Gyenge forint, erős Pista!

2020. október 1.
Kevesen gondolnák, hogy csemegekukoricá­val Franciaország és Magyarország látja el Európát, és már a Távol-Keleten is egyre divatosabbak az európai termékek. A Kecskeméti Konzerv pozícióit a koronavírus-járvány tovább javítja, de a klímaváltozással még meggyűlhet a magyar zöldségtermelők baja. Kovács János ügyvezetővel beszélgettünk.

Rádi Balázs interjúja a Mandiner hetilapban.

Kalandos történettel büszkélkedhet a kecskeméti konzervgyártás.
A konzervgyárat 1899-ben alapította egy dél-tiroli üzletember, azt az egyszerű gondolatot követve, hogy oda kell telepíteni a gyárat, ahol az alapanyag terem. Az osztrák tulajdonos a gyümölcsfeldolgozás fellegvárát hozta létre az Alföld közepén. A kommunizmusban a konzervgyárat egy tizenhat feldolgozóüzemből álló trösztbe olvasztották. Az egyesülés az egész KGST egyik legjelentősebb élelmiszer-termelője volt, a kecskeméti üzem akkor háromezer embert foglalkoztatott.

Milyen változásokat hozott a szocializmus összeomlása?
A rendszerváltoztatás után a külföldi tőkebefektetők valósággal lerohanták Magyarországot. A nagyobb hazai élelmiszer­-feldolgozó vállalatokat piacszerzési céllal megvették, majd bezárták, vagy ha folytatódott is a termelés, szűkítették a termékportfóliót, és dolgozókat bocsátottak el. A kecskeméti gyárat 1993-ban az angol Hillsdown Holdings és az amerikai H. J. Heinz Company konzorciuma vásárolta meg az államtól. Ebben az időben még négyszázféle terméket állítottak elő az üzemben, feldolgoztak uborkát és meggyet, gyártottak különféle lekvárokat és lecsót, illetve az orosz piac által igényelt zöldségkeverékeket. A Heinz több készítményt hatékonyabban állított elő más országokban, így racionalizálás címszó alatt elkezdte leépíteni a kecskeméti gyár portfólióját. Egyébként a hazai élelmiszeriparban sokkal nagyobb potenciál van, mint amit a véres-verejtékes munkával végzett leépítések során meghagytak belőle.

Konzerválják a sikert
Az utóbbi két évben 825 millió forintos beruházást valósított meg a konzervgyár, ebből 412 millió forintot a Gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program (Ginop) biztosított. A gyárat feldolgozó- és csomagolóberendezésekkel, informatikai eszközökkel és szoftverekkel bővítették.

Hogyan sikerült visszavenni a konzervgyárat?
1998 augusztusában a nagy orosz rubelválság miatt nehéz helyzetbe került az üzem, mivel Oroszország volt a fő értékesítési piac. Úgy leértékelődött az orosz valuta, hogy a becslések szerint tíz évig sem lehetett volna profittal árut eladni nekik. Így 1999-ben egy Kanadába kivándorolt magyarnak adták el a gyárat, aki viszont nem értett a működtetéséhez, tőle 2003 nyarán megvásárolta az Univer-cégcsoport. Egyébként ekkor franciák is bejelentkeztek, hogy meg akarják vásárolni a komplexumot, és raktárat szeretnének kialakítani belőle. Szarka Balázs, az Univer vezetője viszont az asztalra csapott, és azt mondta, amíg ő a nevét adja a kecskeméti zöldségfeldolgozáshoz, nem lesz raktár a konzervgyárból. Ma már a hazai konzervipar kétharmada a franciák kezében van, és bár jó kapcsolatot ápolunk velük, azért pukkanna pár üveg jó champagne, ha a kecskeméti konzervgyár bezárna. Mivel az Univer és a Kecskeméti Konzerv termékportfóliója és értékesítési rendszere nagyon eltért egymástól, 2005 elején a tulajdonosok megállapodtak, hogy a paradicsom- és a bébiételgyártó bázis az Univer érdekkörében marad, a zöldségkonzervgyártást pedig a Kecskeméti Konzerv végzi. A gyáron ma öt tulajdonos osztozik, négy magyar és egy német, így közel száz százalékban magyar kézbe került a társaság. A tulajdonosok egy része egyébként menedzserként dolgozik a cégben, én is.

„A hazai élelmiszeriparban sokkal nagyobb potenciál van, mint amit a véres-verejtékes munkával végzett leépítések során meghagytak belőle”

Hogyan élték túl a koronavírus-járványt?

Címlapkép: Ficsor Márton

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés