Novotny Gyurtáról, röplabdázó juntáról, életéről

2020. július 16. 14:19
Ki ne ismerné Novotny Zoltán összetéveszthetetlen hangját? Amivel tulajdonosa egyszerre képes a feszültségfokozásra – egy-egy világverseny adrenalin-telített döntő mérkőzésén –, valamint idegeink megnyugtatására – amikor Márai Sándor verseit vagy elbeszéléseit szólaltatja meg. Szinte halljuk a sportriporter különleges orgánumát, miközben korántsem hétköznapi életéről beszél a nagyívű életművét átfogó, a Luther Kiadó gondozásában megjelent, Sport, rádió, hit című, lebilincselő interjúkötetben.

Novotny Zoltán hivatását tekintve rádiós, vagy ahogy ő nevezi magát, „beszélő ember”, ám tevékenysége korántsem merül ki ebben. Igazi reneszánsz ember, aki több műfajban is lubickol: egy személyben nemzetközi hírű sportriporter, televíziós személyiség, bemondó, gyerekműsor-készítő, adó-főszerkesztő, történelem és magyar szakos tanár, tizenhét évig a Magyar Sportújságírók Szövetségének, valamint a Protestáns Újságírók Szövetsége elnöke.

A lista még itt sem ér véget, ahogy elismeréseit is lehetne bőven sorolni az életműdíjtól az aranytollon keresztül a Magyar Érdemrend tisztikeresztjéig. Legutóbb a Nemzetközi Sportújságíró Szövetség életműdíját vette át, ám kitüntetései közül mégis a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Kodály Zoltán Közművelődési Díjára a legbüszkébb, rá jellemző szerénységgel így fogalmaz: „… egész életemben arra törekedtem, hogy a sportközvetítéseken, a közéleti riportokon és egyéb műsorokon túl valami többletismeretet adjak. Úgy veszem, ez a közművelődési díj elismeri ezt, és valóban sikerült egy kis pluszértéket teremtenem.”

A fényképekkel gazdagon illusztrált könyv interjújának kérdezője és szerkesztője, Boda Zsuzsa, aki tanítani való alázattal, magát kérdezőként végig háttérbe szorítva, a válaszadóra fókuszálva, példás felkészültséggel, remek arányérzékkel vezeti végig az olvasót Novotny életén. Nem kevés humor is fűszerezi a történeteket:

„Ennek a gyereknek is ilyenkor kell születnie, amikor nekem meccsre kellene mennem!”

– bosszankodott Novotny Zoltán cipőfelsőrész-készítő, fociszerető édesapja, amikor fia úgy döntött, azon a májusi vasárnapon jön a világra, amikor a magyar válogatott hazai pályán, húszezres nézősereg előtt 2:0-ra nyert.

A kötet felrajzolja előttünk a Schmoll paszta dobozával mikrofont imitáló, a legendás Pluhár István sportközvetítéseit utánzó Zoltánt, valamint a kisfiút, aki épphogy megkezdte az iskolát, házi újságot szerkesztett, amelybe a cikkeket maga írta, a fotókat pedig rajzolt képek helyettesítették – szintén sokatmondó, hogy az újság első oldalán a sporttudósítások kaptak helyet, a hírek pedig a negyedikre szorultak vissza.

Isten óvó keze

Novotny hihetetlen tárgyilagossággal beszél Budapest második világháborús ostromáról, amit a szamárköhögésben szenvedő későbbi sportriporter és családja a csodával határos módon élt túl.

„Harminckét halott volt, köztük az engem kezelő orvos. Az Isten valószínűleg úgy gondolta akkor, hogy a mi családunkkal még dolga van”. Választ kaphatunk arra is, miért nem lett „pesti srác" az egyébként bátor fiúból az '56-os forradalomban. A Sport, rádió, hit nemcsak megragadó történeteket tár elénk, de

sajtótörténeti szempontból is hiánypótló mű,

ugyanis a klasszikus magyar „körkapcsolás” műfajának történetébe vezeti be az eziránt érdeklődőket.

Nem maradhatott ki az életútinterjúból minden bemondó rémálma, a baki sem. A görögországi katonai junta felállításának negyedik évfordulóján neki kellett egy hírt beolvasnia, ami az ő verziójában így szólt: „A junta tagjai az Operaházban díszelőadáson vettek részt, az ellenzék kivonult az utcára, és röplabdákat szórt a nézők közé (...) Körülöttem mindenki fogta a hasát a nevetéstől, csak nekem kellett a kamerák előtt rezzenéstelen arccal folytatnom a hírolvasást". Természetesen nem röplabdákról, hanem röplapokról volt szó.

Megható, ahogy Novotny visszaemlékezik Gyurta Dániel 2012-es londoni olimpiai diadalára, amit szintén ő közvetített. „Gyurta Dani ott, a kétszáz méteres győzelmével az izmaiban, oxigénadóssággal, levegő nélkül azt nyilatkozta, hogy neki ez a verseny azért volt nehéz, mert tizenötmillió magyart kellett a hátán célba vinnie. Tehát akármennyire fáradt volt is fizikailag és szellemileg, még ebben az állapotában is az volt neki a legfontosabb, hogy elmondja, az ő győzelme egy egész nemzet győzelme.”

Bármennyire is,

ahogy mondja, a belső szobájában szereti megélni a hit dolgait,

pár másodpercre bepillantást enged ebbe a belső szobába. Megtudhatjuk, hogy miért a pünkösd a kedvenc ünnepe, és miért a tékozló fiú története a hozzá legközelebb álló. Hogy ezt megvilágítsa, Pilinszkyt hívja segítségül: „Bizonyos értelemben mindannyian tékozló fiúk vagyunk, mégis azzal a különbséggel, hogy egyesek már a visszafelé vezető úton járnak”.

 

Sport, rádió, hit – Novotny Zoltán sportriporterrel beszélget Boda Zsuzsa
Szerző: Boda Zsuzsa
Kiadó: Luther Kiadó
Kiadási év: 2020

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Példaértékű ember. Nagy érték egy olyan világban, ahol nímand celebek, magukat "újságírónak" tartó politikai aktivisták jelentik a médiát.

Jó volt, Radnóti Lászlóval, és a többiekkel együtt.
Emlékszel, Zoltán?
Egyszer Békéscsabáról közvetítettél, így:
"Mindenki hallotta a pályán a játékvezetői sípszót, csak Bene volt süket..."
Ezt nem kellett volna.
Nagyon nem.
Azóta nálam, hogy úgy mondjam ez a fekete pont megmaradt.
Ja, ez akkor volt, miután Bene Ferenc 1966-ban, az anglial VB-n négy mérkőzésen négy gólt lőtt, minden meccsen egyet-egyet.
Portugália, Brazília, Bulgária és igen, a Szovjetunió.
És Te ezek után süketezted Benét, miközben azzal is tisztában voltál, mit jelent a P-szektor Bunkó Bené-zése...
Volt még egy, ha már itt tartunk. Ezekből az időkből...
A stadionban Benét brutálisan felrúgták, az egyik fradista.
Ő olyan ember volt, hogy nem színészkedett, bárcsak megtette volna, amikor szükséges volt.
Szóval, a nagy A. F., akivel a válogatottban egymás mellett játszottak, 10 m-re a földön fetrengő Benétől, nem ment oda hozz, egy baráti szóra, megkérdezni esetleg, komoly, Feri, nem.
A. F. hátat fordított, mintha semmi nem történt volna.
Ha beszélnél prominens emberrel, Zoltán, mondjuk Pintér Sándorral, említsd meg neki:
Mikor vásárolja már vissza a BM az Újpestet a belgától és lesz a neve Újpesti Dózsa Torna Egylet.
Bayern-mintára felügyelőbizottsággal, alapítványon keresztül működtetve, elvégre az Újpesti Dózsa az nem Újpest, az egy közép-európai brand, márka volt 21 éven keresztül.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés