Karlendítéstől az ír furulyáig – politikai performanszok a futballpályán

2019. október 18. 12:10

Pongrácz Bálint László
Elfogadható gólörömként a szalutálás egy nemzetközi mérkőzésen? A politika és a futball kényes viszonya most egy albán-török mérkőzés kapcsán került terítékre, de számos hasonló botrány volt a közelmúltban.

"A török nemzeti válogatott tagja az Albánia elleni, múlt heti EB-selejtezőn a 90. percben szerzett győztes góljukat katonai tiszteletadással ünnepelték, ezzel vélhetően támogatásukat fejezték ki Törökország a közelmúltban indított szíriai offenzívája mellett. Mivel a politikai állásfoglalás az UEFA szabályai szerint szigorúan tilos a pályán, az európai szövetség figyelmeztette a csapatot. Úgy tűnik, a törökök azonban mit sem törődtek ezzel, és a Franciaország ellen szerzett döntetlent eredményező találatuk után is megismételték a nézők felé a szalutálást. Hogy ennek mi lesz a pályán kívüli következménye, még nem tudjuk, de a válogatottat kétségkívül feltüzelte az ügy (19 ponttal vezetik a csoportjukat), az európai közbeszéd pedig annak rendje és módja szerint elítéli a török sportolók magatartását. Nem ritka, hogy egy-egy futballmérkőzésen bemutatott gólörömnek politikai értelemben is problémás következményei vannak. Az alábbi cikkben ehhez hasonló múltbéli, híres-botrányos eseteket idézünk fel.

Nem kell sokat visszamennünk az időben, hogy hasonlóan megosztó gólörömöt találjunk. Legutóbb a 2018-as oroszországi vb-n rendezett Szerbia–Svájc „balkáni” rangadón piszkálták meg a szerbek öntudatát a svájci albán játékosok. Közhely, hogy a svájci válogatott fele albán, de akad még itt bosnyák, spanyol, kongói vagy elefántcsontparti is. A mérkőzés során két albán származású svájci labdarúgó, Granit Xhaka és Xherdan Shaqiri a Szerbia ellen szerzett találatuk után az albán sast mutatva provokálták a szerb játékosokat és szurkolókat. A balkáni háború még nem volt olyan régen, hogy ne hagyjon nyomot a kortárs futballistákon, a gólszerző Xhaka édesapja például három és fél évig volt politikai fogoly Szerbiában. A helyzet visszássága mégis az, hogy ennek a nagy szerb–albán ellentétnek éppen egy Svájc elleni mérkőzésen kellett felszínre törnie.

Náci karlendítés

Ha valamivel kapcsolatban teljes egyetértés és zéró tolerancia van az UEFA berkein belül, akkor az a náci karlendítés. Ma már számos ország is jogszabályi vagy akár alaptörvényi szinten is bűncselekménnyé nyilvánította az önkényuralmi rendszerre vagy eszmére emlékeztető vagy utaló testmozdulatot. Így természetesen az UEFA és a nemzeti szövetségek is szabályozzák ezt a kérdést. Még akkor is, ha ezzel nagy fejfájást okoznak számos szurkolótábornak, amelyek a nemzetiszocialista Németország által kisajátított, jól felismerhető köszönést vagy egy arra hasonlító mozdulatot használnak a csapat buzdítására. Ezek a hagyományos szurkolói gyakorlatok a Harmadik Birodalom agymenésétől függetlenül, legtöbb esetben már annak megjelenése előtt is léteztek. Ugyanez a helyzet a Ferencváros szurkolóinak az ún. „szívtől az égig” üdvözlésével, melyet az UEFA így kénytelen volt egy 2014-es etikai és fegyelmi testületi ülésen megkülönböztetni a náci karlendítéstől. (Az, hogy a fociban ez a köszönés még a nácik előtt előkerült, végső soron nem meglepő, hiszen az eredetileg a győztes római hadvezéreknek járó tisztelgés kézenfekvő szimbóluma lehet a csapat győzelemre való buzdításának.) Az UEFA és a nemzeti szövetségek ezen a téren történő homályos normaalkotása és az ezzel társuló szigorú normaalkalmazása azonban azt eredményezi, hogy

a legtöbb klubvezetés kifejezetten nem támogatja az adott esetben akár hagyományokon alapuló, hasonló szurkolói mozdulatokat.

Hatványozott a szigor, ha nem szurkolókról, hanem játékosokról van szó. Giorgos Katidis 2013-as esete teremtette meg a modern precedenst. Az AÉK Athen fiatal játékosa a rivális Veria ellen szerzett győztes gólja után mutatta be a fent leírt mozdulatot. Ezzel persze elképesztő közfelháborodást keltett, és egyelőre úgy tűnik, ki is végezte labdarúgó karrierjét: az 50 ezer eurós bírság mellett az AÉK egy szezonra, a görög válogatott pedig egy életre eltiltotta a szerepléstől. Kollégája, Nicolas Anelka próbálta még kijátszani a rendszert, amikor az ún. „quenelle” mozdulattal ünnepelte az angol élvonalban játszó West Brom csapatában szerzett gólját. Aki érdeklődik a metakommunikációs szimbólumok iránt, és szeretne erről a mozdulatról sokkal többet megtudni, meglepően széles körben talál szakirodalmat. Röviden egy a náci karlendítés inverzeként számon tartott mozdulatról van szó, amelyet Anelka barátja, a több antiszemita váddal indított bírósági ügyekben is érintett, francia, fekete humorista, Dieudonne M'bala „talált fel”. A trükkös megoldás végül nem mentette meg Anelkát, jött itt is a bírság.

