Patchwork

2020. május 28.
Az otthon elmálló fogalma
| Klementisz Réka |


Hulladékból összetákolt kunyhó a Karib-tenger partján. Itt lakik a nyolcvanhárom éves Estella, akinek ágya salakbetonból készült téglákon áll, hogy legalább azt ne mossa el a hondurasi ár. Egyszobás épület Kongó fővárosának szegénynegyedében, ez pedig Mama Alphonsine özvegyasszony, négy árva unokája, középső lánya és annak három gyermeke, valamint legkisebb, még hajadon lánya közös otthona. Abban a városban, amelyben az 1980-as években kevesebb mint hárommillióan éltek, ma nagyjából tizenkétmillióan, 2050-re becslések szerint három és fél magyarországnyi lesz a lélekszám.

Két véletlenszerűen kiragadott példa a világ két pontjáról egy közös tőről fakadó, globális problémáról: az előrejelzések szerint 2030-ra minden negyedik ember nyomornegyedben fog élni. Minden negyedik embernek nem lesz valódi otthona. Az Afrikáért Alapítvány és a Habitat for Humanity közös, Minden otthon kezdődik című kiállítása eredetileg a svéd lakberendezési mamutcég egyik budapesti áruházában került volna a magyar közönség elé. Hátha elgondolkodunk két csomag húsgolyó, egy illatgyertya és egy karosszék megvásárlása között azon, ami az otthonunkat jelentő jóléti buborékon kívül van. Hátha mondjuk a kasszánál összeáll a túlfogyasztástól a klímaváltozáson át a népességrobbanásig és a globális szintű lakhatási, humanitárius veszélyekig feszülő logikai mátrix. A fotókiállítás és a kapcsolódó történetek az Artsteps oldalán az otthon keresőszó beírásával tekinthetők meg.

(Minden otthon kezdődik fotókiállítás. Artsteps.com)

*** 

 
Feszültség és rejtélyek: egy lenyűgöző olasz krimi
| Kéri Gáspár |


Ismét elfelejthetjük az olaszokról bennünk élő sztereotípiákat, miszerint olyan patriarchális társadalomban élnek, amelyben a laza állami közigazgatás hiátusait a maffia tölti be, és virágmintás otthonkában a korpulens mater familias az utcáról üvölti fel vacsorához a gyerekeket, amelyben a családfő atlétában eszi a pasztát, és közben hangosan, széles mozdulatokkal gesztikulál a kockás viaszosvászonnal terített asztalnál. Szóval mindezt elfelejthetjük, ha az északi Mantovába, az etruszkok ősi fészkébe, a barokk városi paloták és kortárs irodaházak dizájner belső tereibe helyezzük magunkat, miközben A tárgyalás című, feszültséget és a rejtélyeket igen jól adagoló krimit nézzük. A sorozatot azokkal a nagyon tetszetős dialektusokkal, amelyekbe azonnal bele lehet szeretni, ha egyszer is megfordulunk a Velence–Firenze–Milánó háromszögben. 

Adva van egy kamaszlány ellen elkövetett gyilkosság, amely a munkájuk mellett gyökeresen változtatja meg a bűntényt vizsgáló fiatal ügyész (Vittoria Puccini) és a védelmet ellátó feltörekvő ügyvéd (Francesco Scianna) életét. Nagyon eltérő utakon és módszerekkel, de mindketten a színtiszta igazság kiderítésén fáradoznak, ám az utolsó pillanatig nem tudhatjuk biztosan, hogy a város nagy hatalmú üzletemberének lánya (Camilla Filippi) bűnös vagy ártatlan. A történet tisztességesen le van zárva, a szereplők jellemfejlődése nem válik irracionálissá, a katarzis meg hajszálpontosan érkezik. 

A tárgyalás első évada lenyűgöző képi világával, idegtépő dramaturgiájával és a színészek zseniális játékával határozott bizonyítéka annak, hogy az olasz sorozatgyártásnak Az ifjú pápa, a Gomorra, vagy a Zéró, zéró, zéró után is biztos helye van a műfaj legerősebb amerikai, brit és skandináv darabjai között.

(A tárgyalás. Netflix, 2020)

Címlapkép: Netflix 

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés