A Duce teste még most is kísért
1943-ban a második világháború menete fordulatot vett, a tengelyhatalmak ereje megtört, kezdeményező képességük egyre apadt. A Wehrmacht gerince Sztálingrádnál megroppant, majd ’43 nyarán a kurszki csata bizonyította, hogy a Harmadik Birodalom már nem képes a szovjet haderő megállítására. Az észak-afrikai hadszíntéren a második el-alameini csata megpecsételte a német-olasz csapatok sorsát. 1943 júliusában a szövetségesek partra szálltak Szicíliában, majd szeptemberben Itália déli részén is.
A fasiszta Olaszországot súlyos veszteségek érték,
A király július 3-án felmentette és őrizetbe vetette Benito Mussolinit. Pár hét fogság után viszont német ejtőernyősök és SS-katonák szabadították ki a Ducét, aki Hitler gyámsága alatt létrehozta az Olasz Szociális Köztársaságot, amely egészen 1945-ig fennállt.
A szövetségesek előretörésével a belső feszültségek is fokozódtak, a totális vereséghez közeledve már polgárháborús állapotok uralkodtak az országban. Mussolini 1945-ben megpróbált szeretőjével, Clara Petaccival együtt elmenekülni, de kommunista partizánok fogságába estek, akik április 28-án a Comói-tó közelében kivégezték őket. Ekkor kezdődött a Duce testének kálváriája.
A fasiszta vezér testének kultuszáról Sergio Luzzatto írt könyvet (A Duce teste), amelyet Fabrizio Laurenti 2011-ben dolgozott fel dokumentumfilmként azonos címen. Az alkotás addig nem látott archív felvételeket is tartalmazott a tetem hányattatásairól.
A kivégzés után, hogy elkerüljék a tévhitek és legendák kialakulását,
más fasiszta vezérekével egyetemben. A népharagnak a fegyveres partizánok sem tudták útját állni, a testeket rugdosták és köpködték, Mussolini arcát egészen a felismerhetetlenségig roncsolták. Ezek után a lábuknál fogva felakasztották őket egy benzinkút állványzatára.
A Duce testét a milánói köztemetőben titokban hantolták el. Hívei 1946 húsvét vasárnapján ásták ki, a későbbiekben pedig egy kolostorban őrizték egy szappanos ládában. A hatóságoknak sikerült megtalálni a tetteseket és a holttestet is, amelyet a későbbiekben elrejtettek. Végül 1957-ben engedték meg a családnak, hogy a Ducét szülőfalujában, Predappióban helyezzék örök nyugalomra.
A könyv és a film egyaránt a vezér és a nép fizikai kapcsolatát mutatja be, amely a fasiszta Olaszországban különleges, már-már szexuális formát öltött.
– fogalmaz Piero Vivarelli olasz rendező.
Mussolini nem előkelő származásának köszönhette az „uralmát”, hanem karizmájának, amelynek részét képezte a fizikai megjelenése is. A korabeli politikusok tabuit megdöntve gyakran mutatkozott félmeztelenül, jellegzetes külseje és gesztusai révén összhangba került az emberekkel. Plebejusi viselkedése és macsizmusa vonzóvá tette. Mussolini teste a hatalom eszközévé vált, csípőre tett keze, az ajkak csücsörítése vagy az alsó ajkak lebiggyesztése mind védjegyeivé váltak szónoklatai révén.
A nevének kezdőbetűje egyfajta márkajelzésként működött. A fiúk hozzá akartak hasonlítani, a lányok pedig férfiideálként tekintettek rá. Motorozott, repülőt vezetett vagy úszott, a nőügyeiről is tudni lehetett. Gyakran tűnt fel rohamsisakban és katonai öltözetben a nép előtt, a férfiasság és az erő megtestesítője lett. Természetesen szerepet is játszott, amelyet a propaganda amennyire csak lehetett sulykolt is. „A fasizmus a kommunikáció rezsimje, Mussolini pedig a kommunikáció zsenije” – fogalmaz a filmben a könyv szerzője, Sergio Luzzatto.
Talán érdemes elrugaszkodni a fasizmus vagy a totális diktatúrák talajáról, ugyanis mindezek a jellegzetességek – a politika és egy vezető testének szoros kapcsolata – napjaink politikai rendszereiben is tovább élhetnek, Kim Dzsongun fehér lovas képeitől Putyin úszásáig és lovaglásáig.
Silvio Berlusconi botrányai, nőügyei kiválóan ábrázolják az olaszok politikusaikhoz fűződő viszonyát. Ezt a mai napig létező különleges kapcsolatot talán Paolo Sorrentino Silvio és a többiek című filmje ragadja meg leginkább.
A test és az erő politikában betöltött szerepének sokkal finomabb megnyilvánulása volt például, amikor Angela Merkel rosszulléteiről cikkezett a sajtó, vagy amikor az Egyesült Államok elnökének, elnökjelöltjeinek egészségügyi állapota kerül előtérbe. Persze ezeknek racionális okai is vannak, de mégis arra vezethetőek vissza, hogy
A Mussolini-dokufilmben a brutális képsorok mellett talán a legerősebb részek azok a felvételek és interjúk, amelyek Mussolini mai napig élő kultuszáról szólnak: Predappiót ezrek keresik fel évente, hogy tiszteletüket tegyék a Duce sírjánál.
A film elején felidézik Mussolini 1932-es, fivéréhez Arnoldóhoz intézett levelét, amelyben így fogalmaz: „Mérhetetlenül ostoba volnék, ha azt kérném, hogy halálom után hagyjanak békében. A nagy átalakulásokra, forradalmakra buzdító vezérek sírjai körül nem lehet nyugalom.”
Benito érezte, hogy halála után nem fog békére lelni, emléke a mai napig megosztja az olaszokat, holttestének közszemlére bocsátása, megcsonkítása, titokban való eltemetése pedig
Igaz ez az Elesettek Völgyéből eltávolított Francisco Franco tábornok sírjára is; de Kádár János ellopott koponyája is azt üzeni, hogy a 20. század kísértetei még köztünk járnak. Ha nem hagyjuk őket eltemetni, akkor újra és újra feltámadnak sírjukból, ahogyan a Duce teste húsvétkor.
Összesen 99 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Mi lett a híveivel?
"A fasiszta mozgalom maga is aránytalanul zsidó mozgalom volt, tehát a zsidók arányaiban nagyobb részét alkották a pártnak, annak egész történetén keresztül, mint az olasz lakosság. 1938-ra a pártnak 10,215 felnőtt zsidó tagja volt. (Amikor Olaszország teljes lakosságából körülbelül 47,000 volt zsidó.) Mussolininek több zsidó munkatársa volt, így a kedvenc és legbefolyásosabb szeretője, Margherita Sarfatti. Róma főrabbija hivatalos áldásában részesítette Mussolinit, aki (olasz támaszponton) segítette a cionista haditengerészet kifejlesztését, mint a brit imperializmus elleni manővert."
Forrás: Stanley G. Payne: A History of Fascism, 1914-1945, The University of Wisconsin Press, 1995, 240.old.
Magyarországi zsidó lap is a fasizmust dicséri és példának állítja be:
Amikor 1927 tavaszán gróf Bethlen István miniszterelnök barátsági szerződést írt alá olasz kollégájával, az Egyenlőség hosszú cikkben méltatta Olaszország példamutató politikáját. A lap olyan mintaként mutatta föl az olaszországi humanizmust és toleranciát, amelyet hazánknak is követnie kellene:
Itáliában sohasem volt a felekezeti liberalizmusnak, a toleranciának és a humanizmusnak olyan hulláma, mint ma, amikor nemcsak befelé érvényesülhet a legteljesebb szabadelvűség, hanem még reánk is, idegen országra és egy idegen államnak a zsidóságára is kihatott. Hisszük és reméljük, hogy a miniszterelnök úr útjának értékes, maradandó élményei lesznek, az itáliai viszonyok tanulmányozása során ezek a különleges szempontok is meg fogják ragadni a miniszterelnök úr figyelmét, és az ezekből fakadó tanulság nálunk is hozzá fog járulni, hogy a nemzeti és állami egység érdekében a belső megértés helyreálljon, és megteremtse végre a sokat óhajtott, régóta remélt összeforrást és konszolidációt. (Bethlen és Mussolini. Egyenlőség, 1927. április 9, 2. o.)
A jövőbeni izraeli haditengerészet iskolája új otthont kapott 1936. március 29-ével Civitavecchiában. A 49 kadettből, akik tíz országból érkeztek, harminc tagja volt a GUF-nak, a Fasiszta Egyetemi Ifjúságnak. Aldo Lattes, a rabbi áldása az évnyitón így kezdődött: Viva L'Italia! Viva Il Re! Viva Il Duce!
Később a Betárok nagy lelkesedéssel énekelték a "Giovinezza"-t és a "Besciúv Adonái"-t a hivatalos Betar himnuszt.
Forrás: Lenni Brenner: 51 documents, Zionist Collaboration with the Nazis (Cionista együttműködés a nácikkal), Barricade Books, 2002, 165.old.
Bejelentkezés