Az EU egy ideje elfordította vigyázó szemeit Szerbiáról, ami a világjárvány közepette igen érzékenyen érintette a nyolc éve tagjelölti státuszban lévő országot. Erre bizonyíték az is, hogy Brüsszel korlátozta az orvosi védőfelszerelések kivitelét, magukra hagyva az unión kívüli országokat. Az így keletkezett vákuumba pedig Peking nem volt rest benyomulni: március 21-én fogadta Aleksandar Vučić szerb elnök azt a gépet Belgrád repterén, amely tömegével hozott az ázsiai országból orvosi eszközöket, védőfelszerelést – és kínai szakértőket is.
Kínának persze nem ez volt az első kísérlete arra, hogy megerősítse reputációját a balkáni régióban. Az EU már a 2008-as gazdasági válság, illetve a 2015-ös migrációs krízis idején is az önmagába forduló krízismenedzsmenttel volt – több-kevesebb sikerrel – elfoglalva, a közösségbe igyekvő balkáni térséget meglehetősen elhanyagolta. Eközben Peking tevékenyen építette geopolitikai hódítási területét: az Egy övezet, egy út programon keresztül Szerbiában négymillió dollár értékben fektetett be, és ígéretet tett további ötmillió dollár kölcsön folyósítására is, elsősorban infrastrukturális projektek finanszírozására.