A híres furulyás ünneplés

Paul John Gascoigne angol labdarúgót azzal biztos nem lehet megvádolni, hogy botránymentes életet élne. Legutóbb szexuális zaklatással vádolták meg a veterán középpályást, de kezelték már alkohol- és kábítószerfüggőség miatt is. A yorki vonaton való állítólagos csókolózási kísérlet azonban, bármily meglepő, korántsem a legnagyobb performansz Gazza életében. De biztosan nem a legveszélyesebb, 1998-ban ugyanis sikerült beletenyerelnie az akkoriban még messze nem lecsengett ír–angol ellentétbe. Az Old Firm elnevezésű skót derbin a katolikus írek által alapított és támogatott Celtic 1888 óta mérkőzik meg a brit zászlóval felvonuló, protestáns gyökerű Rangersszel.

A legendás párharc természetesen sok heves pillanatot megélt már, az egyik legemlékezetesebb biztosan az volt, amikor Gascoigne gólörömképpen látványosan provokálva úgy tett, mintha az ulsteri, ír uniópártiak jelképeként ismert furulyán játszana. A stadion felrobbant, a meccs után kis híján felkelés tört ki a helyi írek közt, Gazzát pedig halálosan megfenyegette az IRA. Egy ideig minden beindítás előtt le kellett ellenőriznie az autóját, van-e alá bomba szerelve. Bár az angol labdarúgó elismerte, hogy sokáig féltette az életét, úgy látszik, mégsem tanult az esetből: Pár évvel később nyilvánosságra került egy videofelvétel, amin a játékos a Rangers törzshelyén a „Fuckk The Pope and the IRA” rigmust énekli. Hiába, jó pap is holtig tanul…

Zászló a kezdőkörben

Gyakran az edzők is annyira megörülnek egy-egy gólnak, hogy úgy érzik, rendkívüli módon kell azt megünnepelniük. Elsőre Conte vagy Mourinho neve ugorhat be a futballt szeretőknek, de a kicsit idősebbek biztosan emlékeznek Graeme Souness skót vezetőedző elhíresült gólörömére is, amely azonban politikai értelemben is problémásnak mutatkozott. Souness a Liverpoolban játszott és edzősködött, onnan átkerült a Galatasarayhoz, ahol hamar magáénak érezte az isztambuli csapat lelkületét. A két legeredményesebb török csapat, az Isztambul európai részén fekvő Galatasaray és az ázsiai Fenerbahce párharcát sok névvel illetik a közel-keleti országban: interkontinentális derbi, az örökrangadó. Ez a párharc azonban éles politikai töltettel is bír, a Gala a kemalista török középosztály, a Fener pedig az iszlamista városi munkások klubja mind a mai napig. A szurkolók természetesen a balkáni virtushoz méltóképpen nem éppen pacsipajtások, ennek a rivalizálásnak a történetét végigkísérik a sok esetben tragikus súlyosságú incidensek. A tömegverekedés mindennapos volt a múltban, néhány alkalommal a messzi földről is utazó ultrák már a meccsre való megérkezés előtt is egymásnak estek. Egy 2005-ös Török Kupadöntőn csupán 8000 rendőrre volt szükség a két tábor megfékezésére.

Az oroszlánszívű Souness azonban úgy döntött, hogy a következő vakmerő lépéssel egy életre belopja magát a Galatasaray szurkolóinak a szívébe: az 1996-os Török Kupa döntőjében, az extra játékidő végén, a csapata által szerzett győztes gól után fogta a Galatasaray zászlóját, berohant vele a pályára és a kezdőkör közepére tűzte ki azt. A stadion felrobbant, Sounessnek úgy kellett lemenekülnie a pályáról. A csapat szurkolói körében ezután az a városi legenda terjedt el, amely az edzőt II. Mehmed szultán legendás hadvezéréhez, a Konstantinápolyt 1453-ban elfoglaló Ulubatli Hasanhoz hasonlítja, mivel a menedzser ugyanúgy tűzte ki a zászlót a legyőzött ellen „földjén”, ahogy a hadvezér is tette az akkor még keresztény nagyváros bástyáján. A legenda szerint a török hőst 27 nyílvessző tudta csak leteríteni az ostrom végén, Souness szerencsére egy kis szurkolókkal való dulakodást leszámítva épp bőrrel megúszta az incidenst."

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Robin Van Persie salutes hitler?
Nem, csupán „Szívtől az égig”
https://www.youtube.com/watch?..

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés