A BLM és Csernobil

2020. július 30.
Gyakran hangoztatott nézet, hogy a Nyugaton erőre kapó BLM mozgalom felszámolja a modernitás értékeit, úgymint véleményszabadság, egyenlőség és tolerancia, így nem is tekinthető modern jelenségnek. Létezik azonban olyan elmélet, amely a modernitás logikáján belül képes magyarázni napjaink eseményeit.

Palkó Attila írása a Mandiner hetilapban.

Párhetes hír, hogy olyan progresszív értelmiségiek, mint Noam Chomsky, Steven Pinker vagy J. K. Rowling nyílt levélben álltak ki a szólásszabadság, a tolerancia és a véleménypluralizmus mellett, a napjainkban trendi Black Lives Matter mozgalom (BLM) s általában a kulturális baloldal legújabb politikai terméke, az úgynevezett cancel culture ellenében. A nyílt levél nem előzmény nélküli, az aláíró Rowling például transznemű nőkre tett megjegyzése miatt kapott heves támadásokat a közelmúltban, s a BLM és a cancel culture gyakorlatához kötethők a Nyugaton egyre gyakoribbá váló szobordöntések vagy – tágabb értelemben véve – például az egyetemi tanszékeken egyre többször előforduló cenzúra.

„A korábban valóban elnyomott rétegek nem artikulálhatták volna nézeteiket, ha a modernitás intézményrendszere nem adta volna meg nekik a szólásszabadságot”

A helyzet valóban furcsa, hiszen progresszív véleményformálók szállnak síkra egy velejéig progresszív mozgalommal szemben. Az egyik fél akkor tehát nem képviseli a valódi haladó értékeket – gondolhatnánk. Ulrich Beck kockázattársadalom-elmélete azonban kézenfekvő magyarázattal szolgál arra, miért is következik napjaink cancel culture-nek nevezett jelensége a klasszikus modernitás értékeiből.

Kockázattársadalom: a modernitás semmítőszékei

Beck elméletének központi állítása, hogy a modernitás – sajátos módon – egyfajta semmítőszék, amely a haladás égisze alatt folyamatosan felszámolja a meglévő állapotokat, s így mindig újrarendezi a társadalmi, gazdasági és politikai viszonyokat. Ez a semmítés kezdetben a premodern viszonyokra vonatkozott: így szűntek meg a rendi társadalmak és a feudális gazdaságszerkezet, vagy szorult háttérbe az egyházak és a vallás szerepe. Helyükbe a polgári-kapitalista gazdaság, valamint a napjainkban is jól ismert társadalmi intézmények léptek. Beck szerint viszont ezek az intézmények is veszélybe kerültek, mert a modernitás már mindent felemésztett, ami nem modern. Bár más is fogalmazott meg hasonló nézeteket, Beck legnagyobb erénye, hogy pontosan leírja a semmítés hatásmechanizmusát. Szerinte a modernitás társadalma olyan kockázatokat termel ki, amelyekkel korábban nem kellett megküzdenie az emberiségnek. Ezek közös jellemzője, hogy érzékszerveinkkel nem felfoghatók: évekig lehetnek velünk anélkül, hogy észrevettük volna őket. Kézenfekvő példaként gondolhatunk az akár láthatatlanul terjedő vírusokra vagy az élelmiszerbe esetleg belekerülő méreganyagokra. Így nem is a konkrét veszélyekkel kell megküzdenünk, hanem egyfajta állandó fenyegetettségérzés alakul ki. Ez az érzés pedig aláássa a modernitás intézményeibe vetett bizalmat. Hogy ezen kételyek hatása mennyire erős, jól illusztrálják az olyan tudománykritikus (vagy -ellenes) mozgalmak, mint az oltásellenesség vagy az 5G mobilhálózat kiépítését övező tüntetéssorozatok.

Címlapkép: GettyImages / Nurphoto

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés