A digitális turizmus evangélistája

2020. szeptember 17. 1:22
A turizmus a helyszínen szerzett személyes élményekre épül, ám a pandémia átírta az utazási lehetőségeket is. Mi lehet a megoldás? Rasztovits Dávid profi labdarúgói karriert hagyott hátra azért, hogy a digitális turizmus hazai kezdeményezőjeként új alapokra helyezze a béke iparágát.

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

A digitális turizmus hazai úttörője kertvárosi fiú volt pedagógus édesanyával és gépészmérnök, gyártó, nagykereskedő édesapával. Szüleinek strandcikküzletük is volt, így Rasztovits Dávid a nyarakat a Balatonon, az akarattyai Bezerédj strandon töltötte, többnyire lábtenisszel. Itt látott először nagy játékosokat: Nyilasi Tibortól Szokolay Lászlón át Dalnoki Jenőig. Tizennyolc éves korában már ő is beállhatott a nagyok közé profi lábteniszesként.

„Középosztálybeli családként mindig jól éltünk; soha nem volt olyan, hogy nincs, de olyan sem volt, hogy minden megvan. Tizenkilenc évesen az első cégem elindításához kölcsönt kaptam édesapámtól, vissza is fizettem” – meséli a vállalkozó. A labdarúgó-karrierje viszonylag rövidre sikeredett: úgy érezte, tehetségéből és kitartásából nem lesz olyan életpálya, amely kielégítené, viszont kitűnő tanuló volt, sakkversenyeket nyert, és édesapja is mindig azzal biztatta, hogy minél több tudást felszedve lehet változni a változó korral – az ember tudását ugyanis sosem lehet elvenni.

És Rasztovits változtatott. Kezdetben a világot járta György Ádám zongoraművész projektmenedzsereként, több mint húsz országba jutott el a művész turnéit kísérve. Továbbá élt és dolgozott Vancouverben és más külföldi nagyvárosokban rövidebb-hosszabb ideig. Utazásai során felfigyelt rá, hogy például Kínában innovatívabb megoldásokat lát a turizmusban, mint Magyarországon.

„A fogyasztói élmény motivált. Sanghajban az elektromos riksán WeChat Payjel fizettünk, Tokióban egy robot adta el nekem a digitális városkártyát, és ímélben kaptam meg. A robot javasolt egy alkalmazást, amellyel folyamatosan ingyenes wifit használhattam a városban. Így azonnali információkat szereztem, asztalt foglaltam, és kifizettem a közösségi közlekedéshez szükséges jegyeket” – érzékelteti lenyűgözve, hogyan forrhat össze a virtuális és a valós turizmus.

Fotó: Ficsor Márton

Hazahozza a digitális turizmust

Amikor az ifjú szakértő 2017-ben hazánkban elsőként kezdett a digitális turizmussal foglalkozni, ismerősei lebeszélték volna. Az élet és a koronavírus-járvány azonban őt igazolta. 2020-ban megváltozott világba csöppentünk: otthonról nézünk koncerteket, látogatunk kiállításokat, a karos­székből veszünk részt fesztiválokon, és a Tripadvisor vagy a Google értékeléseit böngésszük órákig, mielőtt eldöntenénk, melyik étteremből rendelünk házhoz, vagy melyik szállás­helyen tölthetjük el biztonságban a szabadságunkat. Már csak a biztonság miatt is felértékelődik minden érintésmentes, digitális kapcsolat. Ebben a világban azokat a szolgáltatókat, amelyeknek nincs weboldaluk, vagy nincsenek jelen a közösségi médiában, a piaci verseny várhatóan kirostálja. 
A modern turizmust idén leváltotta az új turizmus korszaka, amelyben már elengedhetetlen az internetes jelenlét, a digitalizáció adta határtalan lehetőségek kihasználása.

Rasztovits Dávid pedig szakértőként és vállalkozóként is azon dolgozik, hogy megoldást találjon a hiányosságokra, és segítse az átalakulásban a négyszázezer embert foglalkoztató turizmust – amely szektort a legkevésbé hatja át a digitalizáció idehaza. Cége fő tevékenysége a tanácsadás és a piacelemzés. Például megmutatja egy hazai hotel vezetőinek, hogyan szólhatnak egyszerre, de többféle hangulatot, szolgáltatáscsomagot közvetítve az egyes generációkhoz, hogy a húsz- és a hatvanéves vendég is úgy érezze, őt szólítja meg az üzenet.

