„És ami nagyon irritálja Csurkát: a »saját hazánkban«. A mai ellenzék erre törekszik. Próbálták ezt már a nyilasok Horthy ellenében, próbálták a kommunisták – Moszkva és mai zabigyerekeik – az idegen elnyomás érdekében, próbálják ma is az ellenzékiek a nemzetközi globalizmus hasznára. Ne essünk túlzásba. A vihogonc EU-s képviselők, Donáth Anna vagy Cseh Katalin nem jutottak el a szellemi »magaslatoknak« erre a tudatos, nemzettel üzérkedő fokozatára sem, de akaratlanul is ezt a célt szolgálják.
Azt elismeri Csurka, hogy az adott időszakban, tehát 1987-ben »reformbejelentésektől és átalakítási tervezetektől hangos a közélet. Ez nagyon helyes. […] Úgy látszik, mintha pezsegne a magyar élet, a programok felszíni versengése mögött azonban egyelőre kevés változik valójában. […] A reform és reformra való őszinte törekvés azonban így is nagy jelentőségű.«