Nézzünk a sebeinkre, de ne a fájdalmunkra emlékezzünk

2020. június 4. 10:45

Jelenits István
Magyar Kurír
Az egész közgondolkozásban egy nem bűnösen fenntartott, de betegesen dédelgetett revizionizmus élt. Interjú.

„Tanár úr, hogyan találkozott életében először a trianoni döntéssel és hatásaival?

Édesapám parasztgyerek volt, és első nemzedéki jogászként az akkori csonka megyeszékhelyre, Berettyóújfalura került tisztviselőnek. Ott születtem. Gyerekként, a családban éreztem meg először, mit jelent Trianon. Magam még nem, de a szüleim éltek, amikor megtörtént, mindkét nagyapám katona volt az első világháborúban. A közismert jelmondat szinte mindent átitatott: »Csonka Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország.« Manapság már fenntartásokkal emlékszem vissza erre. Egyfelől biztosan tudjuk, hogy Nagy-Magyarország nem volt mennyország, mert itt a földön nem teljesülhet be Isten országa.

Másfelől ott volt ebben, hogy nem emlékeztünk a múlt tökéletlenségeire, hanem csak arra, ami szép volt és elveszett. Életünk reménye volt, hogy visszaszerezzük az elcsatolt terülteket. Az egész közgondolkozásban egy nem bűnösen fenntartott, de betegesen dédelgetett revizionizmus élt.

Hogyan emlékszik vissza erre?

Amikor Csehszlovákiától visszatért a Felvidék déli területe, amelyet túlnyomó többségben magyarok laktak, emlékszem, szüleimmel egy nyarat ott töltöttünk. Végre nagyobb hegyeket tudtunk megmászni. Leírhatatlan örömmel fogadtak minket ezeken a területeken, Kassán és Rozsnyón. Akkor nem lehetett látni, hogy ki az, akit ez a változás szomorúan érint.

Hogyan teltek az iskolás évei? Az örömteli érzések teljesen elfeledtették a trianoni döntést?

Miután Észak-Erdély visszatért, átkerültünk Nagyváradra, oda jártam iskolába, majd megkezdtem a gimnáziumot. Ott már találkoztam olyan román gyerekekkel is, akik azon búslakodtak, hogy a határváltozással a Regátba (a Kárpátokon túli román területek) kell költözniük, tisztviselő szüleiknek ott kellett munkát keresniük. Akkor szíven ütött, hogy van, akit az én örömöm veszteségként érint. Hogy amikor az én gyerekkori álmaim megvalósulnak, valaki máséi elvesznek.”

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 25 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Fontos, hogy nem bűnöst, hanem magyarázatot kell keresnünk."

Ehhez képest ez a nagyon értelmes atya szépen ostorozza magyarokat az írásában.
Kedves Atya! Attól, hogy keresztények vagyunk, nem kell hülyén asszsztálni a kifosztásunkhoz, még utólag sem.

Válaszok:
Google | 2020. június 4. 11:58

Egyet nem ertek. Ha a romanok banata, ohaja 100 evvel ezelott jogos volt, akkor a mostani magyaroke miert nem az ma?
Miert kell nekik idegen nyelven elni a kozterben, miert nincs beleszolasuk a sajat eletukbe, miert elnek tuszokkent ott, ahol ok es oseik valamint oseiknek osei megszulettek. Es amely teruleteken orszagaik egyeb videkeirol ujonnan odakerult emberekkel kenyszerulnek egyuttelni.
Egyszerubben: a magyarok jogai hol vannak, a magyarok erdekeinek a serulese miert nem faj az atyanak, atyaknak, miert a masok erzekenysegenek a hangsulyozasa a fontos meg szaz ev utan is?
A magyaroknak Magyarorszagon kellene elniuk es ehhez teruletkiigazitasra lenne szukseg. Nem mindent, de valamennyit! Es a magunk erejebol!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés