vonuljon fel akár barna, vörös vagy éppen szivárványszínű zászló alatt.
Ha nincs család, nincsenek emberi kapcsolatok, könnyebb a dolga minden diktatúrának, ha csak számok vagy mai szemmel csak fogyasztók vagyunk – fogalmazott az államtitkár. Hozzáfűzte: tanulnunk kell ebből az időszakból, és azok is jobban tennék, ha tanulnának a mi kárunkból, akik például az elnökválasztás előtt álló Egyesült Államokban hirdetnek efféle eszméket. A politikus emellett méltatta a családügyi intézkedéseket, a tíz év alatt meg két és félszerezett kormányzati ráfordítást a családpolitikára, amely a népesedésben is lassan, de kezdi éreztetni hatását.
„A szent család titka a földi család, s hogy előbbit eltüntessük, utóbbit kell elméletben és gyakorlatban megsemmisíteni” – ezzel a vallás- és családellenesség ötvözetét jelentő Marx-idézettel nyitotta előadását Molnár Balázs, a KINCS elnökhelyettese, aki a szovjet rendszer családrombolásáról számolt be olyan megrázó adatokkal, mint hogy az első világháború után, a hétmilló árva országában az állam betiltotta az örökbefogadást, hogy sikertelen janicsárképzési kísérleteket végezzen a gyerekeken, hogy nemhogy társbérletbe kényszerítették az erőszakkal urbanizált parasztcsaládokat a szétlőtt városokba, de sokszor még egy egész szobát se kaptak, csak szobarészt, a pártfunkcionáriusok szabadon „szocializálhatták” az iskolákból kiválogatott lányokat.
Sztálin bevezette a család kollektív büntetőjogi felelősségét;
mindezt hazánk későbbi kezdettel, de negyven évig gyakorolta, ami pedig torz korfához, az abortusz engedélyezése után pedig egyes években duplaannyi művi vetéléshez vezetett, mint ahány élve születés történt, mindezt pedig megspékelték a negyvenes évek kitelepítései, internálásai is.