Világvége elnapolva

2020. július 30.

Böszörményi Nagy Gergely
A klímapánik nem előre-, hanem hátrafelé viszi a környezetvédelem ügyét. A nemzetközi szervezetek és ngó-k olyan szabályokat kényszerítenek a kormányokra, amelyek semmire sem jelentenek megoldást, viszont megfojtják a valódi innovációt – állítja egy bátor és provokatív új könyv.

„Minden környezetvédő nevében bocsánatot kérek a klímapánikért” – írja új könyvét beharangozó cikkében Michael Shellenberger. Szerinte a klímaváltozás nem a világvége, az emberi tevékenység nem okoz tömeges fajkihalást, a bálnákat nem a Greenpeace, hanem a bálnaolaj alternatíváját fejlesztő kapitalisták védik meg, az Amazonas nem a Föld tüdeje, az erdőtüzek száma és a fejlett országok károsanyag-kibocsátása valójában régóta csökken – s például Hollandia kifejezetten gazdagabb lett, mialatt alkalmazkodott az emelkedő tengerszinthez. Nem pehelysúlyú fantasztával van dolgunk: szerzőnk tizenhat éves kora óta aktív környezetvédő, Ted Nordhaus Nobel-díjas közgazdássz­al együtt alapítója a kaliforniai The Breakthrough Institute agytrösztnek, és a Time magazin szerint ma már a világ egyik legfontosabb zöldpolitikai guruja.

Fotó: Brain Bar

Shellenberger a saját bevallása szerint egészen a legutóbbi időkig tudatosan maradt távol a klímaváltozással kapcsolatos nyilvános vitától: félt, hogy álláspontjáért rövid úton karaktergyilkosság, virtuális lincselés áldozata lesz, és hogy elveszíti a barátait. Mostanáig bírta. Az elmúlt évek fatális jóslatai – köztük Alexandria Ocasio-Cortez amerikai képviselő elhíresült megszólalása, miszerint tizenkét esztendő van hátra a világvégéig – s különösképp az, hogy a tömegmédia kritikátlanul átvette őket, szerzőnknél betette a kaput.

Úgy látja, a nemzetközi szervezetek és ngó-k olyan politikát kényszerítenek az állami kormányokra, amely nem oldja meg a klimatikus kihívást, de masszív energiákat és pénzt vesz el a valódi gyógyírt jelentő innovációtól. Egy ideálisnak beállított, száz százalékban megújuló energiára épülő nemzetgazdaság például százszor annyi földet használna energiatermelésre, mint mai gazdaságaink: a jelenlegi félszázalékos érték ebben a struktúrában ötven százalékra nőne. Ezt a területet természetesen az élelmiszer-termeléstől kellene elvenni. Ezzel szemben a bizonyítottan hatékony, új generációs atomerőművek építését világszerte támadják és akadályozzák az ismert környezetvédők.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés