Gábor Zsazsa, Grace Kelly és Hitchcock felesége is a kuncsaftja volt – a magyar sztárfodrász kalandos élete

2020. szeptember 20. 10:33
Írta: Sal Endre
„Az emberek nem szerették a kommunizmust, az én családom különösen nem. Boldog voltam, hogy kitört a szabadságharc és reménykedtem, mi is visszakaphatjuk egyszer az életünket.” Medve László sztárfodrász mesélt az életéről, aki kezdetben egy kőbányában dolgozott, majd idővel a hollywoodi hírességek fodrásza lett. Gábor Zsazsa csak hozzá járt, sokáig Grace Kelly is, Alfred Hitchcockkal pedig együtt borozott a villájában.

1936-ban született egy kisfiú a borsodi Halmajon. Ő volt az ötödik gyerek a sorban. Ennek ellenére jól élt a család, hiszen az apa komoly birtokon gazdálkodott, 150 hektárt művelt és állatokat is tartott. A kis Medve László pedig élte a falusi gyerekek mindennapjait. Focizott, horgászott, s eszébe sem jutott, hogy hamarosan őrült idők jönnek.

Pedig így történt, a II. világháborút az ő családja is megszenvedte. Az édesapja a fronton harcolt, amiért vitézi címet kapott, lett is belőle bajuk a háború végén. Úgy emlékszik, rengeteget voltak a pincében, mert Halmajon is lövöldöztek. Aztán a háború véget ért, de már semmi sem volt olyan, mint korábban.

„Apám birtokát egyszerűen elvették a kommunisták, soha nem tudta feldolgozni. Semmink sem maradt. Nyomorúságos lett az élet, a faluból szinte minden második ember elment máshová dolgozni, főleg Miskolcra” – emlékszik a fiatalkori évekre Medve László.

Mivel a családnak szinte semmije sem maradt, László nem tanulhatott tovább, 1953-ban, 17 évesen elment a diósgyőri Lenin Kohászati Művekbe. Veszélyes munkát végzett naphosszat, hiszen a hengerelt, forró vasat kellett méretre vágnia. Persze nem ilyen életet remélt, ha a történelem nem szól közbe, ő is a család halmaji birtokán dolgozott volna, helyette maradt a kohó.

Gábor Zsazsa

1956 októberében ott érte a forradalom. „Az emberek nem szerették a kommunizmust, az én családom különösen nem. Boldog voltam, hogy kitört a szabadságharc és reménykedtem, mi is visszakaphatjuk egyszer az életünket.” Aztán november 4-én bejöttek a szovjet tankok, Medve László pedig úgy döntött, inkább elmegy. Talán örökre.

„A szüleim és a testvéreim némi hezitálás után úgy döntöttek maradnak, én viszont egy barátommal vonatra szálltam és elindultunk az osztrák határhoz. A határ közelében aztán

egy szovjet katona a számba dugta a gépfegyverét,

és azt mondta, ha még egyszer a határ közelébe jövünk, lelőnek minket.”

Nem foglalkozott vele. Órákkal később újra megpróbáltak átérni, csak máshol. Éjszaka volt, zuhogott az eső, nem tudták pontosan hol járnak, de találtak egy házat és bekopogtak. „Egy férfi nyitott ajtót, kedves volt, azt mondta, jöjjünk be, segít nekünk, és elvisz minket egy szénáskocsival a határ közvetlen közelébe csak bújjunk el a kazal alatt.”

Így is tettek. A határnál aztán kiderült, miért is volt ennyire készséges a férfi.. „Mi már mentünk volna, amikor azt mondta, a magyar pénzre már úgysem lesz szükségünk, adjuk oda neki. Megtettük, végül is igaza volt.”

Végül az édesapja Amerikában élő magyar barátjának küldtek táviratot, ő pedig válaszolt, azzal, hogy menjenek nyugodtan New Yorkba, segít nekik, ott találkoznak. Brémában ültek fel a hajóra. Tizenkét napig tartott az út, s szinte végig olyan hullámok voltak, hogy Lászlót is tengeri betegség gyötörte. Éjszakánként a hajó konyháján dolgozott, hogy ne egyetlen fillér nélkül kelljen kiszállnia New Yorkban.

„Tizenegy éjszakát pucoltam krumplit, amiért végül negyven dollárt kaptam. Ekkora volt a vagyonom, mikor megérkeztem.”

Ohioba, Lorain városába kerültek. Mivel László egy szót sem tudott angolul, pénzre viszont szüksége volt ahhoz, hogy szobát bérelhessen, nyolc hónapon át egy helyi kőbányában dolgozott. A nehéz fizikai munka megviselte, de zokszó nélkül csinálta, míg nem a már említett nagynéni egyik nap telefonált. Valószínűleg megszólalt a lelkiismerete.

„Azt mondta, menjünk át hozzá Los Angelesbe, jobb az idő, több a munka. Átmentünk. Ehhez képest kezdetben egy csavargyárban dolgoztunk. Kétségtelen, az időjárás kellemesebb volt, de csak az.”

Grace Kelly

Aztán egy szombat délután Los Angelesben sétált a barátjával, amikor egy szépségszalon bejáratánál rájuk köszönt egy idősebb hölgy. Mint utóbb kiderült, meghallotta a magyar beszédet. „Kiderült, hogy Lola Waldmannak hívják, ő is Magyarországról jött el a zsidó származása miatt még a II. világháború idején, aztán megnyitotta a szépségszalonját. Azt mondta, menjünk be, nézzünk körül, biztosan akad nekünk valamilyen munka.”

Kezdetben nem akartak, mondván, mit csináljanak ők, a csavargyári munkások egy szépségszalonban, de végül bementek. Itt dőlt el minden. Medve László szerint a sok megpróbáltatás után minta egy mesébe csöppent volna. A hölgy ugyanis közölte vele, mi lenne, ha beiratkozna az ő fodrásziskolájába, az jó szakma, Los Angelesben keresni is lehet vele. Visszakozott, mondván nincs rá pénze, ám a szalontulajdonos erre azt válaszolta: „Nem baj, akkor végezze el ingyen!”

Ezerkétszáz órás volt a tanfolyam. Medve László pedig elvégezte, és közben napról napra azt érezte, ez az ő világa, imádott az ollóval alkotni. Hamar kiderült, tehetsége is van hozzá, így az iskola elvégzése után egyből versenyekre is elküldték. „Ha jól emlékszem, az ötödik trófea után mondta a segítőm, hogy tudna nekem egy jó helyet. Felvettek az elegáns Elisabeth Arden szépségszalonba fodrásznak, az egyik legmenőbb üzlet volt akkoriban Los Angelesben.”

Alfred Hitchcock

László lassan révbe ért. Lakást bérelt, s amint lehetett, vett egy tűzpiros Corvette autót. Aztán egy másikat. Végre jól élt, a sok nélkülözés után. „Tizennégy évig dolgoztam ott, aztán 1966-ban a szalon tulajdonosa meghalt, az üzlet pedig bezárt. Akkor nyitottam meg a saját fodrászüzletemet Los Angeles Rózsadombján, a Bel Air hotelben. Negyven éves voltam ekkor. Én is rácsodálkoztam arra a világra. Számtalan hollywoodi híresség járt a Bel Air hotel szépségszalonjába, fent van a hegyen, a sztárok pompás villái közvetlen közelébe. Ide jártak, hiszen a szállodába hétköznapi ember nem tette be a lábát. Talán csak én.”

Számos nagyon gazdag vendége volt. Gyártulajdonosok, üzletemberek, arisztokraták, no és természetesen színészek is. Hosszú éveken keresztül Medve László volt a díva, Gábor Zsazsa fodrásza is. Olyannyira, hogy ha felvétele volt vagy éppen showműsorban szerepelt, László mindig ment vele .„Volt egy showműsora Zsazsának, Hollywood Square címen. Minden péntek este ott voltam vele a stúdióban, mint mindenre, a hajára is nagyon érzékeny volt.”

Gábor Zsazsa körül mindig izzott a levegő, és igazi hangulatember volt. László is emlékszik egy esetre. „Éppen a haját csináltam a studióban, amikor nyílt az ajtó és bejött egy régi ismerőse. Zsazsa, de jó téged újra látni! – mondta mosolyogva. Erre Zsazsa odafordult és csak annyit mondott szigorúan: kifelé!"

Vele nem bánt mogorván, talán azért, mert Zoltán az első találkozásukkor kijelentette, hogy ő nem bírja a lekezelő stílust, addig tart a kapcsolatuk, amíg meg nem bántja valamivel.

„Zsazsa velem mindig végtelenül kedves volt, Lacikának hívott. Tudta, hogy jó fodrász vagyok, szüksége volt rám.”

Gábor Zsazsával ellentétben a másik híres vendége, Grace Kelly maga volt a megtestesült báj. „Grace Kelly még a karrierje elején lett a vendégem. Hallatlanul szerény volt, udvarias, természetes. Nagyon sajnáltam, hogy elhagyta Amerikát, és monacói hercegnő lett belőle, az pedig komolyan megviselt, amikor 1983-ban jött a hír, hogy csupán 52 évesen meghalt.”

Grace Kelly többek között Alfred Hitchcock három filmjének is sztárja volt, ő alakította például a Gyilkosság telefonhívásra című Hitchcock-film főszerepét is. A magyar fodrász a híres rendezővel is megismerkedett, ám nem neki, hanem a feleségének, Alma Reville-nek lett a fodrásza. A hölgyről tudni kell, számtalan filmforgatókönyvet írt, és Hitchcock közvetlen munkatársa volt a filmeknél. Nem véletlen, hogy amikor egy esetben a rendezőt kitüntették, a következőt mondta a beszédében: „Négy embernek mondok köszönetet. Egy filmszerkesztőnek, egy forgatókönyvírónak, a lányom, Pat édesanyjának és egy remek szakácsnak. A nevük: Alma Reville.”

A magyar fodrász rendszeresen megfordult Hitchcock villájában, hiszen házhoz ment. Sokat beszélgetett a neves rendezővel is, aki nem egyszer meghívta a házban kialakított borospincébe. „Egy alkalommal ültünk, beszélgettünk, és Hitchcock azt mondta, most én válasszak bort.

Mondom neki, az a piros bor ott a sarokban jó lesz. Hitchcock felszisszent, ugyanis az egyik legdrágább borára mutattam, de simán felbontotta és megittuk.”

Medve László megházasodott, két lány született, aztán a felesége később meghalt. A fodrászat az élete, nem véletlen, hogy 78 éves koráig naponta művelte. Ma már csak egy vendége van, méghozzá a második felesége, a szintén magyar származású, végtelenül kedves Magdolna. Vele többször is hazalátogatott már Magyarországra. Az ő haját festi, vágja, mikor igény van rá. Nyolcvannégy esztendős, ennek ellenére jó erőben van, rendszeresen fitneszterembe és úszni jár. Los Angelesben élnek, otthon általában magyar ételeket főznek.

Azt mondja, elégedett az életével, ahhoz képest, hogy negyven dollárral lépett le 1956-ban a New Yorkba érkező hajóról, ma is tehetős embernek mondhatja magát. És, hogy mi volt a titok? „Szerencse is kell az élethez. Az én szerencsém az volt, hogy azon a szombaton megszólított az utcán a szépségszalon tulajdonosa, Lola Waldman. Ha ő nincs, én sem leszek a sztárok fodrásza.”

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés