Mi történt velünk?

2020. június 5. 16:38

Szalai Zoltán
Mandiner hetilap
Nem várhatjuk mástól, hogy sorsunkat jobbra fordítsa, nem engedhetjük, hogy a jövőben sorsunkat más forgathassa.

„Csakhogy mi nem kicsinyek vagyunk. Hanem csonkák. Ne tűrjük, hogy tovább csonkítsanak. Merjünk nagyok lenni!” – írja Nemeskürty István tanár úr egyik legnagyobb hatású Mi történt velünk? című könyvében. Nemeskürty Kovács László „tanuljunk meg kicsinek lenni” gondolatára reagált így, mely fordulat az egykori kommunista politikus szájából hangzott el a 2002-es, szocialista győzelmet hozó választás után, az újonnan megalakult parlament tizedik hivatalban eltöltött napján, június 4-én – a nemrég elhunyt Balsai István felszólalására válaszul.

Sokan próbálták azóta tisztára mosni Kovács László szavait, de a szó szerinti parlamenti jegyzőkönyvet olvasva sem jutok más következtetésre: Kovács egy több évszázados rossz, kártékony, a nemzet szempontjából majdnem végzetes beidegződést emelt a magyar külpolitika alaptételévé.

Mohácstól fogva ugyanis hozzászokott a magyar vezető elit, hogy másvalaki kormányozzon bennünket,

hogy máshonnan mondják meg, mit és hogyan kell cselekednünk. Így volt ez a török és a Habsburg-hódoltság alatt, de még a Monarchia frissebb levegőjű korszaka sem jelentett valódi szuverenitást. 1920-ban Trianon után létrejött egy önálló magyar állam, amely azonban többek között a békediktátum fojtogató öröksége miatt gyorsan német befolyás alá került. 1945 után Moszkva lett Isztambul, Bécs és Berlin örököse, Magyarország valódi irányítási központja. Így talán már jobban érthető, miért volt olyan káros tizenkét évvel a rendszerváltozás után Kovács László és az MSZP–SZDSZ-kormány politikája, és miért tekinthető történelmi léptékben is paradigmaváltásnak a 2010 utáni időszak.

Nem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a sokat kárhoztatott utóbbi ötszáz év balsikerei mögött nagyrészt szuverenitásunk elvesztése állt. Magyarország soha nem tudott sikeres lenni, amikor sorsát nem maga, mi, magyarok, hanem más, idegen érdekek irányították. De miért is csodálkozunk ezen? A „mi magunk” és a „más” és ennek a külön fogalmakkal elhatárolha­tósága pont azért lehetséges, mert más célok vezérlik a két entitást.

A „mi” és a „más” külön érdekrendszerben létezik, célja pedig saját sorsának és létezésének a kiteljesítése.

Octavian Goga román költőt, későbbi miniszterelnököt – a „ti” és a „mi” érdekrendszerben – a korábbi barát Ady Endre még az első világháború kitörése előtt, 1914-ben perzselő erejű levélben vonta felelősségre: „Magyar szól a románhoz, rét az erdőhöz, de patrióta a patriótához, ember az emberhez és poéta a poétához, tisztelt barátom, Goga Octavian. Vörös a Nap e téli nappalokon, s fekete-gyászosak a legemberebb, legégőbb, legbecsületesebb magyar szívek. Most eldobom én is a kobzomat, miként te tetted a te népedért, de nem sírok, hanem hangosan kiabálok jövendöléseket, s mikor megunom, átkokat fú a szám. Ott leszel-e te is a görög hűségű, fényes, nagy áldomásnál, vagy elutazol előle abba a kis erdélyi faluba, ahol földet túró nagyapád vörösebb Napot is látott, mint a mostani? Vagy szívednek-lelkednek teljes nyugalmával indultál el vezértársaiddal, hogy gyilkos szövetséget kössetek a te néped és az én népem ellen?”

Goga Octavian megkötötte a sötét szövetséget, melynek eredménye Trianon lett.

Nem várhatjuk mástól, hogy sorsunkat jobbra fordítsa, nem engedhetjük, hogy a jövőben sorsunkat más forgathassa. Ezt üzeni nekünk fél évezred magyar történelme, ezt üzeni a rendszerváltozás első húsz éve, és ezt üzeni a soha el nem feledhető francia szó: Trianon. 

Összesen 22 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Idióta, alkalmatlan, korlátolt, szűklátókörű, romlott és korrupt emberek avanzsáltak politikussá és kormányoztak minket a XX. és XXI. század veszélyes vizein.
Itt az eredmény.

Lázadás nélkül nem fogunk tőlük megszabadulni.

Úgy látszik a Mandi is cenzorál, mert nem hagyja, hogy kiírjam Harold Nicolson brit diplomatának 24.hu-ban is a magyarokról közölt véleményét.

"Nem várhatjuk mástól, hogy sorsunkat jobbra fordítsa, nem engedhetjük, hogy a jövőben sorsunkat más forgathassa."
Ne cigányozz!

"Rohadt nagy járvány. Legalábbis ami a médiában végigszaladt. Mintha egy világméretű kísérletet futtattak volna le, amely révén azt akarták kideríteni, hogy megfelelően kiépített propagandával el lehet-e hitetni az emberekkel egy rettenetes világjárvány fenyegetését úgy, hogy a valóságban nincs semmiféle járvány, annak halvány nyoma sem? A válasz: igen. Ma a világmédia bárkivel bármit el tud hitetni, semmit sem számít a valóság, semmit sem ér a józan ész. A koronavírus-kampány valójában egy háború volt a józan ész ellen, és ebben a háborúban a józan ész vereséget szenvedett. Ismerje el ön is, Kedves Olvasó, hogy bármennyire is gyanakodott, voltak pillanatok, amikor mind elbizonytalanodtunk. Mert mi van, ha mégis igaz?"

-- Bencsik "Békemenet" András, 2020. március 6.

"A koronavírus-kampány a jelek szerint inkább csak egy olyan nemzetközi modell, amely alkalmas arra, hogy a fenyegetésekre fogékony emberek sajnálatos meghülyítésével -- lásd 16 millió olasz karanténban, illetve az olasz kormány azon döntése, hogy olaszok mostantól nem utazhatnak Olaszországban olaszországi rokonaikhoz -- modellezze egy későbbi, valóban veszedelmes járvány hatásait és annak kezelését.

Ezért tisztázzunk egy fontos félreértést: nem a vírus jelenti a veszélyt."

-- Bencsik "Békemenet" András, 2020. március 12.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés