk múlt a lusztrációs törvény? Az MDF benyújtotta, majd Göncz az alkotmánybíróságra küldte és Sólyom László

Szóval, Göncz és Sólyom megakadályozták, hogy a kádári garnitúrát ki lehessen zárni a hatalomból.

Jobb híján ezt mantrázzátok, bár néha belezavarodtok és nácizással keveritek. Legalább a saját fejetekben tegyetek rendet. Azt pedig döntsd el magadban, hogy a 80-as években egy elvesztett választás után művelhettétek volna azt, amit most műveltek, mondjuk "Kádár egy geci" transzparens mögött vonulva.?

Rin Tin Tin egy híres farkaskutya volt aki 26 filmet forgatott a Warner Brothers-el.
Neked annyi eszed lehet, mint ennek a farkaskutyának volt.

megertem hogy Boross tiszteletbol Antall emleket probalja szebbiteni, de a helyzet az, hogy ha egy vezeto nincs a helyen es nelkule nem mennek a dolgok, akkor az nem egy jo vezeto. Nem az a jo vezeto ugyanis aki folyamatosan a beosztottjai hata mogott all es mindenkinek mondja hogy mit csinaljon, hanem az, aki ugy tudja megszervezni a munkafolyamatokat, hogy egy hianyzas eseten is mindenki tudja mi a hataskore, mi a feladata.
Korhazban volt, rendben van, ez elofordul, de miert nem nevezett ki egy helyettest, aki ilyen helyzetben dont? Miert akkor kezd el telefonalgatni, miert nem volt megszervezve hogy tajekoztassak hitelesen es rendszeresen?
Meg egy kozepes cegvezetore is igaz, hogy fel kell keszulni varatlan helyzetek menedzselesere, nemhogy egy miniszterelnokre.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés