Apáink, pápáink

2020. április 23. 00:20

A katolicizmus egyetemes ünnepi asztalán minden íznek, minden fűszernek – és minden egymást követő pápa karakterének – értelme, jelentése és különleges funkciója van.

2020. április 23. 00:20
null

Apáinkról nem lehet lelkesedés nélkül beszélni. Főképp mert apaságuk mellett közszemlére kitett, mégis magányos szentek ők, szentnek lenni meg nem egyszerű foglalkozás. Pedig látszólag rosszul indult az „apaság” története: Péternél vétkesebb lúzer kevés volt, mégis rábízatott a legelső apaszerep. Isten kegyelme azonban tele van humorral, és az üdvözülés története is, akár a liturgiáé, az abszurddal határos szépség, melyben sosem a „szerep” a lényeg, sokkal inkább a rendezés. A szent kötelék, amely egyesíti a mennyet a földdel.

A pápaság története sok millió ember számára – minden botladozás és bénázás ellenére – a legmosolygósabb örömhír, szentség és apostolság, Jézus-forradalom dél-amerikai módra, Krisztus-konzervativizmus európai tálalásban. A katolicizmus egyetemes ünnepi asztalán aztán minden íznek, minden fűszernek értelme, jelentése és különleges funkciója van. A pápaság története így nemcsak költészet, bachi Gesamtkunstwerk, de a lelkek radikálisan szabad és minden helyi kötöttségtől mentes, univerzális koalíciója is – amiben a zen buddhizmussal rokon Jézus-ima rátalál az ábrahámi népek prófétai stallumára, hogy aztán gyönyörű polifóniával szólíthassák meg a kort, két szelíd mondat között akár hatalmas atyai pofonokkal rendreutasítva. Mert ráférnek a pofonok e korra, higgyék el.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!