Erdély magyarsága a mostani pofonsorozat után valószínűleg át fog lendülni egy holtponton, és csak az egyre komolyabb nemzetközi tényezővé váló anyaországra fog tekinteni kérlelően. A román Trianon-törvény tudniillik csak a jéghegy csúcsa, hiszen a NATO- és EU-tag balkáni birodalom nemzeti sporttá tette a magyar jogok elkaszálását, amiben Brüsszel is cinkostárs.
Mert tekintsük csak át, miként is viseltetett túszul ejtett magyarjaival Trianon óta ez az óriásira nőtt kullancs! Nem feledhetjük a hegyvidéki oláhság 1784, 1848–49, 1916 és 1919 idején történt módszeres magyarirtásait, de most képzeljünk magunk elé pusztán néhány régi erdélyi képeslapot. Világháború előttieket, amelyek még emlékeztetnek azokra a magyar időkre, amikor biztonság és jólét uralkodott errefelé. Vegyünk elő egy gyulafehérvári felvételt, amelyen még látható a patinás Hungária Szálloda, a magyar polgári kultúra egyik legszebb itteni emléke, amelyet a románság vezetői 1918-ban arra szemeltek ki, hogy falai között megtervezzék Erdély elszakítását a hírhedt nagygyűlésük előtt. Miután ölükbe hullott a „szajré”, folytatódott a játék. A Hungáriából vudubaba lett, amelyet először átneveztek Daciára, majd Apulumra a dákoromán kontinuitásmese jegyében. Végül Nicolae Ceaușescuék adták meg a kegyelemdöfést a Hungáriának azzal, hogy a 80-as években területrendezés címén felrobbantották, úgyhogy mára nyoma sincs.
És ez sors vár az erdélyi magyarságra is, ha most nem lép fel még erélyesebben Bukaresttel szemben erős budapesti hátszéllel. Romániát, ezt a bezzegországnak hazudott latorállamot szét kell szedni a nemzetközi fórumokon is a százévnyi folyamatos erdélyi pusztítás miatt, hiszen Ártándtól keletre már nem babra megy a játék: Románia végképp kinyilvánította, hogy az itteni magyarság soha nem lesz a partnere. Így borítékolhatók a további jogsértések meg a magyar iskolák, egyházak vegzálásai. És tudjuk, ez mindössze csak pár elem nemzetstratégiájuk leképeződéséből.”