Nagypéntek örömhíre

2020. április 10. 16:02

Kovács Zoltán
Magyar Kurír
„Kényszer-lelkigyakorlatra” hív az Úr most, nem szétszóródásra.

„Itália lakóit 1348-ban pestisjárvány tizedelte. Boccaccio Dekameron című műve életszerű történetet tár az olvasói elé: hogyan határozza el ekkor tíz fiatal a firenzei Santa Maria Novella-templomban, hogy e vészhelyzetben a világtól messze vonulva egymás szórakoztatásával tölti az időt. Az ott elhangzó történetek az irónia, a testiség, a humor minden figyelmet magával ragadó, könnyed stílusában teszik mérlegre az akkori emberek szokásait, gondolkodását, életét. De mondjuk ki: nem más ez, mint önfeledt menekülés a bajok és a szenvedők elől. A naphosszat a virtuális világba fulladó figyelem ma is sokak számára felületes »megoldás« a mostani bajokra. De ez volna a mi utunk is?

Ma, 2020-ban, amikor – ki gondolta volna még néhány hónappal ezelőtt? – egy másik járvány söpör végig nem csupán Itálián, hanem immár az egész világon, szintén felmerül a kérdés: mivel töltjük a kényszerűségből is keletkező szabad időnket, hogyan ismerjük fel otthonainkba visszavonulva az Úr hangját? Vajon ezen az áldatlan helyzeten is lehet áldás, ez a sokszor idegtépő bizonytalanság is megtelhet kegyelemmel, és Istennel megélt időszakká válhat? Reneszánsz kori ifjak módjára töltjük a járvány sújtotta időszakot, vagy összeszedve magunkat, aggódó figyelmünket, csapongó érzelmeinket, mégiscsak próbálunk a lényegre összpontosítani? Mi nem túlélni, hanem Krisztussal megélni akarjuk a jelen helyzetet. 

»Kényszer-lelkigyakorlatra« hív az Úr most, nem szétszóródásra. Távolságtartásra, de nem elszigetelődésre. Termékeny csöndre, de nem idegtépő hallgatásra.

Nem vég nélküli búfelejtő novellázgatásra, és nem is egymást elbizonytalanító, elkedvetlenítő pletykálkodásra, hanem istenkapcsolatunkban valódi gyógyulást hozó imára. A kereszt titka által az Úrral való találkozásra. És a kereszt alatt égi Édesanyánkkal való csendes együttlétre. Ahogy ma gyakran mondjuk: »minőségi időre«, melyet most Istennel és a Szűzanyával is töltünk az elcsendesedés megszentelt perceiben, óráiban. Most nekünk is »ott a helyünk«, velük.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tunya', már többedszer alkalmazod ezt az idézetet a rossz-privát jövendölésed megtámogatására. Még te sem tudhatod, mit hoz a jövő.

Kovács Zoltán rektor úr szép és találó gondolatai minden nyitott szívű, jószándékú embernek adhatnak pozitív indítást e kemény járvány-megpróbáltatás elviselésére. A Krisztussal való személyes / Szentlelkes /, eleven kapcsolat erőt a: leleményessé tesz a szeretetben, a rászorultak támogatásában, a felelősségteljes-okos egyéni magatartás megvalósításában.

1.A vádaskodás nem érv...2. Magadat persze "szerényen" a látók közé sorolod. 3. Még a látók is igen keveset látnak, s aligha képes bárki anyaszülte ember a jövőt előre látni.

De bunkó vagy! Ha Kalkuttai Teréz anya fotóját idézted volna, ahogy csontsovány gyerekekkel foglakozik és eteti őket, akkor a sötét lelkednek valahogy derengne, hogy neked is javulnod kellene. De nem, a te ocsmány lelkedhez ez a választás illik.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés