Az üvegszínek finom érzékű keverője – Róth Miksa élete

2020. szeptember 25. 11:31
Írta: Sal Endre
Egy valódi géniusz volt, aki az üvegfestészetet és az üvegmozaik-készítést művészi fokra emelte: következzék Róth Miksa élete! Ismét egy izgalmas cikk a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldaláról.

Róth Miksa 1865-ben látta meg a napvilágot Pesten. Mivel a nagyapja és az édesapja is üveges műhelyt vitt, Miksa és öccse, Manó is hamar kedvet kapott, velük ellentétben a harmadik testvér, Kálmán később inkább színésznek állt.

Kezdetben a hagyományos festészet jobban izgatta, ám a külföldi tanulmányai után minden energiájával az üvegfestészet felé fordult. Csupán 20 esztendős volt, mikor megalapította az üvegfestő műintézetét, három évvel később, 1888-ban pedig levédette a találmányát.

Az üvegfestészet korábban csak az ablakokra szorítkozott, ám Róth újításának köszönhetően teremfalakra és mennyezetekre is alkalmazható lett, hiszen

a Róth-féle üvegmozaikok önmagukat tartották össze és külön falakat képeztek.

Hamar híre ment az üvegmozaikjainak, így történt, hogy 1894-ben a Fővárosi Lapok is megírta, hogy Giovanni Marsaglia, egy milánói dúsgazdag ember az épülő palotájába Róth Miksától rendelt harminckét darab, ablakra készülő üvegfestményt.

A Nemzeti Hauszmann Program keretén belül megújult Lovarda, a Róth Miksa tervei alapján készült ablakaival

1895-re szinte mindenki, aki megtehette, Róth Miksától akart rendelni, ebben az esztendőben a kimutatások szerint több mint száz jelentős megrendelése akadt. A megbízói között találjuk többek között a lipótvárosi bazilikát és a kassai székesegyházat. A következő esztendőben, 1896-ban a millenniumi kiállításon a Városligetben maga

Ferenc József is megcsodálta Róth Miksa üvegmozaikjait,

sőt, hosszú ideig szemlélte a róla és Erzsébet királynéról készült üvegfestményeket. Hosszan időzött, majd csak annyit mondott: „Pompás dolgok!”

Róth Miksa csodás üvegmozaikjai feltűntek a Budavári Palotában, az Országházban, a Gresham-palotában, számtalan templomban és több pesti villában. Sajnos a művei egy része az idők során az enyészeté lett, sok alkotása pedig a II. világháború pusztításának lett az áldozata.

A Lovarda látképe (balra fent) egy régi képeslapon

Ez történt a Budavári Palotanegyed ikonikus épületével, a Lovardával is, amely háborús sérülései ellenére megmenthető lett volna, 1950-ben mégis a földdel tették egyenlővé. Az 1902-ben elkészült impozáns épület hatalmas, színes üvegablakai szintén Róth Miksa műhelyéből kerültek ki. A Nemzeti Hauszmann Program keretében az eredeti tervek szerint újjászületett Lovarda esetében az archív fotók mellett ma már saját szemünkkel is megcsodálhatjuk, hogy milyen ékei voltak Róth Miksa alkotásai a századforduló építészeti remekeinek.

Róth Miksa külföldön is keresett művész lett: alkotásai megtalálhatók Hollandiában a hágai királynői palotában, és Mexikóban a Nemzeti Színház üvegmozaikjai is az ő munkáját dicsérik. Az sem véletlen, hogy 1902-ben a torinói, két évvel később pedig a St. Louis-ban rendezett világkiállításon is aranyérmet kapott a mozaikjaira. Szenvedélye volt a munka és a tanítás, és

mindent megtett azért, hogy az üvegfestészetet több száz év után ismét az elismert művészeti ágak közé sorolják.

„Nagy örömmel tölt el, hogy a közönséges kézművességig süllyedő üvegfestészet felemelkedik arra a színvonalra, amely megilleti” – mondta ezzel kapcsolatban Róth Miksa, aki egy törökbálinti cementgyáros lányát, Walla Jozefát vette el feleségül és három gyermekük született.

Róth Miksa gyűlölte a középszerűséget és meggyőződése volt, hogy az üvegfestészetet nem lehet ipari iskolában elsajátítani. 1918-ban a Magyar Iparművészet nevű lapban például a következőket mondta:

„Ipart iskolai műhelyben nem lehet becsületesen megtanulni. Ott csak üvegházi növényeket lehet nevelni, amelyek a szabad levegőn sohasem lesznek életképesek. Az életképes cserjének a szabad természetben, minden veszéllyel dacolva kell fejlődnie, hogy erőteljes, ellenállásra képes fa váljék belőle. Ipart csakis iparosműhelyben lehet megtanulni.”

Róth Miksa idős korában is sokat dolgozott, előadásokat tartott és próbálta továbbadni a tudását. A fiataloknak mindig azt mondta: az önbizalom, a törhetetlen akarat és a vasszorgalom a siker titka, ez kellett ahhoz is, hogy ő üvegfestőként és üvegmozaik-készítőként országos hírnevet szerezzen magának. Számtalan kitüntetést kapott, 1926-ban pedig főtanácsosi címet adományoztak az akkor 61 éves művésznek. 1943-ban az ismert író, Elek Artúr így írt Róth Miksáról:

„Az üveg színeinek ritka ismerője és az üvegszínek csodálatosan finom érzékű keverője, fokozója, halkítója”.

A zseniális üvegművész végül 78 éves korában halt meg, 1944 júniusában, Törökbálinton, a Walla-család kriptájában nyugszik azóta is. A városban büszkék rá, Budapesten pedig a Róth Miksa Emlékház tiszteleg a zseniális üvegfestő előtt egy állandó kiállítással. Egy biztos: minden tisztelet kijár az üvegfestészet géniuszának.

Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezt most miért kellett? És már nem először.
Észrevettem, hogy amikor egy híres emberről ír a mandi, aki történetesen zsidó, ami adott helyzetben senkit sem érdekel csak megállapítják a commentelők, hogy micsoda nagyszerű ember, idejössz egy hasonló szöveggel. Vagyis provokálod az embereket, elviszed más irányba a témát, ahogyan most is.
Róth Miksa gyönyörű üvegfestményei a téma és nem a zsidósága.
Ha az életművéről ejtenél néhány szót megköszönném.
Üdvözlettel: Sulammit

Egy újságban láttam először Róth Miksa üvegablakait.
Csodálatosan szép volt. Gondoltam nekem is kellene ilyen kicsibe. Majd festetek a művész úrral. Legnagyobb csalódásomra, nagykoromra tudtam meg, hogy Róth Miksa már régen nincs az élők sorában.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés