Ha az euforikus hangulat véget ér, a diákok szembesülnek a valósággal

2020. szeptember 12. 12:02

Vidnyánszky Attila
Origo
Egyre többen jelzik az egyetemről a hallgatók közül, hogy tanulni szeretnének. Interjú.

Nem kezdődött el a tanítás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és úgy tűnik, a tárgyalások is lényegében eredménytelenek. Ön hogyan látja, mi várható a tanévkezdéssel kapcsolatban?

Úgy tudjuk, hogy jövő hétfőn sem akarják elkezdeni a tanévet – a tegnapi sztrájkhirdetéssel kiderült, hogy végig őszintétlenek voltak. A tanárok úgy tettek, mintha el akarnák kezdeni a szemesztert.  Elképesztő, hogy nem veszik figyelembe a diákok jövőjét. Döbbenetes, hogyan használják a hallgatókat, mennyire manipulálják őket. Hihetetlen politikai játszma ez az első pillanattól kezdve.  Olyan híreket kaptunk, hogy az Amnesty International segíti a tiltakozókat a szervezésben, és már nyáron egy táborban felkészítették a diákok egy részét arra, ami most történik. A fiataloknak most tanulniuk kellene – az egyetemisták túlnyomó többsége aktiválta is a félévét, tehát hivatalosan is megkezdhetné a tanulást, de ez nem számít azoknak, akik ezt az egészet irányítják. Nem számít, hogy a hallgatók buknak-e félévet, vagy nem. Ez szomorú és fájdalmas. 

Több ismert színész, aki most az ellenállás élén látható, évekkel ezelőtt egészen mást nyilatkozott az egyetemről. Korábban például Hajdu Szabolcs és Bodó Viktor is a változtatást sürgette – utóbbi azt is hozzátette lemondóan, ötven év múlva is maradni fog minden a régiben. Schilling Árpád pedig azt mondta: ha valaki rendet akarna tenni a Színművészeti Egyetemen, akkor a nulláról kellene kezdenie, mert a bűn beleivódott a falakba. Most ők is a változtatás ellen szónokolnak. Amikor nem politikai dimenziókból beszélnek, hanem a szakmát nézik és őszinték, elmondják a valóságot, és azt, hogy alapvető átalakításokra van szükség az egyetemen.

Meddig tarthat ez az egész?

Nem tudom. De azt érzem, hogy ha a diákok részéről ez az eufórikus hangulat véget ér, szembesülnek a valósággal. Ezt követi majd a fájdalmas kijózanodás és felismerés, hogy eszközként használta őket a politika.

Egyszerűen azért, mert az ellenzék nem tud fogást találni a kormányon, nem tud esélyessé válni a 2022-es választásokon, ezért mindent bevet – akár a diákok jövőjét is feláldozva. Döbbenetes. Sajnálom, és őszintén fáj, hogy így manipulálják és használják a hallgatókat. A fiatalok között terjed a tűz, egyfajta szenvedély, és a józan ész már nem számít. Ugyanakkor egyre többen jelzik az egyetemről a hallgatók közül, hogy tanulni szeretnének. Egyre erősebb jelzések jutnak el hozzánk, hogy vannak és nem kevesen, akik félnek megszólalni.

Én azt üzenem nekik, hogy ne féljenek, mert ők csak azzal szeretnének foglalkozni, amiért az egyetemre mentek: tanulni akarnak. A szakma egy része pedig nem a tanulni akarókat biztatja, hanem táplálja a tüzet. Az egészen groteszk, hogy a gyűlöletem milyen szinten hozza össze az embereket. Összeálltak, hogy közösen, együtt gyűlölhessenek engem. Olyan emberek, akik egyébként nem álltak szóba egymással. Vagy épp az irodámban könyörögtek, hogy ne játsszanak a másikkal – mert nem tudnak még egy színpadon sem lenni a másikkal. Ők most együtt vannak, egy csoportban. Végül is, a gyűlölet is össze tudja hozni az embereket. 

Kikben csalódott az elmúlt hetekben? Érezte-e azt, hogy elárulták?

Nem így élem meg a történéseket. Ezek inkább szembesülések, kijózanító pofonok. Azt gondolom, hogy nem lehetett elkerülni ezt a forgatókönyvet. Ha egy sokszínűbb, gazdagabb, minőségibb, igazságosabb korszakot szeretnénk elindítani a színművészeti egyetemen, akkor ezt meg kellett lépni. Kétségkívül többféle lehetőségre gondoltunk, hogy mi történik majd, ha valóban változtatni akarunk. Számítottunk erre, de volt bennem némi halvány remény, hátha nem lesz annyira gyűlöletes az a felállás a számukra, hogy együtt, közösen gondolkozzunk az intézmény és a szakma jövőjéről. Rengetegen támadnak és gyaláznak. Gigantikus erővel mocskolnak engem és a Nemzeti Színházat is, amit vezetek. Természetesen mindez fájó, de bizonyos értelemben véve talán jobb így, mert most a maga teljességében megmutatkozik az az erő, amelyik Magyarországon – és a világ több országában – ezt a fajta ideológiát képviselve mindenre hajlandó. Hazugságra, fenyegetésre és gyalázkodásra. Ez a magyarázat arra is, hogy miért félnek még mindig megszólalni az emberek, akik az SZFE változása mellett állnak. Naponta hallom a Színművészeti múltjából az elkeserítő történeteket. Ha ezek nyilvánosan elhangozhatnának, nagyon más megvilágításba helyezné a mai eseményeket. De nem áll ki egyelőre senki, hogy elmondja, mert ugyanezt a géppuskatüzet kapná, mint amit én.

Gyurcsány Ferenc ezt írta: »Vidnyánszky és társai addig maradnak, amíg Orbán. Utána buknak. Sőt, minden értelemben földönfutók lesznek.« Amikor először olvasta ezeket a sorokat, mit gondolt?

Nincs semmi új a Nap alatt. Ez a bolsevik mentalitás. Ha a magát demokratikusnak mondó oldal vezetője ilyet mond, az nem sok jót ígér...”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 140 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Több, mint 1500-an tanulnak a szfe-n.
A HVG szerint mintegy 200-an vannak a tüntetők. Egy erőszakos kisebbség nem hagyja tanulni a többséget.

Ez miert lenne ez a belugyminiszter dolga?
Ezek a diakok nem akarnak tanulni, csak bizonyos tanarokkal. Hagyni kell oket, nekik is ketyeg az ora.
Amikor otodikbe kerultunk, tuntetni akartunk, adjak vissza nekunk a tanitoneninket, de aztan nekunk elmult.
Lassuk, ezek a fiatalok mikor ebrednek ra, hogy ok modernkori agyutoltelekek a felbujtoik szemeben.

A hajdani bolsevik terror - a tönkretétel, az agyonverés, az akár még élő emberi testek Dunába darálása, az ép ésszel felfoghatatlan gyilkosságok százai, ezrei, a tereken békésen gyülekező civil lakosság legéppuskázása hosszú tízperceken keresztül és a többi borzalom - okozta félelem ma sem halt ki, sokan, akik nem szólalnak meg, hallottak ezekről és tisztában vannak vele:
MA UGYANÚGY MEGTENNÉK, Gyurcsány, Fekete-Győr, Kálmán Olga, Kerpel-Fronius, Naszály, baranyi ..., az egész bagázs igenis ott van az opciók között:
megtennék, habozás nélkül.
Sőt. utána hősként ünnepeltetnék magukat, milyen bátrak voltak.
És a Katonában: ünnepelnék is, "igaz, sajnáljuk az elesetteket, de most már minden helyes kerékvágásba került" jelszó alatt..., mivel ez számukra "intellektuális élvezet", mint Máté Gábortól tudjuk, ez egy érzelmi állapot, mégpedig haladóan pozitív

Van, aki azt gondolja, túlzok?
Egy fenét túlzok, ők így gondolkoznak:
"Rouen polgármestere Napóleon szobrát egy magzatgyilkosságokért küzdő zsidó-berber feministáéra cserélné Rouen szocialista polgármestere.
Nicolas Mayer-Rossignol polgári konzultációt kíván indítani arról, hogy a városháza előtti téren Napóleon lovasszobrát a júliusban elhunyt feminista aktivista, tunéziai zsidó-berber Gisèle Halimi szobrával váltsák fel – adja hírül a Valeurs actuelles.
Az 1865-ben felállított Napóleon-szobrot július 2-án távolították el a térről felújítás céljából. Mayer-Rossignol szerint „csodás” lenne, ha Rouen lenne az első város, ami szobrot állít a többek között az abortusz legalizálásért folytatott harcáról ismert Haliminak."

Apám kommunista volt, párttag. Intézményvezetőként nagyon kevesen tudták megúszni, hogy ne legyenek a kommunista párt tagjai. Azt hiszem, hitt is a rendszerben, az összes hazugságával együtt. Apám a párt parancsára fölírta, hogy kik járnak betlehemezni a faluban, aztán hogy jelentette-e, azt nem tudom. ( Vidnyánszky)

Nem! A SzU.ban eltanult bolsevik módszerrel van baj.

Az abortusznak a gyilkosságon kívül van egy járulékosan még nagyobb pusztítása: "Felszabadít", csináld, .asszál, eggyel, többel, sokkal, mint a nyulak - mert ez jár neked..., mint a reklámguruk óta tudjuk.
Akik egyenként nagyobbak, mint Platón, nem egyszer, de százszor...

az életből ellesve :)))))))))

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés