Száz óra Brüsszelben

2020. július 28. 12:07
Andor László
Mérce
Az Európai Tanács történelmi megállapodásáról.

„Az Európai Tanács a keleti bővítés óta nem tartott olyan hosszú ülést, mint most, 2020 júliusában. A száz órára nyújtott csúcstalálkozó okkal kapott nagy figyelmet: lényegében itt dőlt el, tud-e a közösség új eszközöket előállítani a koronavírus által recesszióba döntött kontinens mihamarabbi fellendülése érdekében.

Az állam és kormányfők már februárban is megpróbáltak elfogadni egy hosszú távú költségvetést (angol rövidítéssel MFF, erről itt írtam korábban). Az akkor nem sikerült, és a COVID-19 válság miatt a képlet sokkal bonyolultabb lett. Nem egyszerűen egy szokványos hétéves ciklus volt most a tét, hanem a mellé helyezett rendkívüli csomag, amelynek a gazdasági helyreállításhoz szükséges fiskális ösztönzés a feladata. A hegyek négynapos vajúdásából komoly eredmények születtek, bár nem kevés járulékos veszteséggel, a négy intenzív nap történetéből pedig sok minden kiolvasható a pénzügyeken túlmenően is.

Közgazdasági paradigmaváltás

Ami a legfontosabb: összességében olyan EU-költségvetés született, amely megdönt számos korábbi tabut, és közelebb vezet az EU (mint monetáris unió) életképességéhez. Az alapvető probléma az volt, hogy a ‘90-es évek elején egy fiskális szolidaritás nélküli valutauniót álmodtak meg, amely a növekedési időszakokban csak-csak működik, gazdasági visszaesés esetén viszont a szétesés kockázatával néz szembe. Ezt éltük át 2011-12-ben, és ez a veszély a COVID-19 következtében megint előállt.

Hogy miért igényel rendkívüli eszközöket a mostani recesszió, érdemes átismételni. A világjárvány kezelése, mivel a koronavírusra pillanatnyilag nincs hatékony oltóanyag, csakis az emberek közötti kényszerű távolságtartással, a mobilitás jelentős fékezésével, illetőleg a gazdaság egy jelentős részének leállásával volt lehetséges. A kényszerű recesszió mindenhol bekövetkezett, ám nem egyforma következményekkel. A vírus által jobban sújtott országok a leállást jobban megszenvedik, egy valutaunión belül pedig a pénzügyileg érzékenyebbek számára további kockázatok következnek. Egy szó mint száz: a monetáris unió felbomlása egy ilyen helyzetben közös finanszírozással, valamint a tagok közötti (nyílt vagy burkolt) transzferekkel előzhető meg.

A közös finanszírozás a 2012-13-as időszakban az Európai Központi Bank vezényletével történt meg, ez a megoldás azonban eljutott a határig: fiskális innovációra volt szükség mindenképp.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 51 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Wazze!
Aláírja.
Mindig mindent aláír, aszt itthon meg nagypofával hősködik.
Mindig aláírt mindent korábban is, csak utólag elmagyarázta, hogy ő így szokott leszállni a bicigliről.

,, Az Európai Tanács szerepe például redukálható lenne arra, hogy a nemzeti egyenlegeket határozza meg, de a költségvetés szerkezetéről az állampolgárok által közvetlenül választott Parlament döntsön, miután a Bizottság definiálja, hol, miben és mennyiért tud az EU együttesen többet nyújtani, mint a tagországok külön-külön.,,

A legkevésbé erre lenne szükség.

Szerintem arra lenne szükség, hogy minden döntési jogot el kellene vonni az EP-től és visszaadni a tagországoknak, az Európai Tanácsnak. Az EP csak javaslatevő és véleményező joga lehetne és a végső döntést minden esetben a tanács hozná meg. Megoldás lenne még az is, ha az EP megszűnne.

Amit viszont támogatok: ,, új társadalmi vitára van szükség az EU jövőjének kialakításához, tavaly vált konkrét tervvé, amelyet a koronavírus halasztásra kényszerített, de egyszer el fog indulni. Ennek a folyamatnak meg kell határoznia, milyen reformokra, újításokra van szüksége az uniónak, de nem pusztán a politikusok és szakértők tárgyalása útján, hanem olyképpen, hogy a vitában az állampolgárok, a civilek is részt vehetnek. Úgy tűnik, egy ilyen ,,társadalmasítás,, nélkül az integráció nem tud új lendületet venni, aminek kockázata nem az, hogy az integráció a jelenlegi szinten reked meg. Sokkal inkább az fenyeget, hogy az európai politika visszaesik a nemzetek közötti konfliktusok örvényébe.,, - hozzátéve: ennek eredményeképpen az EU akár fel is bomolhat.

Pontosan ,ez az Andor is az emberférgek családjába tartozik, erről ömleng, mekkora találmány...:
"fiskális innovációra volt szükség mindenképp.”"
Ez az innováció: a hitelfelvétel.
Ha Európa benyeli ezeknek a férgeknek a szarát, tényleg megérdemli a sorsát.
De előbb még lesz egy két szó, egyesekkel, kettesekkel...

A marxista blogon azzal nyit, h az EU monetáris únió. Lemaradtam vmiről, vagy elszólta magát?

szerencsére az EP azonnal kinyírta ezt a kötvénykibocsátást

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés