Kontextus-hatás
Szakértők szerint a közvélemény-kutatások esetén fontos tényező az úgynevezett kontextus-hatás. A Publicus kutatásainál megszokhattuk, hogy egyértelműen ellenzéki narratívákat vizsgál, kutat. A kérdőív felépítéséből is azt lehetett látni, hogy egyértelműen ellenzéki megfogalmazásúak a kérdések (pl.: „Schmidt Mária luxusingatlanja”). Ez azért problémás, mert egyrészt megszűri az embereket, egyes kormánypárti szimpatizánsok felhergelhetik magukat és ezért nem válaszolnak a kérdésekre. De olyan hatása is lehet – ez a szakirodalomban klasszikusan a kontextus-hatás –, hogy egyes válaszolók úgy érzik, az az elvárás, hogy úgy válaszoljanak, ahogy a kérdőív megtervezője elvárja, és ez torzíthatja az adatokat. Ebből is adódhat, hogy ilyen eredmények születnek a kutatásukkor.
Téves következtetések
Ezen felül téves következtetéseket von le az adatokból a kutatás. Egészen pontosan nem bizonyítható ok-okozati összefüggéseket feltételez. Ennek a legjellemzőbb példája az egészségügyre vonatkozó adatsor változásának értelmezése. Itt egyértelműen a rendszer nyakába varrja az adatok romlását, amikor erre semmi alap nincs a számok tükrében. Érdekes, hogy az áprilisi 95 százalékos bizalom az „emberek” dicsérete, de ha már romlás van az adatokban, akkor az egyértelműen a kormánnyal való elégedetlenséget jelzi.
Gumifogalmak létrehozása