A svájci albán focisták undorító módon hergelték a szerbeket

Tegnap este nagy balkáni rangadót tartottak az oroszországi labdarúgó világbajnokság csoportkörében: Szerbia és Svájc válogatottja csapott össze egymással. Mint ismeretes, a svájci csapat fele albán származású labdarúgó – a másik fele meg bosnyák, spanyol, kongói, elefántcsontparti és akad azért pár svájci is. Mindenesetre a mérkőzés pikantériáját épp az adta, hogy a svájci válogatott tele van albánokkal. A szerb-albán szembenállás miatt a svájci színekben játszó albánokat már a mérkőzést megelőzőleg is sok provokáció érte szerb oldalról. Nincs ezen mit csodálkozni. Amióta Európában nincsenek háborúk, leginkább a különböző sportesemények biztosítanak platformot a hazaszeretet, a nemzeti identitás és az ezekkel sokszor együtt járó, nemzeti alapon történő gyűlölködés megélésének is. Román-magyar, szerb-horvát, török-görög és még sorolhatnánk. Mindegyik derbit rendre áthatja a másik fél utálata, amelyek mögött vélt vagy valós, történelmi vagy még mindig feloldatlan sérelmek állnak.

Jelen írás célja nem az, hogy ítéletet mondjon azok felett, akik büdös románoznak vagy bozgoroznak egy Magyarország-Románia focimeccs során. Jelen cikkben arra az elferdült hazaszeretetre és az ebből fakadó visszataszító viselkedésre szeretnénk rávilágítani, amit a svájci színekben játszó albán labdarúgók produkáltak a tegnapi parázs mérkőzés során.

Mi történt pontosan? Két albán származású svájci labdarúgó, Granit Xhaka és Xherdan Shaqiri a Szerbia ellen szerzett találatuk után az albán sast mutatva provokálta a szerb játékosokat és szurkolókat. Ez volt a gólörömük. Shaqiri tagadta, hogy politikai töltet lett volna a gesztusukban. „Hogy mit szólok, amiért kifütyültek? Mi csak a munkánkat akartuk elvégezni. Itt nem a politikáról, hanem a fociról volt szó” – nyilatkozta.

Szerinte teljesen rendben volt a viselkedésük, bár úgy gondolta, ez már a labdarúgásnál többről szólt. „Több, albán felmenőkkel is rendelkező játékosa van a gárdának, Szerbiának és Albániának pedig ugyebár van egy közös történelme, úgyhogy lelkileg ez tényleg egy nagyon nehéz összecsapás volt. Ez többről szól, mint a labdarúgás. Nem volt ezzel semmi baj, miért lett volna? Ez a múltjuk egy része, hozzájuk tartozik. Nagyon nehezen élték meg a háborút” – mondta. Valóban nehezen élhették meg a szerb-albán háborút, a gólszerző Xhaka édesapja például három és fél évig volt politikai fogoly Szerbiában. Ha innen nézzük, érthető, hogy nem szereti a szerbeket. Mégis valahogy olyan visszatetsző volt látni, ahogy az albán játékosok svájci színek mögül provokálják a saját nemzetük színeiben játszó szerbeket, és most tekintsünk el attól a kérdéskörtől, hogy ezek az albán származású svájci focisták, mennyire érezhetik magukat valóban svájcinak. Egy svájci identitású játékos – a megzavarodott Lichtsteinert leszámítva – nyilván nem provokálná a szerbeket albán sasokkal.

Ha pedig nem olyan fontos számukra az albán identitás, akkor húzzák meg magukat a svájci mezben, de semmiképp ne hergeljék a szerbeket!

Sokan gondolhatják, hogy egy játékosnak nem olyan egyszerű visszatérni a származása szerinti országba. Ez lehet, hogy így van, biztos körülményes tud lenni. Sokan, akiknek igazán fontos volt, mégis meg tudták csinálni. Ott van például Kevin-Prince Boateng, aki ugyanúgy Németországban nőtt fel, mint testvére, Jérôme Boateng, csak vele ellentétben Kevin-Prince Boateng visszament a ghánai válogatottba játszani, hogy a gyökereinek megfelelő országot képviselhesse. Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy Jérôme Boateng döntése elítélendő, hanem csupán azt, hogy akinek igazán fontos volt, megoldotta.

                         Stephan Lichtsteiner undorító provokálására nehéz magyarázatot találni. 

Ami a tegnapi mérkőzésen történetek szempontjából még meredekebb példa, hogy az albán sassal hergelő Granit Xhaka testvére, Taulant Xhaka szintén labdarúgó, és történetesen ő is Svájcban nőtt fel, csak ő később úgy döntött: neki annyira fontos a nemzeti identitása, hogy felnőttként az albán válogatottat szeretné erősíteni. A jelenlegi albán válogatottban egyébként még bőven vannak olyanok, akik Svájcban születtek és nevelkedtek, végül mégis az albán válogatottban kötöttek ki.

Albánkodni és albánnak lenni nem ugyanaz. Ez a legnagyobb különbség Taulant Xhaka és testvére, Granit Xhaka között.

Taulant Xhaka albánként viselkedett, amikor úgy döntött, hogy gyökereinek jelképeit fogja képviselni a világversenyeken, Granit Xhaka pedig csak albánkodott, amikor úgy döntött, gyökereinek jelképeivel fog hergelni másokat világversenyeken. Előbbire büszkén tekinthet a nemzete, míg utóbbira már kevésbé. Albánnak, szerbnek vagy épp magyarnak lenni és megmaradni olykor áldozatokkal, nehézségekkel járhat. Albánkodni, szerbkedni vagy magyarkodni már sokkal könnyebb és nem ad okot túl sok büszkeségre. 

Mindenfajta nemzeti alapon történő provokálást, hergelést és uszítást elítélendőnek tartok, de Granit Xhaka és Xherdan Shaqiri viselkedését egyenesen undorítónak. Remélem a FIFA így is elmarasztalja őket, hogy Svájc színeiben hergelték a szerbeket.