A vállalkozó rámutat: Nyugat-­Európában már általános, hogy egy állatkertnek vagy fürdőnek saját mobilalkalmazása van, amellyel az alapszolgáltatásokon túl extra, játékszerű élményeket is nyújt a látogatóknak. Úgy vélekedik: ha komolyan vesszük a digitalizációt, jó esély van rá, hogy a V4 hamarosan Nyugat-Európát is megelőzze a digitális turizmus területén. „Az ágazatot érő külső sokk miatt rengeteg társaság csődbe ment, de mi megötszöröztük az ügyfeleink számát, mert a vállalkozók nyitottab­bá váltak a digitalizációra” – mondja. Rasztovits még a válságban is érzi a digitalizáció adta lendületet a piac alakulásában. 2020-ra ki is tűzte azt a célt, hogy rohamosan fejlődő vállalatával – újabb tőkebevonás után – a nemzetközi szinten, a közép- és kelet-európai régióban is meg­jelenjen. „A visegrádi országok piacaiban óriási lehetőség rejlik” – vélekedik.

Ezt segítheti például az az általuk létrehozott weboldal is, amely az első aggregátoroldal: egyszerre látható az összes hazai fürdő, strand és wellness-szolgáltató, amely aktuálisan a megfelelő minőségben és kapacitással működik itthon. A Spaticket.hu oldalon egy helyen lehet majd elektronikus jegyet előre vásárolni, elkerülve a sorba állást. Az innovatív digitális felület az elektronikus jegyvásárlástól a kontaktusmentes beléptetésig a teljes rendszert biztosítja a partner fürdők számára. A járványbiztos vásárlások fontos eredménye az is, hogy értékes adatok keletkeznek a fogyasztói szokásokról, így is segít a digitalizáció élményalapúvá, emberközpontúvá és személyre szabottá tenni a szolgáltatásokat.

„A V4 meg is előzheti Nyugat-Európát a digitális turizmusban”

Sittet pakol, kanapén alszik

Rasztovits Dávid egyik kezdeti befektetése az volt, hogy barátjával közösen felújított és megnyitott egy budapesti hosztelt. Azóta eladták 2,2 millió euróért, mint fogalmaz, jól jártak vele. Sokat tanult itt a turizmusról és a fiatal nemzedék igényeiről. Közben persze rengeteget kockáztatott, gyakran a teljes vagyonánál is többet. „Volt olyan, hogy a kanapén aludtam pár hónapig a legjobb barátomnál, hogy a pénzt ne lakbérre, hanem a vállalkozásomra tudjam fordítani. Ha az ember lead az igényeiből, élhet úgy, hogy a legkisebb dolognak is képes örülni” – idézi fel a kezdeteket.

A fiatal cégvezető vállalkozói tudatosságát jelzi, hogy több lábon áll. Összesen kilenc cége van, általában egy-egy barátjával közösen alapítja őket. „Héttípusú befektetésem van, ahogy tizenhat évesen tanultam egy könyvből, az volt a címe, hogy Passzív jövedelemforrások. Azt írták le, hogy hosszú távon akkor tudsz egzisztenciát és vagyont építeni, ha hétféle befektetéssel rendelkezel. Huszonhét éves koromra elértem, hogy legyen mind a hét típusból befektetésem” – mondja. Vannak befektetései például a tőzsdén, startup cégekben, a jövő iparágaiban, ingatlanban, illetve kriptovalutát is vásárolt. Egyszer egy automatizált, élő személyzet nélküli kapszulahotelt is nyitna Budapesten, amely hangvezérlés alapján szolgálná ki a vendégeket.

Nem minden befektetéséről mesél lelkesen, de azért semmit nem szégyell. Vannak egyszerűen unalmas, pénztermelő befektetései, amelyekben nincs nagy kockázat, és nem annyira „szexik”. „Kétféle befektetés van: az egyik, amelyből megélsz, a másik, amelyért élsz” – fogalmaz. Szerinte nem „szexi” például kiadni egy ingatlant. „Azt bárki csinálhatja, akinek van pénze. Kiadja, nem nagy a kockázat, ez konszolidált kockázatú befektetés. De kell a biztos lábakon álláshoz. Hiszek abban, hogy ha kőkeményen, alázattal dolgozik az ember, és nem elkölti a pénzt, amelyet keres, hanem befekteti a profitot, akkor a rendszer önfenntartóvá tud válni” – állítja.

Befektetésekben a válságálló, hétköznapi dolgokat is keresi, amelyekre napi szinten van szükségük az embereknek. Ezért van például Szombathelyen, Tatabányán és Zalaegerszegen önkiszolgáló mosodája, amely franchise-rendszerben működik.

Amiből lehet, pénzt csinál: abban hisz, hogy ha egy üzlet lehet win-win, azaz két félnek előnyös, akkor lehet win-win-win is, azaz más, harmadik fél is jól járhat vele. Ha valaki ezt a szemléletet követi, akkor hamar gyors fejlődésre tehet szert – vélekedik.

Rasztovits Dávid eltökélten hiszi, hogy ha harmincéves korára ide eljutott, akkor egy nemzetközi céget is fel tud építeni. „Sosem volt még akkora vagyonom, amekkorát ne tudnék újból megszerezni. Ezért merek kockáztatni: tudom, hogy kétszer már sikerült, és újra el tudnám érni” – fogalmaz, felidézve, hogy hosztelét is többször kellett megmenteni a csődtől. „Mindenki annyit ér, amennyit ki tud alkudni magának. A szolgáltatói szektorban mi árazzuk be önmagunkat. Ha valaki ezt az árat kifizeti, akkor a reálértékünket fizeti meg. Mindenki eldöntheti, hogy továbbfejlődik, tanul, és emeli az árait, vagy megelégszik azzal, amije van, esetleg a változó időkben veszít is belőle” – összegez.

„Amikor azt megemlíted huszonkilenc évesen, hogy befektető vagy, azt mondják az emberek, hogy de nagyképű ez a gyerek. Viszont másként nem tudod megnevezni, mint hogy valahol pénzt keresel, amelyet egy másik helyre beteszel. Bizonyos értelemben mindenki befektető. Ezért nem szeretek már erről beszélni, inkább azt mondom, ha kérdezik, hogy a digitális világ rejtelmeivel foglalkozom. Nekem bőven elég, ha ennyit tudnak” – jelenti ki titokzatosan.

Állítja: a legnagyobb öngól, ha spórolunk az igazi szaktudáson. „Nyilván olcsóbb, ha megbízzuk a sógor öccsét, hogy csinálja a Facebook-hirdetéseket, de ebből általában az következik, hogy a pénz elfolyik, bevétel nem keletkezik, és jön a csalódás a közösségi médiában, nem használjuk tovább, pedig aranybánya is lehet az a felület.” Hozzáteszi: manapság a jól képzett, gyakorlatias szakember a sikeres vállalkozás kulcsa, akár jó tanácsadóként, aki azt is elmondja, mit ne tegyen a cégvezető. „Legyen önkritikánk! Huszonnégy éves koromban olyan ötleteim is voltak, amilyenekbe simán belevágtam volna, ha nem szólnak rám időben. Ezért kell a szeniortudás és -tapasztalat” – hívja fel a figyelmet a generációk közötti kommunikáció fontosságára.

A digitális turizmus evangélistája tavasz óta nem posztol az Instagramon. Mikor erről kérdezzük, azt mondja, nem érdekli a magamutogatás, ezért nem fogja már kiposztolni, hol mit eszik, merre nyaral, mert ezzel csak a kritikusok támadásait tüzelné. „Nyugati kultúrában lettem férfi és felnőtt ember, ott ezekkel nem foglalkozik senki. Nem érdekli a szomszédot, a haverodat, senkit, hogy milyen autód van. Itt érdekli” – jelenti ki, hozzáfűzve: inkább az üzleti kapcsolatait építi. „Nem akarok beállni a farkasfalkába, inkább vezetni akarom. Vagy gyerekeket tanítok majd, vagy techcéget építek. Vagy mindkettő. Természetesen családapaként” – képzeli el magát a jövőben.

Rasztovits Dávidnak az is fontos, hogy ne legyen hiány­érzete idősebb korában. „Az érdekel, hogy mi a válasz ma a holnap problémáira. Nem azon kell gondolkodni, mi van most” – fogalmazza meg a küldetését. E szellemben kívánja támogatni a hazai és régiós turizmust a holnap kihívásaival kapcsolatban, hogy néhány évtized múlva elmondhassa: a megállíthatatlanul zajló változásnak ő volt az egyik 21. századi vezéralakja.

A Digitális Turizmus Zrt. a turisztikai cégek digitális átalakulását segíti a marketingtől a digitális pénzügyi megoldásokon át az elemzésekig, a piackutatásig. A cég akár az ügyfél teljes internetes kommunikációját kézbe veszi és szervezi a közösségi médiától a honlap fejlesztéséig. Szállodai recepciós robotot is biztosít hoteleknek, vagy éppen digitális kijelzőként is alkalmazható okostükröket.

Címlapkép: Ficsor Márton

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés